KÉPZELD EL, hogy egy süllyedő csónakban ülsz. Szeretnéd, ha valaki megmentene? (. . .) Mit szólnál, ha valaki a saját életét adná oda, hogy megmentsen? (. . .) Jézus Krisztus éppen ezt tette. A 37. fejezetben olvastunk róla, hogy váltságul adta az életét, hogy megmenekülhessünk.

Persze Jézus nem a vízbe fulladástól ment meg minket. Akkor mitől? Emlékszel még rá? (. . .) A bűntől és a haláltól, melyet mindannyian Ádámtól örököltünk. Bár némelyik ember nagyon gonosz dolgokat művel, Jézus értük is meghalt. Te kockára tennéd az életedet azért, hogy ilyen embereket mentsél meg? (. . .)

A Biblia ezt mondja: „egy igazságosért is alig hal meg valaki; igaz, a jóért még talán meg mer halni valaki.” De azt is elmagyarázza, hogy Jézus ’olyanokért halt meg, akik istentelenek’, tehát olyanokért is, akik nem szolgálják Istent! A Bibliában még ezt is olvashatjuk: „amikor még bűnösök voltunk [vagyis gonosz dolgokat tettünk], Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:6–8).

Tudsz olyan apostolról, aki korábban nagyon gonosz dolgokat tett? (. . .) Ez az apostol ezt írta: „Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy bűnösöket mentsen meg. Ezek között legelső vagyok én.” Pál volt ez az apostol. Azt mondta magáról, hogy ’egykor ostoba’ volt, és hogy „rosszaságban” élt (1Timóteusz 1:15; Titusz 3:3).

Gondolj bele, milyen nagy szeretet volt Istenben, amikor elküldte a Fiát, hogy ilyen emberekért haljon meg! Légy szíves, keresd ki a Bibliádból a János evangéliuma 3. fejezetének a 16. versét! Itt ezt olvashatjuk: „Isten annyira szerette a világot [vagyis a földön élő  embereket], hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.”

Jézus bebizonyította, hogy ugyanúgy szeret minket, mint az Atyja. Talán emlékszel rá, hogy könyvünk 30. fejezetében olvastunk arról, hogy milyen szenvedéseket kellett kiállnia Jézusnak azon az éjszakán, amikor letartóztatták. Kajafás főpap házába vitték, és kihallgatták. Hamis tanúkat állítottak, akik hazugságokat mondtak Jézusról, és az emberek az öklükkel verték őt. Ezen az éjszakán Péter letagadta, hogy ismeri Jézust. Tegyük fel, hogy mi is ott vagyunk, és nyomon követjük az ezután következő eseményeket.

Eljön a reggel. Jézus egész éjjel fent volt. Mivel az éjszakai tárgyalás törvénytelen volt, a papok sietve összehívják a szanhedrint, a zsidó legfelsőbb bíróságot, és egy másik tárgyalást tartanak. Ezen szintén Isten elleni bűnökkel vádolják Jézust.

Ezután a papok megkötöztetik Jézust, és Pilátushoz, a római kormányzóhoz viszik. Ezt mondják Pilátusnak: ’Jézus az állam ellen lázad. Meg kell halnia.’ De Pilátus tudja, hogy a papok hazudnak, ezért hát ezt mondja nekik: ’Semmi rosszat nem találok ebben az emberben. Szabadon engedem.’ A papok azonban másokkal együtt kiabálni kezdenek: ’Ne! Halál rá!’

Később Pilátus újra megpróbálja elengedni Jézust. De a papok fellázítják a tömeget, ezért az emberek így kiáltoznak: ’Ha elengeded, te is az állam ellen lázadsz! Haljon meg!’ A tömeg egyre hangosabban zúg. Tudod-e, mit tesz erre Pilátus? (. . .)

Enged nekik. Először megostoroztatja Jézust, aztán átadja a katonáknak, hogy végezzék ki. Azok töviskoronát tesznek Jézus fejére, és gúnyosan hajlonganak előtte. Egy nagy oszlopot adnak Jézusnak, hogy cipelje, és kivezetik őt a városon kívülre egy helyre, melyet  Koponyahelynek hívnak. Ott az oszlophoz szegezik Jézus kezét és lábát, majd felállítják az oszlopot, és Jézus ott függ rajta. A sebei véreznek, és Jézus nagyon szenved.

Nem hal meg azonnal. Egy darabig csak ott függ az oszlopon. A papi fejedelmek kigúnyolják, a járókelők pedig ezt mondogatják: „Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!” Jézus azonban tudja, hogy miért küldte el őt az Atyja. Tisztában van vele, hogy oda kell adnia tökéletes életét, hogy mi örökké élhessünk. Végül délután három óra körül Jézus az Atyjához kiált, és meghal (Máté 26:36–27:50; Márk 15:1; Lukács 22:39–23:46; János 18:1–19:30).

 Mennyire más volt Jézus, mint Ádám! Ádám nem úgy viselkedett, mint aki szereti Istent, hiszen nem engedelmeskedett neki. De irántunk sem mutatott szeretetet, mert az ő bűne miatt mindannyian bűnösnek születtünk. Jézus viszont szerette Istent, és minket is. Ő mindig engedelmeskedett Istennek, és odaadta az életét, hogy megszüntesse azt a bajt, amelyet Ádám hozott ránk.

Hálás vagy azért, hogy Jézus ilyen szép dolgot tett? (. . .) Amikor imádkozol Istenhez, meg szoktad neki köszönni, hogy értünk adta a Fiát? (. . .) Pál apostol hálás volt azért, amit Krisztus érte tett. Ezt írta Isten Fiáról: „szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galácia 2:20). Jézus érted és értem is meghalt. Feláldozta tökéletes életét, hogy mi örökké élhessünk! Ezért nyomós okunk van arra, hogy szeressük Jézust.

Pál apostol ezt írta a Korintusz városában élő keresztényeknek: „Krisztus szeretete tettekre indít minket.” Szerinted milyen tettekre kell hogy indítson minket Krisztus szeretete? (. . .) Figyeld meg, hogyan válaszol erre Pál: „Krisztus mindenkiért meghalt, hogy az emberek érte éljenek, és ne azért, hogy a saját kedvükben járjanak” (2Korintusz 5:14, 15, New Life Version, kiemelés tőlünk).

 Tudnál mondani néhány példát, ahogyan kimutathatod, hogy Krisztus kedvében akarsz járni? (. . .) Az egyik lehetőség az, hogy beszélsz másoknak arról, amit róla tanultál. Vagy tegyük fel, hogy egyedül vagy otthon, így sem az anyukád, sem az apukád, sem mások nem látják, mit csinálsz. Megnéznél olyasmit a tévében vagy az interneten, amiről tudod, hogy nem tetszene Jézusnak? (. . .) Ne felejtsd el, hogy Jézus él, és mindent lát, amit teszünk!

Azért is kell szeretnünk Jézust, mert szeretnénk Jehovát utánozni. ’Az Atya szeret engem’ – mondta Jézus. Tudod-e, miért szereti az Atya Jézust, és miért kell nekünk is szeretnünk őt? (. . .) Azért, mert Jézus kész volt meghalni, hogy teljesítse Isten akaratát (János 10:17). Ezért hát tegyük azt, amire a Biblia felszólít minket: „Legyetek . . . az Isten utánzóivá mint szeretett gyermekek, és továbbra is szeretetben járjatok, mint ahogy a Krisztus is szeretett benneteket, és odaadta magát értetek” (Efézus 5:1, 2).