1–2. a) Melyek azok a komoly kérdések, amelyekre a jeruzsálemi vezetőtestületnek választ kellett találnia? b) Mi segített nekik helyes döntést hozni?

 A JERUZSÁLEMI teremben nagy az izgatottság. Az apostolok és a vének egy nagy horderejű döntés előtt állnak. A körülmetélkedés több komoly kérdést is felvetett: Érvényes a keresztényekre a mózesi törvény? Különbséget kell tenni a zsidó és a nem zsidó keresztények között?

² Ezek a felelős testvérek rengeteg bizonyítékot megvizsgáltak. Figyelembe vették az Írásokban található próféciákat és a személyes beszámolókat, melyek bizonyítják, hogy Jehova elfogadja a nem zsidó keresztényeket. Mindenki nyíltan elmondta a véleményét. A bizonyítékok elsöprő erejűek. Jehova szelleme egyértelműen mutatja, hogy mi lenne a helyes döntés. De vajon követni fogják az útmutatását?

3. Miben segít, ha megvizsgáljuk a Cselekedetek könyvének a 15. fejezetét?

³ Erős hitre és bátorságra volt szükségük ahhoz, hogy kövessék a szellem vezetését. Fennállt ugyanis a veszélye, hogy a zsidó vallási vezetők még dühösebbek lesznek. Arra is számíthattak, hogy a gyülekezetnek azok a tagjai, akik ragaszkodnak a mózesi törvényhez, nem fogadják majd el a döntést. Vizsgáljuk meg, hogyan hozott döntést a vezetőtestület, és hogyan követi ma a példájukat Jehova Tanúi vezetőtestülete. Ez nekünk is segíthet, amikor döntések előtt állunk, vagy nehézségekkel kerülünk szembe.

4–5. Melyik próféciából idézett Jakab a megbeszélés során?

⁴ Aztán Jézus féltestvére, Jakab tanítvány a szólalt fel. Úgy tűnik, hogy ezen a megbeszélésen ő elnökölt, és ő fogalmazta meg, hogy mire jutott a testület. Ezt mondta: „Simeon részletezte, hogy Isten hogyan fordította először a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének. És ez egyezik a Próféták szavaival” (Csel 15:14, 15).

 ⁵ Jakabnak valószínűleg Simeon, azaz Simon Péter szavai, illetve Barnabás és Pál beszámolói juttattak eszébe olyan bibliaverseket, amelyek segítettek jobban megérteni, hogy mit gondol Jehova (Ján 14:26). Miután azt mondta, hogy „ez egyezik a Próféták szavaival”, az Ámós 9:11, 12-t idézte. Ámós könyvét a Héber iratoknak abba a részébe sorolták, melyre általában úgy utaltak, hogy „a Próféták” (Máté 22:40; Csel 15:16–18). Érdekes, hogy Jakab egy kicsit másként idézett Ámós könyvéből. Ez azért lehet, mert Jakab valószínűleg a Septuagintából idézett, a Héber iratok görög nyelvű fordításából.

6. Hogyan segítettek az Írások jobban megérteni a vezetőtestületnek, hogy mi Jehova akarata?

⁶ Jehova Ámós próféta által megjövendölte, hogy fel fogja állítani Dávid lombsátrát, ami a messiási királyság létrejöttével van kapcsolatban (Ez 21:26, 27). Vajon ez azt jelenti, hogy Jehova ismét csak Izrael nemzetét fogja a népének tekinteni? Nem. A prófécia azt is kijelenti, hogy „minden nemzetből” lesznek olyanok, akiket begyűjtenek azok közé, akik Isten nevét viselik. Ne feledd, hogy Péter éppen most hozott fel bizonyítékokat arra, hogy Isten „semmi különbséget sem tett” a zsidó és a nem zsidó keresztények között, „hanem a hit által megtisztította a szívüket” (Csel 15:9). Más szavakkal, Isten akarata az, hogy zsidók és nem zsidók egyaránt a királyság örökösei legyenek (Róma 8:17; Ef 2:17–19). Az ihletett próféciák sehol sem beszélnek arról, hogy a nem zsidóknak szó szerint körül kell metélkedniük, vagyis prozelitákká kell válniuk, mielőtt keresztények lesznek.

7–8. a) Mit javasolt Jakab? b) Hogyan értsük Jakab szavait?

⁷ A próféciák és a meggyőző beszámolók alapján Jakab ezt javasolta: „Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik Istenhez térnek, hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a szexuális erkölcstelenségtől, a megfojtott állattól és a vértől. Mert Mózes írásainak régtől fogva megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák azokat” (Csel 15:19–21).

⁸ Miért mondta azt Jakab, hogy „nekem az a döntésem”? Vajon azért, mert a megbeszélés elnöklőjeként önkényesen el akarta dönteni, hogy mit tegyenek? Egyáltalán nem! Az a görög kifejezés, mely úgy van fordítva, hogy „nekem az a döntésem”, azt is jelentheti, hogy ’úgy ítélem meg’ vagy ’nekem az a véleményem’. Tehát Jakab egyáltalán nem akarta ráerőltetni a véleményét a többiekre. Inkább javaslatot tett arra, hogy mit kellene tenni, méghozzá az elhangzott beszámolók és az Írások alapján.

