MIÉRT fontos az a kérdés, hogy ki a te Istened? (. . .) Azért, mert az emberek sok istent imádnak (1Korintusz 8:5). Amikor Pál apostol hatalmat kapott Jehovától, hogy meggyógyítson egy férfit, aki nem tudott járni, az emberek felkiáltottak: „Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!” Az emberek imádni akarták Pált és a barátját, Barnabást. Pált Hermésznek hívták, Barnabást pedig Zeusznak. Ez volt a neve két hamis istennek.

Pál és Barnabás azonban nem hagyták, hogy imádják őket. A sokaság közé ugrottak, és ezt mondták: „ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek az élő Istenhez” (Cselekedetek 14:8–15). Ki ez ’az élő Isten’, aki mindent megalkotott? (. . .) Igen, ő Jehova, aki „a Legfelségesebb az egész föld felett”. Jézus ’az egyedüli igaz Istennek’ nevezte Jehovát. Akkor hát ki méltó az imádatra egyedül? (. . .) Kizárólag Jehova! (Zsoltárok 83:18; János 17:3; Jelenések 4:11).

A legtöbb ember nem ’az egyedüli igaz Istent’ imádja, hanem más isteneket. Gyakran fából, kőből vagy fémből készült tárgyakat imádnak (2Mózes 32:4–7; 3Mózes 26:1; Ézsaiás 44:14–17). Néha még híres férfiakat és nőket is szoktak isteneknek, sztároknak vagy bálványoknak nevezni. Vajon helyes dolog dicsőíteni őket? (. . .)

Miután Saulból Pál apostol lett, ezt írta: „ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét” (2Korintusz 4:4). Ki ez az isten? (. . .) Igen, Sátán, az Ördög! Sátánnak sikerült elérnie,  hogy az emberek sokféle istent imádjanak – embereket és élettelen dolgokat.

Mit mondott Jézus Sátánnak, amikor az megpróbálta rábírni, hogy boruljon le, és imádja őt? (. . .) Azt, hogy „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Máté 4:10). Jézus tehát világosan leszögezte, hogy kizárólag Jehovának jár az imádat. Beszéljünk most néhány fiatalemberről, akik tisztában voltak ezzel. Sidráknak, Misáknak és Abednegónak hívták őket.

Ezek a fiatal héberek Isten nemzetéhez, Izraelhez tartoztak, és foglyokként Babilonba kerültek. Ott Nabukodonozor király egy nagy aranyszobrot készíttetett. Egy napon azt parancsolta, hogy  amikor megszólal a zene, mindenki boruljon le a szobor előtt. ’Aki nem borul le, és nem imádja, azt az izzó, tüzes kemencébe vetik’ – figyelmeztette a jelenlevőket. Te mit tettél volna? (. . .)

Sidrák, Misák és Abednegó általában mindent megtett, amit a király parancsolt. Erre azonban nem voltak hajlandóak. Tudod-e, miért? (. . .) Azért, mert Isten törvénye kimondta: ’Ne legyenek más isteneid rajtam kívül. Ne készíts magadnak faragott képmást, és ne borulj le előtte’ (2Mózes 20:3–5). Sidrák, Misák és Abednegó tehát inkább Jehova törvényének engedelmeskedett, semmint a király parancsának.

A király nagyon dühös lett, ezért nyomban magához vitette a három fiatal hébert. Megkérdezte tőlük: ’Igaz, hogy nem szolgáljátok az én isteneimet? Adok nektek még egy esélyt. Ha most meghalljátok a zenét, boruljatok le, és imádjátok a szobrot, melyet én készíttettem. Ha nem teszitek ezt, akkor bevetnek titeket az izzó, tüzes kemencébe. És ki az az isten, aki ki tudna szabadítani titeket a kezemből?’

Mit tettek erre az ifjak? Te mit tettél volna? (. . .) Ők így feleltek a királynak: ’A mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket  szabadítani. De ha nem tenné is, mi nem a te isteneidet szolgáljuk. Nem borulunk le az aranyszobrod előtt.’

A király tombolt dühében. Megparancsolta, hogy hétszer forróbbra fűtsék be a kemencét, mint szokták, majd utasítást adott erős embereinek, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednegót, és vessék be őket a kemencébe. Annyira forró volt a kemence, hogy a király emberei a lángok martalékává lettek! És mi történt a három héberrel?

Sidrák, Misák és Abednegó lezuhantak a tűz kellős közepébe. De aztán felálltak! Semmi bajuk sem esett, és már nem voltak megkötözve. Hogy történhetett ez? (. . .) A király benézett a kemencébe, és megrémült attól, amit látott. ’Nem három férfit vetettünk a tűzbe?’ – kérdezte. „De igen, ó, király” – felelték a szolgái.

A király erre így szólt: ’Íme, én négy férfit látok járkálni ott, és a tűz egyikükben sem tesz kárt.’ Tudod-e, ki volt a negyedik személy? (. . .) Jehova angyala. Megvédte a három hébert, így sértetlenek maradtak.

 Ezt látva a király odament a kemence ajtajához, és így kiáltott: „Sidrák, Misák és Abednegó, a legfelségesebb Isten szolgái, gyertek ki, és jöjjetek ide!” Amikor kijöttek, mindenki láthatta, hogy nem égtek meg. Sőt, még a tűz szaga sem járta át őket. Ekkor a király így szólt: ’Legyen áldott Sidrák, Misák és Abednegó Istene, aki elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, mert nem imádnak semmilyen istent az ő Istenükön kívül’ (Dániel 3. fejezet).

Levonhatjuk a tanulságot ebből a történetből. Az emberek még ma is imádnak tárgyakat vagy bálványokat. Egy lexikon ezt írja: „A zászló, a kereszthez hasonlóan, szent” (The Encyclopedia Americana). Ezek a tárgyak készülhetnek fából, kőből, fémből vagy textilből. Jézus korai tanítványai nem voltak hajlandóak imádni a római császárt. Daniel P. Mannix történész szerint ez nagyjából azonos „a zászló előtti tisztelgés vagy a hűségeskü mai megtagadásával”.

Szerinted számít Istennek, hogy egy vallási tárgy textilből, fából, kőből vagy fémből van-e? (. . .) Helyes lenne, ha Jehova valamelyik szolgája egy ilyen tárgyat imádna? (. . .) Sidrák, Misák és Abednegó nem voltak hajlandóak erre, és ez tetszett Jehovának. Hogyan utánozhatod a példájukat? (. . .)