8. FEJEZET

Miért vagyok ilyen beteg?

„Amikor fiatal vagy, legyőzhetetlennek érzed magad. Aztán jön egy súlyos betegség, és hirtelen minden szertefoszlik. Úgy érzed, hogy egyik napról a másikra megöregedtél” (Jason)

JASON 18 éves korában megtudta, hogy Crohn-betegségben szenved, egy általános gyengeséggel járó, fájdalmas bélbetegségben. Talán te is krónikus betegségben szenvedsz, vagy valamilyen fogyatékossággal élsz együtt. Még azoknak a tevékenységeknek a végzése is hatalmas erőfeszítésedbe telhet, amelyeket sokan természetesnek vesznek, például a felöltözés, az evés vagy az iskolába menés.

A krónikus betegséged miatt börtönben érezheted magad, mintha korlátozva lenne a szabadságod. Talán magányos  vagy. Még az is megfordulhat a fejedben, hogy megbántottad valamivel Istent, vagy hogy ez egy különleges helyzet, amivel Isten próbára teszi a feddhetetlenségedet. A Biblia azonban ezt mondja: „Rossz dolgokkal . . . nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jakab 1:13). A betegség ma egyszerűen az élet velejárója, és mindannyiunkkal történhetnek rossz dolgok a ’bajokkal teljes idő és az előre nem látható események’ miatt (Prédikátor 9:11).

De milyen jó, hogy Jehova Isten megígért egy új világot, ahol „egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«”! (Ézsaiás 33:24). Még a halottak is feltámadnak, hogy ők is élvezhessék ezt az új világot (János 5:28, 29). De addig is, hogyan hozhatod ki a legjobbat a helyzetedből?

Legyél pozitív. A Biblia ezt írja: „Az örömteli szív jó orvosság” (Példabeszédek 17:22). Néhányan úgy gondolják, hogy ha súlyos betegek, az öröm és a nevetés nem helyénvaló. De a jó humorérzék és a kellemes társaság felüdíthet, és visszahozhatja az életkedvedet. Gondold át, hogyan vihetnél több örömet az életedbe. Emlékezz: az öröm forrása Isten, és az öröm hozzátartozik Isten szellemének a gyümölcséhez (Galácia 5:22). Ez a szellem segíthet, hogy a betegséged ellenére se veszítsd el az örömödet (Zsoltárok 41:3).

Tűzz ki reális célokat. „A szerényeknél bölcsesség van” – mondja a Biblia (Példabeszédek  11:2). A szerénység segíteni fog, hogy ne vállalj szükségtelenül kockázatot, de túlságosan óvatos se légy. Például javíthat a közérzeteden az, ha az állapotodnak megfelelő fizikai tevékenységet végzel. Ezért van sok egészségügyi intézményben fizikoterápiás kezelés a fiatal betegek számára. Sok esetben a megfelelő testmozgás nemcsak a gyógyulást segíti elő, de jó hangulatod is lesz tőle. A lényeg az, hogy becsületesen mérd fel a helyzetedet, és reális célokat tűzz ki.

Tanuld meg, hogyan kezelj másokat. Mi van akkor, ha valaki meggondolatlan megjegyzést tesz a betegségedre? A Biblia ezt mondja: „Ne add szívedet minden szóra, amit az emberek mondanak” (Prédikátor 7:21). Néha az a legjobb, ha fel sem veszed az ilyen szavakat. Vagy talán még elejét is veheted az egésznek. Ha például mások feszélyezve érzik magukat veled, mert kerekes székben vagy, segíts nekik feloldódni. Mondhatnád például ezt: „Lehet, hogy megfordult már a fejedben az, hogy miért vagyok kerekes székben. Kíváncsi vagy rá?”

