Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

3. FEJEZET

Szeressük azokat, akiket Isten szeret

Szeressük azokat, akiket Isten szeret

„Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz” (PÉLDABESZÉDEK 13:20)

1–3. a) Milyen cáfolhatatlan igazságot fejez ki a Biblia? b) Hogyan választhatjuk azoknak a társaságát, akik jóra ösztönöznek minket?

BIZONYOS értelemben az ember olyan, mint egy szivacs, magába szív mindent, ami körülveszi. Nagyon is könnyű átvenni – még akaratlanul is – azoknak a viselkedésmódját, értékrendjét és jellemvonásait, akikkel szoros kapcsolatban vagyunk.

2 A Biblia egy cáfolhatatlan igazságot fejez ki ezekkel a szavakkal: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár” (Példabeszédek 13:20). Ez a példabeszéd nem egy felszínes kapcsolatról szól. A „valakivel jár” kifejezés állandó kapcsolatot sugall. * Erről a versről egy bibliai forrásmű ezt írja: „Szeretetet és ragaszkodást sejtet, ha egy személy jár valakivel.” Bizonyára egyetértesz azzal, hogy hajlamosak vagyunk utánozni azokat, akiket szeretünk. Mivel érzelmileg ragaszkodunk hozzájuk, formálhatnak bennünket akár jó, akár rossz irányba.

3 Ahhoz, hogy megmaradjunk Isten szeretetében, létfontosságú, hogy azoknak a társaságát keressük, akik jóra ösztönöznek minket. Hogyan tehetjük ezt? Egyszerűen szólva úgy, hogy azokat szeretjük, akiket Isten szeret, és az ő barátaival barátkozunk. Gondolj csak bele! Választhatnánk-e jobb társaságot azoknál, akik olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyeket Jehova keres a barátaiban? Vizsgáljuk hát meg, hogy milyen embereket szeret Isten. Ha élénken elménkben tartjuk, hogy mi Jehova nézőpontja, az segíteni fog, hogy építő társaságot válasszunk.

AKIKET ISTEN SZERET

4. Miért van joga Jehovának ahhoz, hogy gondosan megválogassa a barátait, és miért utalt Jehova a ’barátjaként’ Ábrahámra?

4 Jehova gondosan megválogatja a barátait. Vajon nincs joga ehhez? Végső soron ő a világegyetem szuverén Ura, és a vele ápolt barátság a legnagyobb megtiszteltetés. Kiket választ tehát barátainak? Jehova azokhoz közeledik, akik bíznak benne, és akik teljes mértékben belé vetik a hitüket. Vegyük Ábrahám patriarcha példáját, aki rendkívüli hitéről ismert. Nehéz elképzelni, hogy van annál nagyobb hitpróba egy apának, mint hogy arra kérik, áldozza fel a fiát. * Azonban Ábrahám „mondhatni felajánlotta Izsákot”, mert teljes mértékben hitt abban, hogy „Isten még a halottak közül is képes [Izsákot] feltámasztani” (Héberek 11:17–19). Mivel Ábrahám ilyen hitet és engedelmességet tanúsított, Jehova szeretetteljesen a ’barátjaként’ utalt rá (Ézsaiás 41:8; Jakab 2:21–23).

5. Hogyan tekint Jehova azokra, akik lojálisan engedelmeskednek neki?

5 Jehova nagyon fontosnak tartja a lojális engedelmességet. Szereti azokat, akik készek az iránta való lojalitásukat minden más elé helyezni (2Sámuel 22:26). Ahogy az 1. fejezetben láttuk, Jehova nagy örömet talál azokban, akik szeretetből engedelmeskednek neki. „A becsületeseknek . . . meghitt társa Ő” – jelenti ki a Példabeszédek 3:32. Azok, akik lojálisan megfelelnek Isten követelményeinek, egy szívélyes meghívást kapnak Jehovától: vendégek lehetnek a ’sátorában’, azaz Jehova szívesen fogadja őket, hogy imádják őt, és megengedi nekik, hogy bármikor imádkozzanak hozzá (Zsoltárok 15:1–5).