9. Miért volt jó Jakab javaslata?

 ⁹ Jó volt Jakab javaslata? Nyilvánvalóan igen, mivel az apostolok és a vének később elfogadták. Miért volt jó a javaslata? Egyrészt azért, mert így nem háborgatták a nem zsidó keresztényeket, vagyis nem nehezítették meg a dolgukat azzal, hogy elvárják tőlük a mózesi törvény betartását (Csel 15:19). Másrészről a döntés tiszteletben tartotta a zsidó keresztények lelkiismeretét is, akik hosszú évek óta minden sabbaton hallgatták a zsinagógákban, amint felolvassák Mózes írásait (Csel 15:21). b Emellett a javaslat megerősítette a zsidó és a nem zsidó keresztények közötti kapcsolatot. És ami a legfontosabb, a döntés Jehova Istennek is tetszett, mert összhangban volt a szándékával. Milyen kiválóan oldották meg ezt a problémát, amely veszélyeztette Isten gyülekezetének a békéjét és az egységét! És milyen nagyszerű példa ez a mai keresztény gyülekezetnek!

10. Hogyan követi ma a vezetőtestület az első századi vezetőtestület példáját?

¹⁰ Ahogyan az előző fejezetben láttuk, Jehova Tanúi vezetőtestülete c az első századi vezetőtestülethez hasonlóan a legfőbb Úrnak, Jehovának, valamint a gyülekezet fejének, Jézus Krisztusnak az irányítását követi (1Kor 11:3). Hogyan teszik ezt? Albert D. Schroeder, aki 1974-ben lett a vezetőtestület tagja, és 2006 márciusában fejezte be a földi életét, elmagyarázta: „A vezetőtestület minden szerdán összeül. A megbeszélést mindig imával kezdik, melyben Jehova szellemének útmutatását kérik. Nagy erőfeszítést tesznek azért, hogy minden felmerülő ügyet a Szentírás szerint rendezzenek, és minden döntést Isten Szavával, a Bibliával összhangban hozzanak meg.” Milton G. Henschel, aki hosszú ideig volt a vezetőtestület tagja, és 2003 márciusában fejezte be a földi életét, az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 101. osztályának a diplomaosztóján ezt az elgondolkodtató kérdést tette fel: „Van még egy ilyen szervezet  a földön, amelynek a vezetőtestülete Isten Szavát, a Bibliát vizsgálja meg a fontos döntések meghozatala előtt?” A válasz egyértelmű.

11. Hogyan közölte a vezetőtestület a döntését a gyülekezetekkel?

¹¹ A jeruzsálemi vezetőtestület teljes egyetértésre jutott a körülmetélkedés kérdésében. Ahhoz azonban, hogy a gyülekezetek egységesen kövessék az útmutatást, világosan és buzdító hangvételben kellett azt közölni velük. Hogyan tudták ezt megvalósítani? A beszámoló ezt írja: „Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt úgy döntöttek, hogy férfiakat választanak maguk közül, és elküldik őket Antiókiába Pállal és Barnabással. Elküldték Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást; ők vezető szerepet töltöttek be a testvérek között.” Ezenkívül írtak egy levelet is, amelyet elküldtek ezekkel a testvérekkel, hogy felolvassák az antiókiai, a szíriai és a ciliciai gyülekezeteknek (Csel 15:22–26).

12–13. Miért volt jó, hogy a vezetőtestület a) elküldte Júdást és Silást Antiókiába? b) levelet küldött a gyülekezeteknek?

¹² Mivel Júdás és Silás „vezető szerepet töltöttek be a testvérek között”, megfelelően tudták képviselni a vezetőtestületet. Az, hogy az üzenetet négyen vitték el, egyértelművé tette, hogy a vezetőtestület nem pusztán a körülmetélkedés kérdésére adott választ, hanem egy új irányelvet fogalmazott meg. Júdás és Silás jelenléte segített előmozdítani az egységet a jeruzsálemi zsidó keresztények és a gyülekezetekben szolgáló nem zsidó keresztények között. Milyen bölcs és kedves döntés! Kétségtelen, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy béke és egység uralkodjon Isten szolgái között.

¹³ A levél nemcsak a körülmetélkedéssel kapcsolatban adott konkrét utasításokat a nem zsidó keresztényeknek, hanem azzal kapcsolatban is, hogy hogyan élhetnek Jehovának tetszően. A levél kulcsgondolata ez volt: „a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a szexuális erkölcstelenségtől. Ha gondosan őrizkedtek ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!” (Csel 15:28, 29).

