MIUTÁN Jézus három és fél évig prédikált és tanított, tudta, hogy hamarosan lejár az ideje a földön. A zsidó vallási vezetők összeesküvést szőttek ellene, hogy megöljék, de féltek attól, hogy felfordulás támad a nép között, amely prófétának tartotta. Időközben Sátán hatást gyakorolt a tizenkét apostol egyikére, Iskariót Júdásra, hogy árulja el Jézust. Cserébe a vallási vezetők harminc ezüst pénzérmét ajánlottak neki.

Az utolsó éjszakáján Jézus összegyűlt az apostolaival a pászka megtartására. Miután Júdás elment, Jézus bevezetett egy új ünnepet, az Úr Vacsoráját. Vett egy kenyeret, imát mondott, és odaadta a kenyeret a még jelen lévő tizenegy apostolnak. „Ez jelenti a testemet, amely értetek adatik – mondta. – Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.” Ugyanígy tett egy pohár borral, majd ezt mondta: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget” (Lukács 22:19, 20).

Jézusnak sok mondanivalója volt azon az éjszakán az apostolainak. Új parancsolatot adott nekik, mégpedig azt, hogy önzetlenül szeressék egymást. Ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). Bátorította őket, hogy ne nyugtalankodjon a szívük az előttük álló tragikus események miatt. Jézus buzgón imádkozott értük. Közösen dicséreteket énekeltek, és kimentek a Gecsemáné-kertbe.

Jézus ott letérdelt, és imában kiöntötte a szívét Istennek. Hamarosan felfegyverzett katonák, papok és mások jöttek, hogy letartóztassák. Júdás odalépett hozzá és megcsókolta, ezzel jelezve, hogy kit kell elfogniuk. Amint a katonák megkötözték Jézust, az apostolok elmenekültek.

Jézus a zsidó legfelsőbb bíróság előtt Isten Fiaként azonosította magát. A bíróság bűnösnek ítélte káromlás miatt, és kijelentette, hogy méltó a halálra. Ezek után Jézust a római kormányzó, Poncius Pilátus elé vitték. Noha Pilátus semmiben sem találta bűnösnek, átadta őt a tömegnek, mely a halálát követelte.

Jézust a Golgotára vitték, ahol római katonák oszlopra szegezték. A nappali világosság csoda folytán sötétséggé változott. Később, még aznap délután Jézus meghalt, és nagy földrengés támadt. A testét egy sziklába vágott sírba fektették. Másnap a papok lepecsételték a sírt, és őrséget állítottak a bejáratához. Vajon Jézus a sírban maradt? Nem, ugyanis röviddel ezután megtörtént a legnagyobb csoda.

(A Máté 26. és 27., a Márk 14. és 15., a Lukács 22. és 23., valamint a János 12–19. fejezete alapján.)