Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

1. FEJEZET

„Jöjjön el a Királyságod”

„Jöjjön el a Királyságod”

A FEJEZET TÉMÁJA:

Mit tanított Jézus Isten Királyságáról?

1–2. Mit mondott Jehova Jézus három apostolának, és hogyan reagáltak rá?

 MIT tennél, ha maga Jehova Isten utasítana téged valamire? Függetlenül attól, hogy miről lenne szó, biztosan készségesen engedelmeskednél neki.

2 Nem sokkal i. sz. 32 pászkája után éppen ez történt Jézus három apostolával, Péterrel, Jakabbal és Jánossal. (Olvassátok fel: Máté 17:1–5.) Amikor az apostolok felmentek az Urukkal „egy magas hegyre”, látomásban látták Jézust mint jövőbeli dicsőséges égi királyt. A látomás annyira valóságosnak tűnt, hogy Péter részt akart venni abban, amit látott. Miközben Péter beszélt, egy felhő keletkezett felettük. Majd a többiekkel együtt tisztán hallotta Jehova hangját, amiben csak keveseknek lehetett része. Miután Jehova megerősítette, hogy Jézus a Fia, határozottan ezt mondta: „figyeljetek rá!” Az apostolok engedelmeskedtek az Istentől jövő utasításnak. Figyeltek arra, amit Jézus tanított, és erre ösztönöztek másokat is (Csel 3:19–23; 4:18–20).

Jézus többször beszélt Isten Királyságáról, mint bármi másról

3. Miért szeretné Jehova, ha figyelnénk a Fiára, és melyik témát kell gondosan megvizsgálnunk?

3 Az a felszólítás, hogy „figyeljetek rá”, bekerült a Bibliába is, a mi javunkra (Róma 15:4). Azért kell figyelnünk Jézusra, mert ő Jehova Szószólója, és akárhányszor tanított, mindig arról beszélt, amit az Atyja szeretett volna tudatni velünk (Ján 1:1, 14). Többször beszélt Isten Királyságáról – az égben levő messiási kormányzatról, melyet Krisztus Jézus és a 144 000 társuralkodója alkot –, mint bármi másról. Ezért jól tesszük, ha mi is gondosan megvizsgáljuk ezt a létfontosságú témát (Jel 5:9, 10; 14:1–3; 20:6). Ám először is nézzük meg, miért beszélt Jézus olyan sokszor Isten Királyságáról.

„A szív bőségéből szól a száj”

4. Hogyan bizonyította Jézus, hogy szívügye a Királyság?

4 Jézusnak szívügye a Királyság. Miért mondhatjuk ezt? A szavaink azt tükrözik, ami a szívünkben van, vagyis feltárják, hogy mi az, ami igazán fontos nekünk. Maga Jézus mondta: „a szív bőségéből szól a száj” (Máté 12:34). Ő minden alkalmat kihasznált, hogy a Királyságról beszéljen. A négy evangéliumban több mint 100 utalás van a Királyságra, és a legtöbb Jézustól származik. Amikor Jézus prédikált, a Királyság volt a fő témája, ahogy azt a következő kijelentése is mutatja: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Luk 4:43). Még a feltámadása után is erről beszélt a tanítványainak (Csel 1:3). Biztosak lehetünk benne, hogy szívből értékelte a Királyságot, ez pedig arra indította, hogy beszéljen róla.

5–7. a) Honnan tudjuk, hogy a Királyság Jehovának is szívügye? Szemléltesd! b) Hogyan bizonyíthatjuk, hogy nekünk is szívügyünk a Királyság?

5 A Királyság Jehovának is szívügye. Honnan tudjuk ezt? Gondoljunk arra, hogy Jehova küldte el az egyszülött Fiát a világba, ezért tőle származik mindaz, amit a Fia mondott és tanított (Ján 7:16; 12:49, 50). Emellett Jehovától származik az is, ami a négy evangéliumi beszámolóban lett feljegyezve Jézus életéről és szolgálatáról. Most nézzük meg, hogyan szemléltethetnénk ezt.

Mindannyian tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Nekem szívügyem Isten Királysága?”