Ne add fel. Jézus a gyötrelmei közepette Istenhez imádkozott, és belé vetette bizalmát. Nem a fájdalomra gondolt, hanem arra a sok örömre, ami a jövőben várt rá (Héberek 12:2). Tanult a viszontagságaiból (Héberek 4:15, 16; 5:7–9). Elfogadta a segítséget és a buzdítást (Lukács 22:43). Mások jólétével foglalkozott, és nem a saját nehézségeivel (Lukács 23:39–43; János 19:26, 27).

Jehova ’törődik veled’

Bármilyen nehézséged legyen is, ne gondold azt, hogy Isten értéktelennek tart. Épp ellenkezőleg, Jehova értékes kincsnek  tartja azokat, akik keresik a tetszését (Lukács 12:7). ’Ő törődik veled’, a szívén viseli a sorsodat, és örömmel felhasznál a szolgálatában a betegséged vagy a fogyatékosságod ellenére is (1Péter 5:7).

Ne hagyd hát, hogy a félelem vagy a bizonytalanság visszatartson attól, hogy azt tedd, amit tenned kell, és amit akarsz is tenni. Mindig Jehova Istentől várd a segítséget. Ő ismeri a szükségleteidet, és megérti az érzéseidet. Ezenkívül meg tudja adni neked ’a szokásosnál nagyobb erőt’, hogy ki tudj tartani (2Korintusz 4:7). Idővel talán te is olyan optimista leszel, mint Timothy, akinél 17 évesen krónikusfáradtság-szindrómát állapítottak meg. Ezt mondja: „Az 1Korintusz 10:13 szerint Jehova  nem fog többet megengedni, mint amennyit el tudunk viselni. Úgy érvelek, hogy ha a Teremtőm bízik abban, hogy túl tudom tenni magam ezen a megpróbáltatáson, akkor ki vagyok én, hogy kételkedjek ebben.”

Ha ismersz valakit, aki beteg

Mit tegyél, ha te egészséges vagy, de ismersz valakit, aki beteg, vagy valamilyen fogyatékossága van? Hogyan segíthetsz neki? Az a legfontosabb, hogy legyél vele ’együtt érző’ és ’gyengéden könyörületes’ (1Péter 3:8). Próbáld megérteni, min megy keresztül. Lásd a problémáit az ő szemével, és ne a sajátodéval. Nina, aki gerinchasadékkal született, ezt mondja: „Mivel alacsony vagyok, és kerekes székhez vagyok kötve, néhányan úgy beszélnek hozzám, mintha gyerek lennék, és ez nem esik jól. Mások viszont direkt leülnek mellém, így egyenrangú félként beszélgethetnek velem. Ez nagyon jó érzés!”

Ha túllátsz a betegségükön, akkor rájössz, hogy nem sokban különböznek tőled. És gondolj bele, a szavaiddal ’szellemi ajándékot adhatsz’ nekik! Ha így teszel, te is áldásban részesülsz, hiszen ’kölcsönösen bátorítjátok egymást’ (Róma 1:11, 12).

OLVASS MÉG A TÉMÁRÓL A KÖNYV ELSŐ KÖTETÉNEK 13. FEJEZETÉBEN

KULCSFONTOSSÁGÚ BIBLIAVERS

’Akkor egyetlen lakos sem mondja majd: beteg vagyok’ (Ézsaiás 33:23, 24)

EGY JÓ TANÁCS

A tudással szertefoszlik az ismeretlentől való félelem. Ezért tudj meg mindent, amit csak lehet a betegségedről. Ha valamit nem értesz, tegyél fel konkrét kérdéseket az orvosodnak.

TUDTAD . . . ?

A betegséged vagy a fogyatékosságod nem Isten büntetése. Az Ádámtól örökölt tökéletlenség következménye, amely mindannyiunkat sújt (Róma 5:12).

A HADITERVEM

Úgy fogok a betegségem vagy fogyatékosságom ellenére is optimista maradni, hogy ․․․․․

Ezt az ésszerű célt tűzhetném ki magamnak: ․․․․․

Ha valaki meggondolatlan megjegyzést tesz a betegségemre, úgy fogom helyretenni magamban a dolgot, hogy ․․․․․

Amit meg szeretnék kérdezni a szüleimtől: ․․․․․

TE MIT GONDOLSZ?