6. Hogyan tudjuk kimutatni, hogy szeretjük Jézust, és mit érez Jehova azok iránt, akik szeretik a Fiát?

6 Jehova szereti azokat, akik szeretik Jézust, az egyszülött Fiát. Jézus ezt mondta: „Ha valaki szeret engem, megtartja a szavamat, és az én Atyám szeretni fogja őt, és elmegyünk hozzá, és lakóhelyet készítünk magunknak nála” (János 14:23). Hogyan tudjuk kimutatni a Jézus iránti szeretetünket? Minden bizonnyal úgy, hogy megtartjuk a parancsolatait, beleértve a jó hír prédikálására és a tanítványképzésre adott megbízatást is (Máté 28:19, 20; János 14:15, 21). Akkor is kimutatjuk a Jézus iránti szeretetünket, amikor ’szorosan követjük a nyomdokait’, utánozva őt szóban és tettben, amennyire az egy tökéletlen embertől telik (1Péter 2:21). Jehova szívét megérinti azoknak az erőfeszítése, akiket a Fia iránti szeretetük arra indít, hogy törekedjenek a krisztusi életút követésére.

7. Miért bölcs dolog Jehova barátaival barátkozni?

7 Hit, lojalitás, engedelmesség, és a Jézus, illetve az ő értékrendje iránti szeretet; ezek olyan tulajdonságok, melyeket Jehova keres a barátaiban. Mindannyian jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Megvannak ezek a tulajdonságok a barátaimban, ilyen az értékrendjük? Jehova barátaival barátkozom?” Bölcs dolog így tenni. Jó hatással lehetnek ránk azok, akik isteni tulajdonságokat ápolnak, és lelkesen prédikálják a Királyság jó hírét. Arra ösztönözhetnek, hogy elhatározásunknak megfelelően örömet szerezzünk Istennek. (Lásd a „ Milyen egy jó barát?” című kiemelt részt.)

EGY BIBLIAI PÉLDA TANULSÁGA

8. Mi ragadott meg téged abban a kapcsolatban, mely a) Naomi és Ruth, b) a három héber ifjú, c) Pál és Timóteusz között volt?

8 A Szentírás sok olyan személy példájáról ír, akiknek hasznára vált az, hogy építő társaságot választottak. Olvashatsz Naomi és a menye, Ruth kapcsolatáról; a három héber ifjúról, akik szoros barátságban voltak egymással Babilonban; illetve Pál és Timóteusz kapcsolatáról (Ruth 1:16; Dániel 3:17, 18; 1Korintusz 4:17; Filippi 2:20–22). Most azonban fordítsuk figyelmünket egy másik nagyszerű példára: Dávid és Jonatán barátságára.

9–10. Mi volt az alapja a Dávid és Jonatán közti barátságnak?

9 A Biblia azt írja, hogy miután Dávid megölte Góliátot, „Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével; úgy megszerette őt Jonatán, mint a saját lelkét” (1Sámuel 18:1). Így vette kezdetét – a nagy korkülönbség ellenére – egy életre szóló barátság, mely Jonatán haláláig tartott, aki a csatamezőn esett el (2Sámuel 1:26). * Mi volt az alapja a két barát közti szoros köteléknek?

10 Dávid és Jonatán között azért volt ilyen szoros kötelék, mert mindketten szerették Istent, és erős volt bennük a vágy, hogy hűségesek maradjanak hozzá. Szellemi dolgok kötötték őket össze. Mindkettejüknek olyan tulajdonságaik voltak, melyek miatt megkedvelték egymást. Jonatánra nyilván nagy hatással volt a fiatal férfi bátorsága és buzgalma, aki félelmet nem ismerve védelmezte Jehova nevét. Kétségtelen, hogy Dávid tisztelte az idősebb férfit, aki lojálisan támogatta Jehova elrendezéseit, és önzetlenül a saját érdekei elé helyezte Dávid érdekeit. Figyeljük meg például, mi történt, amikor Dávid egyszer nagyon elcsüggedt. Ez idő tájt szökevényként élt a pusztában, mert el kellett menekülnie Jonatán apja, a gonosz Saul király haragja elől. Jonatán rendkívüli módon mutatta ki a lojalitását, amikor kezdeményező volt, és „elment Dávidhoz . . . , hogy megerősítse a kezét Istennel kapcsolatban” (1Sámuel 23:16). Képzeld csak el, mit érezhetett Dávid, amikor drága barátja elment hozzá, és támogatást, bátorítást nyújtott neki. *