6 Tegyük fel, hogy egy családi fotóalbumot állítasz össze. Sok fénykép közül választhatsz, de csak kevés fér az albumba. Mit teszel? Kiválogatod azokat, melyeket bele akarsz tenni az albumba. Egy fotóalbumhoz hasonlóan az evangéliumok is világos képet adnak Jézusról. Jehova nem indította az evangéliumírókat arra, hogy mindent jegyezzenek fel, amit Jézus mondott és tett a földi élete során (Ján 20:30; 21:25). Ehelyett Jehova szelleme Jézus azon szavainak és tetteinek a leírására ihlette őket, melyek segítenek megértenünk a szolgálata célját, és azt, hogy Jehovának mi a legfontosabb (2Tim 3:16, 17; 2Pét 1:21). Az evangéliumok főként Jézusnak az Isten Királyságáról szóló tanításait tartalmazzák, ezért biztosak lehetünk abban, hogy Jehovának szívügye a Királyság. Egyértelmű tehát, hogy Jehova azt szeretné, ha minél többet megtudnánk a Királyságról.

7 Mindannyian tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Nekem szívügyem Isten Királysága?” Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, akkor készségesen figyelni fogunk arra, amit Jézus a Királyságról mondott és tanított, vagyis hogy miért van szükség a Királyságra, illetve hogy hogyan és mikor fog eljönni.

Hogyan jön el Isten Királysága?

8. Mit mondott Jézus, miért van szükség a Királyságra?

8 Jézus nemes egyszerűséggel fogalmazta meg a mintaimában, hogy miért van szükség a Királyságra, és mit valósít meg. Ez az ima hét kérésből áll. Az első három Jehova szándékával van kapcsolatban: azzal, hogy legyen megszentelve a neve, jöjjön el a Királysága, és valósuljon meg az akarata, mint az égben, úgy a földön is. (Olvassátok fel: Máté 6:9, 10.) Ez a három kérés szoros összefüggésben van egymással. Jehova a messiási Királyság által fogja megszentelni a nevét és megvalósítani az akaratát.

9–10. a) Hogyan jön el Isten Királysága? b) Melyik bibliai ígéret beteljesedését várod már nagyon?

9 Hogyan jön el Isten Királysága? Amikor úgy imádkozunk Istenhez, hogy „jöjjön el a királyságod”, akkor azt kérjük, hogy a Királyság tegyen határozott intézkedéseket. A Királyság az eljövetelekor arra fog összpontosítani, hogy kiterjessze a hatalmát az egész földre. Eltávolítja a jelenlegi gonosz világrendszert, beleértve minden emberi kormányzatot, és egy igazságos új világot hoz létre a földön (Dán 2:44; 2Pét 3:13). A Királyság uralma alatt az egész föld paradicsommá válik (Luk 23:43). Azok, akik Isten emlékezetében vannak, újra élni fognak, és újra együtt lehetnek szeretteikkel (Ján 5:28, 29). Az engedelmes emberek tökéletessé válnak, és örökké fognak élni (Jel 21:3–5). Végül a föld teljes harmóniában lesz az éggel, Jehova Isten akaratával összhangban. Biztosan te is nagyon várod már, hogy ezek a bibliai ígéretek megvalósuljanak. Ne felejtsd el, akárhányszor Isten Királyságának az eljöveteléért imádkozol, azt kéred, hogy ezek a csodálatos ígéretek beteljesedjenek.

10 Egyértelmű, hogy még nem jött el Isten Királysága a mintaima beteljesedéseként. Elvégre az emberi kormányzatok még uralmon vannak, és az igazságos új világ sincs itt. De a jó hír az, hogy Isten Királysága már létrejött, ahogy arról a következő fejezetben lesz szó. Most vizsgáljuk meg, hogy Jézus szavai szerint mikor jön létre és mikor jön el a Királyság.

Mikor jött létre Isten Királysága?

11. Mire mutatott rá Jézus Isten Királyságának a létrejöttével kapcsolatban?

11 Jézus rámutatott, hogy nem az i. sz. első században jön létre a Királyság, mint ahogy azt néhány tanítványa várta (Csel 1:6). Nézzük meg két példázatát, melyeket kevesebb mint két év különbséggel mondott el.