● Hogyan segíthetsz a fejezetben található információval valakinek, aki fogyatékossággal él, vagy akinek krónikus betegsége van?

● Ha krónikus betegségben szenvedsz, milyen pozitív dolgokra gondolhatsz, hogy sikerüljön a legjobbat kihoznod a helyzetedből?

● Honnan tudod, hogy a szenvedés nem Isten nemtetszésének a jele?

 [Kiemelt rész/​kép a 75. oldalon]

DUSTIN, 22 éves:

„Emlékszem, hogy sírtam anyu ölében, amikor megmondták, hogy kerekes székhez leszek kötve. Még csak nyolcéves voltam.

Izomdisztrófiám van. Csak úgy tudok öltözködni, zuhanyozni és enni, ha segítenek. A karomat egyáltalán nem tudom felemelni. Mégis sok a tennivalóm, örömteli az életem, és sok mindenért hálás vagyok. Rendszeresen részt veszek a szolgálatban, és kisegítőszolga vagyok a gyülekezetben. Nem is érzem úgy, hogy küzdelem lenne az életem. Jehova szolgálatában mindig van tennivaló, és mindig van valami, amire várakozással tekinthetek. Leginkább Isten új világát várom, ahol ’szökellni fogok, mint a szarvas’” (Ézsaiás 35:6).

[Kiemelt rész/​kép a 75. oldalon]

TOMOKO, 21 éves:

„Amikor még csak négyéves voltam, az orvos közölte velem, hogy egész életemben inzulininjekciót kell majd kapnom.

Nem egyszerű egy cukorbetegnek ellenőrzés alatt tartani a vércukorszintjét. Gyakran amikor szeretnék enni, nem lehet, amikor nem szeretnék, akkor meg kell. Eddig már körülbelül 25 000 tűszúrást kaptam, szóval bőrkeményedések vannak a karomon és a combomon. De a szüleim segítenek, hogy amennyire csak lehet, teljes életet éljek. Mindig vidámak és optimisták, és arra neveltek, hogy értékeljem a szellemi dolgokat. Jehova jó hozzám. Mivel az állapotom megengedte, úgy döntöttem, hogy elkezdem a teljes idejű szolgálatot, hogy ezzel is kimutathassam a hálámat.”

 [Kiemelt rész/​kép a 76. oldalon]

JAMES, 18 éves:

„Az emberek nem tudják, hogyan viselkedjenek azokkal, akik nem átlagosak, mint például amilyen én is vagyok.

Egy ritka betegségben szenvedek, ami törpeséget okoz. Mivel az emberek a külsőt nézik, ezért mindig próbálom bizonyítani, hogy nem csak egy mélyhangú kisgyerek vagyok. De ahelyett, hogy azon sajnálkoznék, hogy milyen nem vagyok, inkább arra gondolok, mi minden rejlik bennem. Megtalálom az örömet az életben. Tanulmányozom a Bibliát, és imádkozom Jehova támogatásáért. A családom mindig mellettem áll. Nagyon várom már azt az időt, amikor Isten minden betegséget megszüntet. Addig is együtt élek a betegségemmel, de nem engedem, hogy e körül forogjon az életem.”

[Kiemelt rész/​kép a 76. oldalon]

DANITRIA, 16 éves:

„Amikor már egy pohár víz felemelése is fájdalmas volt, tudtam, hogy valami nincs rendben.

A fibromyalgia egy nyűg, és borzasztó fájdalmas. Tinédzserként szeretném azt csinálni, amit a barátaim, de minden sokkal nehezebben megy, mint korábban. Még az elalvás is egy örökkévalóságnak tűnik! De megtanultam, hogy Jehova segítségével a betegségem ellenére is tudok normális életet élni. Még kisegítőúttörő-szolgálatot is tudtam vállalni, hogy több időt töltsek a szolgálatban. Nehéz volt, de megcsináltam. Igyekszem a tőlem telhető legtöbbet tenni. Hallgatnom kell a testemre, nem léphetem át a korlátaimat. De ha mégis elfelejtkeznék erről, anyu mindig emlékeztet!”