14. Hogyan tud Jehova népe egységes lenni ebben a megosztott világban?

¹⁴ Jehova Tanúiként mi is egységes népet alkotunk. Bár jóval több mint 8 millióan vagyunk, és több mint 100 000 gyülekezetünk van világszerte, ugyanabban hiszünk, és ugyanazt a munkát végezzük. Hogyan lehetséges ez, különösen ha arra gondolunk, hogy ma a világban  káosz és megosztottság van? Az egységünk alapvetően abból fakad, hogy Jézus Krisztus, a gyülekezet feje egyértelmű, határozott útmutatást ad a hű és értelmes rabszolgán, vagyis a vezetőtestületen keresztül (Máté 24:45–47). Az egységünket az is előmozdítja, hogy a testvérek világszerte készségesen követik a vezetőtestület útmutatását.

15–16. Hogyan fogadták a gyülekezetek a döntést, és miért volt ilyen jó eredménye?

¹⁵ A beszámoló úgy folytatódik, hogy miután a jeruzsálemi küldöttség megérkezett Antiókiába, egybegyűjtötték a testvéreket, és „átnyújtották nekik a levelet”. Hogyan fogadták a testvérek a vezetőtestülettől jövő irányítást? „Miután felolvasták, nagyon örültek a bátorításnak” (Csel 15:30, 31). Emellett Júdás és Silás „sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket”. Ők is „próféták voltak”, mint ahogyan Barnabás, Pál, és mások is, mivel hirdették, vagyis tudatták másokkal Isten akaratát (Csel 13:1; 15:32; 2Móz 7:1, 2).

¹⁶ Jehova nyilvánvalóan megáldotta a vezetőtestület döntését. Minek volt köszönhető, hogy a döntés ilyen jó hatással volt a gyülekezetekre? Kétségkívül annak, hogy a vezetőtestület Isten Szavát és a szent szellem vezetését követve egyértelmű útmutatást adott, méghozzá a megfelelő időben. Továbbá a döntést szeretetteljes hangnemben közölték a gyülekezetekkel.

17. Hogyan követik a körzetfelvigyázók Pál, Barnabás, Júdás és Silás példáját?

¹⁷ Ennek mintájára Jehova Tanúi vezetőtestülete is mindig időszerű útmutatást ad nekünk. Amikor döntés születik valamiről, azt világosan és egyértelműen közli a gyülekezetekkel, többek között a körzetfelvigyázók által. Ezek az önfeláldozó testvérek sorra meglátogatják a gyülekezeteket, világos útmutatást adnak, és kedvesen buzdítják a testvéreket. Pálhoz és Barnabáshoz hasonlóan sok időt töltenek a szolgálatban, és „sok más társukkal együtt [tanítanak], és [hirdetik] Jehova szavának jó hírét” (Csel 15:35). Ahogy Júdás és Silás, úgy ők is előadásokkal bátorítják a testvéreket, és erősítik őket.

18. Mit kell tennünk ahhoz, hogy Jehova megáldjon minket?

¹⁸ És mit mondhatunk a gyülekezetekről? Hogyan tudják a gyülekezetek világszerte megőrizni a békéjüket és az egységüket ebben a megosztott világban? Gondoljunk arra, hogy Jakab később ezt írta: „A felülről való bölcsesség... mindenekelőtt tiszta, azután békés, észszerű, engedelmességre kész... Ezenfelül az igazságosság gyümölcsét békés körülmények között vetik el azoknak, akik békére törekednek” (Jak 3:17, 18). Azt nem tudjuk, hogy Jakab ekkor a jeruzsálemi megbeszélésre gondolt-e. De a Cselekedetek könyvének 15. fejezetéből világosan  kiderül, hogy Jehova csak akkor áld meg minket, ha egységesek vagyunk, és követjük az útmutatását.

19–20. a) Mi bizonyítja, hogy béke és egység volt az antiókiai testvérek között? b) Mire tudott ezután koncentrálni Pál és Barnabás?

¹⁹ Az antiókiai testvérek között most már béke és egység volt. Nem vitatkoztak a jeruzsálemi testvérektől jövő útmutatással, hanem nagyra értékelték Júdás és Silás látogatását. A beszámoló szerint miután Júdás és Silás egy bizonyos időt ott töltött, „a testvérek útjukra engedték őket békében azokhoz, akik elküldték őket”, vagyis vissza Jeruzsálembe (Csel 15:33). d Biztosak lehetünk abban, hogy a jeruzsálemi testvérek is örültek, amikor hallották a két férfi élménybeszámolóját. Jehova ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően a küldetést sikeresen teljesítették.

²⁰ Pál és Barnabás Antiókiában maradtak, és ezután minden figyelmüket a prédikálómunkának szentelhették. A körzetfelvigyázók is így tesznek, amikor meglátogatják a gyülekezeteket (Csel 13:2, 3). Milyen nagy áldás a szolgálatuk Jehova népének! De mire használta még fel Jehova Pált és Barnabást, és hogyan áldotta meg őket? Ezt fogjuk megvizsgálni a következő fejezetben.