11. Mit tanulhatsz a barátságról Jonatán és Dávid példájából?

11 Mit tanulhatunk Jonatán és Dávid példájából? Mindenekelőtt azt, hogy a barátok között a legfontosabb közös dolog nem más, mint a szellemi értékek. Ha azokhoz közeledünk, akiknek ugyanaz a hitnézetük és erkölcsi értékrendjük, mint nekünk, és akik szintén vágynak arra, hogy hűségesek maradjanak Istenhez, akkor kölcsönösen megoszthatjuk egymással a gondolatainkat, érzéseinket és buzdító, építő tapasztalatainkat (Róma 1:11, 12). Ilyen szellemi gondolkodású barátokat találunk a hívőtársaink körében. Vajon ez azt jelenti, hogy mindenki jó társaságnak számít, aki eljön az összejövetelekre a Királyság-terembe? Nem, nem feltétlenül.

HOGYAN VÁLASSZUK MEG A KÖZELI BARÁTAINKAT?

12–13. a) Miért kell még a keresztény hittársaink körében is megválogatnunk, hogy kikkel barátkozunk? b) Milyen nehézségekkel néztek szembe az első századi gyülekezetek, és milyen erőteljes figyelmeztetéseket adott emiatt Pál?

12 Ahhoz, hogy szellemileg építő társaság vegyen körül minket, még a gyülekezeten belül is meg kell válogatnunk, hogy kikkel barátkozunk. Vajon meg kellene lepődnünk ezen? Igazából nem. Néhány kereszténynek a gyülekezetben hosszabb ideig tarthat, hogy elérje a szellemi érettséget, mint ahogy némelyik gyümölcsnek is a fán tovább tart, hogy beérjen. Ezért a keresztények a szellemi növekedést tekintve más-más szinten vannak a gyülekezetben (Héberek 5:12–6:3). Természetesen türelmet és szeretetet mutatunk az újak vagy a gyengék iránt, mivel szeretnénk segíteni nekik, hogy szellemileg növekedjenek (Róma 14:1; 15:1).

13 Időnként olyan helyzet alakulhat ki a gyülekezetben, amely megkívánja, hogy figyeljünk arra, hogy kikkel barátkozunk. Néhányan talán megkérdőjelezhető módon viselkednek. Mások megkeseredhetnek, vagy panaszkodó szellemet nyilváníthatnak ki. Az i. sz. első században a gyülekezetek hasonló nehézségekkel néztek szembe. Miközben a legtöbben hűségesek voltak, némelyek helytelenül viselkedtek. Mivel a korintuszi gyülekezetben egyesek nem követtek bizonyos keresztény tanításokat, Pál apostol így intette őket: „Ne vezessenek félre titeket. Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintusz 15:12, 33). Pál figyelmeztette Timóteuszt, hogy még a keresztény hittársai között is lehetnek olyanok, akik tisztességtelenül viselkednek. Timóteusz azt az intelmet kapta, hogy tartsa tisztán magát az ilyenektől, és ne alakítson ki velük szoros barátságot (2Timóteusz 2:20–22).

14. Hogyan alkalmazhatjuk azt az alapelvet, mely Pálnak a társasággal kapcsolatos figyelmeztetései mögött rejlik?

14 Hogyan alkalmazhatjuk a Pál figyelmeztetései mögött rejlő alapelvet? Úgy, hogy nem kerülünk szoros barátságba – sem a gyülekezeten belül, sem azon kívül – senkivel, aki romboló hatással lehet ránk (2Tesszalonika 3:6, 7, 14). Meg kell védenünk a szellemiségünket. Ne felejtsük el, hogy szivacs módjára magunkba szívjuk a közeli barátaink viselkedésmódját és értékrendjét. Ahogy nem várhatjuk, hogy egy ecetbe mártott szivacs vizet szívjon fel, úgy nem várhatjuk azt sem, hogy valami jót szívjunk magunkba, ha olyanokkal barátkozunk, akik rossz hatással vannak ránk (1Korintusz 5:6).