 [Kiemelt rész/​kép a 77. oldalon]

ELYSIA, 20 éves:

„Kitűnő tanuló voltam. Most meg még egy mondat elolvasása is megerőltető, és ez időnként nagyon letör.

A krónikusfáradtság-szindróma miatt még egyszerű tevékenységek is nehezemre esnek. Gyakran még az ágyból sem tudok kikelni. De soha nem engedem, hogy a betegségem határozza meg, ki vagyok. Mindennap olvasom a Bibliát, még ha csak néhány verset is, vagy a családból felolvas nekem valaki. Nagyon sokkal tartozom a családomnak. Apa még egy kongresszusi feladatáról is lemondott, csak hogy segítsen nekem ott lenni. De egy szóval sem panaszkodott emiatt. Azt mondta, hogy az a legnagyobb kiváltsága, hogy gondoskodhat a családjáról.”

[Kiemelt rész/​kép a 77. oldalon]

KACUTOSI, 20 éves:

„Hirtelen pánikba esek, kiabálni kezdek és hevesen rázkódok. Ami a kezembe akad, azt elhajítom, és összetörök dolgokat.

Ötéves korom óta vagyok epilepsziás. Van, hogy egy hónapban kétszer is rám tör a roham. Mindennap szedek gyógyszert, és ezért könnyen elfáradok. De igyekszem nemcsak magamra, hanem másokra is figyelni. A gyülekezetemben van két velem egykorú teljes idejű szolga, akik nagyon sokat segítenek. Azóta, hogy befejeztem az iskolát, több időt töltök a szolgálatban. Az epilepszia mindennapos küzdelem. Amikor el vagyok keseredve, tudom, hogy most le kell pihennem. Másnap aztán már jobban érzem magam.”

 [Kiemelt rész/​kép a 78. oldalon]

MATTHEW, 19 éves:

„Nehéz elérni, hogy a társaid tiszteljenek, ha nem olyan vagy, amit ők »normálisnak« tartanak.

Szeretnék sportolni, de nem tudok. Cerebrális gyermekbénulásom van, és még a járás sem egyszerű. De nem azon gondolkozok, hogy mit nem tudok megtenni. Olyan dolgokkal kötöm le magam, amiket meg tudok csinálni, például olvasással. A Királyság-teremben önmagam lehetek, és nem kell attól tartanom, hogy megítélnek mások. Az is nagyon vigasztaló, hogy tudom, Jehova olyannak szeret, amilyen belül vagyok. Nem tartom magam fogyatékosnak. Úgy gondolok magamra, mint akinek egy különleges, egyedülálló kihívással kell megküzdenie.”

[Kiemelt rész/​kép a 78. oldalon]

MIKI, 25 éves:

„Régebben tudtam sportolni. Aztán tizenéves koromban mintha hirtelen megöregedtem volna.

Pitvari sövényhiánnyal születtem, egy lyukkal a szívemen. A tünetek tinédzserkoromban jelentkeztek először. Megműtöttek, de most, hat évvel később, még mindig hamar elfáradok, és krónikus fejfájások kínoznak. Ezért elérhető, rövid távú célokat tűzök ki magamnak. Például el tudtam kezdeni a teljes idejű szolgálatot. Ez leginkább levélírásból és telefonos tanúskodásból áll. A betegségem segített abban is, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszek ki, amelyek korábban nem voltak jellemzőek rám, mint például a hosszútűrés és a szerénység.”

[Kép a 74. oldalon]

A krónikus betegséged miatt börtönben érezheted magad, de a Biblia reményt ad a szabadulásra