12. Hogyan sejteti a búzáról és a gyomról szóló példázat, hogy a Királyság nem az i. sz. első században jött létre?

12 A búzáról és a gyomról szóló példázat. (Olvassátok fel: Máté 13:24–30.) Miután Jézus – valószínűleg i. sz. 31 tavaszán – elmondta ezt a példázatot, meg is magyarázta a tanítványainak (Máté 13:36–43). A példázat lényegét és jelentését a következőképpen foglalhatnánk össze: Az apostolok halála után az Ördög gyomot vet (a hamis keresztények) a búza („a királyság fiai”, vagyis a felkent keresztények) közé. A búza és a gyom együtt fog növekedni az aratásig. Az aratás pedig „egy világrendszer befejezése”. Miután elkezdődik az aratás időszaka, összeszedik a gyomot, majd begyűjtik a búzát. A példázat tehát azt sejteti, hogy a Királyság csak azután jön létre, hogy a búza és a gyom növekedése befejeződik, és nem az i. sz. első században. Idővel kiderült, hogy ez a növekedés 1914-ben fejeződött be, és az aratás időszaka is ugyanebben az évben vette kezdetét.

13. Hogyan szemléltette Jézus, hogy az égbe való visszatérése után nem lesz azonnal beiktatva mint Messiás-Király?

13 A minákról szóló példázat. (Olvassátok fel: Lukács 19:11–13.) Jézus i. sz. 33-ban mondta el ezt a példázatot, amikor utoljára tartott Jeruzsálembe. Néhány hallgatója úgy gondolta, hogy mihelyt Jeruzsálembe érnek, Jézus megalapítja a Királyságát. Azért, hogy kiigazítsa az elképzelésüket, és rávilágítson arra, hogy a Királyság jóval később fog létrejönni, „egy előkelő származású” emberhez hasonlította magát, akinek el kellett utaznia egy „távoli földre. . ., hogy királyi hatalmat biztosítson magának”. a Jézus esetében a távoli hely az ég volt, ahol királyi hatalmat kapott az Atyjától. Ám Jézus tudta, hogy az égbe való visszatérése után nem lesz azonnal beiktatva mint Messiás-Király. Ehelyett Isten jobbján fog ülni, és a meghatározott ideig fog várakozni. Az idő előrehaladtával kiderült, hogy ez a várakozás több évszázadig tartott (Zsolt 110:1, 2; Máté 22:43, 44; Héb 10:12, 13).

Mikor jön el Isten Királysága?

14. a) Hogyan válaszolt Jézus arra a kérdésre, melyet négy apostola tett fel neki? b) Mire következtethetünk abból, hogy a Jézus által mondott próféciát látjuk teljesedni?

14 Pár nappal azelőtt, hogy Jézust kivégezték, négy apostola a következőt kérdezte tőle: „mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” (Máté 24:3; Márk 13:4). Válaszul Jézus egy részletes próféciát mondott el nekik, amely Máté evangéliumának a 24. és 25. fejezetében van feljegyezve. Jézus több, egész világra kiterjedő eseményt említett meg, melyek jelként szolgálnak a jelenlétének azonosítására. A jelenlétének kezdete a Királyság létrejöttével, míg a jelenlétének csúcspontja a Királyság eljövetelével esik egybe. Bőséges bizonyítékunk van arra, hogy Jézus próféciája 1914 óta teljesedik. b Tehát ez az év volt a jelenlétének a kezdete, és a Királyság is ekkor jött létre.

15–16. Kikre utalt Jézus „a nemzedék” kifejezéssel?

15 És mikor jön el Isten Királysága? Jézus nem mondott konkrét időpontot (Máté 24:36). Ám amit mondott, az arról biztosít bennünket, hogy már nagyon közel van. Rávilágított, hogy a Királyság azután jön el, hogy egy bizonyos „nemzedék” tanúja lesz a prófétai jel beteljesedésének. (Olvassátok fel: Máté 24:32–34.) De kikre utalt Jézus „a nemzedék” kifejezéssel? Vizsgáljuk meg közelebbről a szavait.