Építő társaságra lelhetsz a hívőtársaid körében

15. Mit tehetsz, hogy szellemi gondolkodású barátokat találj a gyülekezetben?

15 Hálásak lehetünk, mert bőven van lehetőségünk arra, hogy építő társaságot találjunk hívőtársaink körében (Zsoltárok 133:1). Hogyan találhatsz szellemi gondolkodású barátokat a gyülekezetben? Ha isteni tulajdonságokat ápolsz, és Isten által helyeselt módon viselkedsz, akkor a hasonló gondolkodású személyek kétségkívül vonzódni fognak hozzád. Ugyanakkor talán gyakorlatias lépéseket kell tenned, hogy kezdeményezz, és hogy új barátokra tegyél szert. (Lásd a „ Hogyan találtunk jó barátokat?” című kiemelt részt.) Keresd azoknak a társaságát, akiknek olyan tulajdonságaik vannak, amelyeket te is szeretnél visszatükrözni. Fogadd meg a Bibliának azt a tanácsát, hogy „tárjátok ki szíveteket”, keresve a hívőtársaid barátságát rassztól, nemzetiségtől, illetve kultúrától függetlenül (2Korintusz 6:13; 1Péter 2:17). Ne csak a veled egykorúakkal barátkozz. Emlékezz rá, hogy Jonatán jóval idősebb volt Dávidnál. Sok idősebb személy gazdagíthatja a barátságot a tapasztalatával és a bölcsességével.

AMIKOR NEHÉZSÉGEK ADÓDNAK

16–17. Miért ne maradjunk távol a gyülekezettől, ha egy hívőtársunk valamilyen módon megsért minket?

16 Mivel a gyülekezet tagjainak nagyon eltérő a személyiségük és a hátterük, időről időre nehézségek adódhatnak. Egy hívőtársunk talán olyasmit mond vagy tesz, amivel megbánt minket (Példabeszédek 12:18). A nehézségek néha személyiségbeli különbözőségekből, félreértésekből vagy véleménykülönbségekből fakadnak. Vajon megbotránkozunk ezeken és távol maradunk a gyülekezettől? Ha őszinte a szeretetünk Jehova iránt és azok iránt, akiket ő szeret, akkor nem.

17 Teremtőnkként és életünk fenntartójaként Jehova megérdemli a szeretetünket és a teljes odaadásunkat (Jelenések 4:11). Emellett a gyülekezet, melyet ő örömmel felhasznál, megérdemli a lojális támogatásunkat (Héberek 13:17). Így ha egy hívőtársunk valamilyen módon megsért minket, vagy csalódást okoz nekünk, nem fogunk azért távol maradni a gyülekezettől, hogy megmutassuk, mennyire megbántódtunk. Hogyan is tehetnénk ilyet? Nem Jehova sértett meg minket. A Jehova iránti szeretetünk soha nem engedheti, hogy hátat fordítsunk neki és a népének! (Zsoltárok 119:165).

18. a) Mit tehetünk, hogy előmozdítsuk a békét a gyülekezetben? b) Milyen áldásokkal jár, ha megbocsátunk, amikor arra ésszerű alap van?

18 A hívőtársaink iránti szeretet arra ösztönöz bennünket, hogy előmozdítsuk a békét a gyülekezetben. Jehova nem vár el tökéletességet azoktól, akiket szeret, és mi se várjunk. A szeretet képessé tesz minket arra, hogy elnézzük a kisebb hibákat, emlékezve rá, hogy mindannyian tökéletlenek vagyunk és hibázunk (Példabeszédek 17:9; 1Péter 4:8). A szeretet segít abban, hogy továbbra is ’készséggel megbocsássunk egymásnak’ (Kolosszé 3:13). Nem mindig könnyű megfogadni ezt a tanácsot. Ha engedjük, hogy a negatív érzelmek eluralkodjanak rajtunk, arra érezhetünk késztetést, hogy nehezteljünk, talán úgy gondolva, hogy a haragunkkal valamiképp megbüntetjük azt, aki megbántott. Valójában azonban a nehezteléssel magunknak ártunk. Ha megbocsátunk, amikor arra ésszerű alap van, gazdag áldásokban lesz részünk (Lukács 17:3, 4). Elmebeli és szívbeli békénk lesz, megóvjuk a gyülekezet békéjét, és legfőképpen megőrizzük a Jehovával ápolt kapcsolatunkat (Máté 6:14, 15; Róma 14:19).

