IZRAEL fiai sok éven át Egyiptomban éltek, jólétnek örvendtek és sokasodtak. De új fáraó került hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt a rosszindulatú zsarnokot félelem fogta el az izraeliták sokasodása miatt, ezért rabszolgasorba döntötte őket, és megparancsolta, hogy minden izraelita újszülött fiút a Nílusba kell dobni, hogy megfulladjon. Ám egy bátor anya megóvta a kisbabáját: egy kosárba tette, és elrejtette a nád közé. A fáraó lánya talált rá a kisfiúra, elnevezte Mózesnek, és a királyi családban nevelte fel.

Amikor Mózes 40 éves volt, bajba került, mert megvédett egy izraelita rabszolgát egy egyiptomi munkafelügyelőtől. Emiatt egy távoli országba menekült, és ott élt száműzöttként. Mózes 80 éves volt, amikor Jehova visszaküldte Egyiptomba, hogy megjelenjen a fáraó előtt, és kérje tőle, hogy engedje szabadon Isten népét.

Mivel a fáraó határozottan elutasította ezt a kérést, Isten tíz csapást mért Egyiptomra. Valahányszor megjelent Mózes a fáraó előtt, hogy lehetőséget adjon neki elkerülni a következő csapást, a fáraó hajthatatlan volt, és megvetette Mózest is, és az Istenét, Jehovát is. Végül a tizedik csapás az országban minden elsőszülöttet halállal sújtott. Csak azokban a családokban maradtak életben az elsőszülöttek, amelyek engedelmeskedtek Jehovának, és egy áldozati bárány vérével megjelölték az ajtófélfáikat. Isten angyala, aki végrehajtotta a pusztítást, elment ezek mellett a házak mellett. Az izraeliták ezután egy évenkénti ünnep, a pászka alkalmával emlékeztek meg erről a csodálatos megmentésről.

Miután a fáraó elsőszülött fia is meghalt, a fáraó arra utasította Mózest és az összes izraelitát, hogy hagyják el Egyiptomot. Azonnal megszervezték, hogy kivonuljanak az országból. Ám a fáraó meggondolta magát. Sok harcossal és szekérrel üldözőbe vette a népet. Úgy látszott, hogy az izraeliták csapdába estek a Vörös-tenger partján. De Jehova kettéválasztotta a Vörös-tengert, így az izraeliták szárazon kelhettek át rajta a két vízfal között. Amikor az egyiptomiak utánuk eredtek, Isten előidézte, hogy a víz lezúduljon. A fáraó és a serege a tengerbe fulladt.

Később az izraeliták letáboroztak a Sínai-hegynél, és Jehova szövetséget kötött velük. Mózes közvetítésével Isten törvényeket adott nekik, hogy az élet szinte minden területén vezetésről és védelemről gondoskodjon számukra. Amíg Izrael hűségesen elfogadja Isten uralmát, addig velük lesz, és mások áldást nyernek majd a nemzet által.

A legtöbb izraelita azonban csalódást okozott Istennek, mert nem hitt neki. Jehova ezért 40 éven át a pusztában vándoroltatta azt a nemzedéket. Majd Mózes megbízott egy becsületes férfit, Józsuét, hogy legyen az utóda. Végül Izrael készen állt, hogy bemenjen arra a földre, melyet Isten megígért Ábrahámnak.

(A 2Mózes, a 3Mózes, a 4Mózes az 5Mózes, a Zsoltárok 136:10–15 és a Cselekedetek 7:17–36 alapján.)