AMIKOR MEG KELL SZAKÍTANI EGY KAPCSOLATOT

19. Mikor fordulhat elő, hogy meg kell szakítanunk a kapcsolatot valakivel?

19 Megeshet, hogy arra kérnek minket, hogy szakítsuk meg a kapcsolatot valakivel, aki a gyülekezet tagja volt. Ez akkor fordul elő, ha kiközösítenek egy olyan személyt, aki megbánást nem tanúsítva megszegi Isten törvényét, illetve ha valaki megtagadja a hitet azáltal, hogy hamis tanításokat tanít, vagy azáltal, hogy elkülönül a gyülekezettől. Isten Szava félreérthetetlenül arra szólít fel, hogy ’ne keveredjünk többé egy társaságba’ az ilyenekkel (1Korintusz 5:11–13; 2János 9–11). * Igazi erőpróba lehet, hogy kerüljük a rokonainkat, vagy azokat, akik talán a barátaink voltak. Vajon határozottak leszünk, és kimutatjuk, hogy a Jehova és az igazságos törvényei iránti lojalitásunk mindennél előbbre való? Ne felejtsük el, hogy Jehova nagyon fontosnak tartja a lojalitást és az engedelmességet.

20–21. a) Miért szeretetteljes elrendezés a kiközösítés? b) Miért létfontosságú, hogy bölcsen válasszuk meg a társaságunkat?

20 A kiközösítés igazán szeretetteljes elrendezés Jehova részéről. Miért mondhatjuk ezt? Egy megbánást nem tanúsító bűnös kizárása szeretetet mutat Jehova szent neve iránt, és mindaz iránt, amit ez a név képvisel (1Péter 1:15, 16). A kiközösítés megóvja a gyülekezetet. Megvédi a szándékos bűnösök romboló befolyásától a gyülekezet hűséges tagjait, akik így folytathatják imádatukat, tudva, hogy a gyülekezet biztos menedék ebben a gonosz világban (1Korintusz 5:7; Héberek 12:15, 16). A szigorú fegyelmezés szeretetet mutat a helytelenül cselekvők iránt. Talán pont erre van szükségük ahhoz, hogy észhez térjenek, és megtegyék a szükséges lépéseket, hogy visszatérjenek Jehovához (Héberek 12:11).

21 Nem vonhatjuk kétségbe azt a tényt, hogy a közeli barátaink erőteljes hatással lehetnek ránk, és átformálhatnak minket. Ezért létfontosságú, hogy bölcsen válasszuk meg a társaságunkat. Ha Jehova barátaival barátkozunk, és szeretjük azokat, akiket Isten szeret, akkor a lehető legjobb társasággal vesszük körül magunkat. Amit magunkba szívunk, vagyis amit átveszünk tőlük, az segíteni fog, hogy elhatározásunknak megfelelően örömet szerezzünk Jehovának.

^ 2. bek. A „társul” szóval visszaadott héber kifejezés úgy is fordítható, hogy ’valakivel van’, illetve ’barátságot tart’ valakivel (Bírák 14:20; Példabeszédek 22:24).

^ 4. bek. Azáltal, hogy Jehova erre kérte Ábrahámot, előremutatott arra az áldozatra, melyet később ő maga hozott egyszülött Fia felajánlásával (János 3:16). Ábrahám esetében Jehova közbeavatkozott, és gondoskodott egy kosról áldozatul Izsák helyett (1Mózes 22:1, 2, 9–13).

^ 9. bek. Dávid fiatal volt, még „gyermek”, amikor megölte Góliátot, és 30 éves lehetett Jonatán halálakor (1Sámuel 17:33; 31:2; 2Sámuel 5:4). Jonatán, aki körülbelül 60 éves volt, amikor meghalt, nyilvánvalóan mintegy 30 évvel volt idősebb Dávidnál.

^ 10. bek. Az 1Sámuel 23:17 szerint Jonatán öt dologgal bátorította Dávidot: 1. Arra ösztönözte, hogy ne féljen. 2. Biztosította arról, hogy Saul erőfeszítései kudarcot fognak vallani. 3. Emlékeztette, hogy Dávid meg fogja kapni a királyságot, ahogy azt Isten megígérte. 4. Megfogadta, hogy lojális lesz hozzá. 5. Elmondta neki, hogy Saul is tudja, hogy ő lojális Dávidhoz.

^ 19. bek. A Függelék „Hogyan bánjunk egy kiközösített személlyel?” című részében további információ található arról, hogy miként viszonyuljunk a kiközösítettekhez vagy az elkülönültekhez.