16 „Ez a nemzedék”. Jézus nyilvánvalóan nem olyanokra gondolt, akik nem szolgálják Istent. Honnan tudjuk ezt? Nézzük meg, kikből állt a hallgatósága. Amikor Jézus elmondta a nemzedékről szóló próféciát, csak néhány apostol volt vele, akik „külön odamentek hozzá” (Máté 24:3). Már csak kevés idő volt az apostolok szent szellemmel való felkenetéséig. De figyeljük meg a szövegkörnyezetet is. Mielőtt Jézus a nemzedékről beszélt volna, ezt mondta: „Szemléltetésként pedig tanuljátok meg a fügefától a következőt: mihelyt fiatal ága zsendül, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok mindezeket, tudjátok meg, hogy ő közel van, az ajtóknál.” Vagyis Jézus felkent követői fogják látni a jövendölés beteljesedését, és ők ismerik fel, hogy ez arra utal, hogy Jézus „közel van, az ajtóknál”. Tehát amikor Jézus a nemzedékről beszélt, a felkent követőire gondolt, nem pedig azokra, akik nem szolgálják Istent.

17. Mit jelentenek a „nemzedék”, illetve a „mindezek” szavak?

17 „Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.” Hogyan fog teljesedni ez a prófécia? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, tudnunk kell, mit jelentenek a „nemzedék”, illetve a „mindezek” szavak. A „nemzedék” szó gyakran különböző korú emberekre utal, akik egy adott időszakban részben egy időben élnek. Egy nemzedék időtartama nem túl hosszú, és van vége (2Móz 1:6). A „mindezek” szó magában foglal minden eseményt, mely Jézus jelenlétének idejére lett megjövendölve. Jézus jelenléte 1914-ben kezdődött el, és a nagy nyomorúságban fogja elérni a csúcspontját (Máté 24:21).

18–19. a) Hogyan értsük Jézus szavait a nemzedékről? b) Milyen következtetésre juthatunk abból, amit megértettünk a nemzedékről?

18 De akkor hogyan értsük Jézus szavait a nemzedékről? A „nemzedék” a felkenteknek két csoportjából áll, akik részben egy időben élnek. Az első csoport tagjai azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének a kezdetét 1914-ben. A második csoport tagjai pedig azok a felkentek, akik egy ideig kortársai voltak az első csoport tagjainak. A második csoport tagjai között lesznek olyanok, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. A két csoport azért alkot egy nemzedéket, mert felkent keresztényekként részben egy időben éltek. c

19 Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Tudjuk, hogy annak jele, hogy Jézus királyként uralkodik, már az egész világon nyilvánvaló. Azzal is tisztában vagyunk, hogy azok a felkentek, akik a „nemzedék” tagjai közül még élnek, már előrehaladott korúak. Ám nem fognak mindannyian meghalni a nagy nyomorúság kezdete előtt. Következésképpen biztosak lehetünk abban, hogy már nagyon közel van az az idő, amikor Isten Királysága eljön, és uralkodik az egész föld felett! Milyen izgalmas lesz majd a saját szemünkkel látni, hogy teljesedik az a kérés, melyet Jézus a mintaimában tanított: „Jöjjön el a királyságod”!

20. Mi lesz a témája ennek a kiadványnak, és mit fogunk megvizsgálni a következő fejezetben?

20 Sose felejtsük el azokat a szavakat, melyeket maga Jehova mondott a Fiával kapcsolatban: „figyeljetek rá!” Igaz keresztényekként készségesen engedelmeskedünk ennek az Istentől jövő utasításnak. Nagyon kíváncsiak vagyunk mindenre, amit Jézus Isten Királyságáról mondott és tanított. Rendkívül fontos tanulmányozni mindazt, amit a Királyság már megvalósított, és amit még a jövőben fog tenni. Ennek a kiadványnak ez lesz a témája. A következő fejezetben megvizsgáljuk majd, hogy milyen izgalmas események kísérték Isten Királyságának a létrejöttét.

a Jézus példázatáról a hallgatóinak biztosan eszükbe jutott Arkelausz, Nagy Heródes fia. Mielőtt Heródes meghalt, Arkelauszra hagyta a Júdea és más területek fölötti uralmat. Ám mielőtt Arkelausz elkezdhetett volna uralkodni, meg kellett tennie a Rómába vezető hosszú utat, hogy megkapja Augustus császár jóváhagyását.

b Még többet olvashatsz erről a témáról a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv 9. fejezetében.

c Aki azután lett felkenetve szent szellemmel, hogy az utolsó személy is meghalt az első csoportba tartozó felkentek közül, az már nem tagja a nemzedéknek. Az első csoport tagjai azok a felkentek, akik látták „a gyötrő fájások [kezdetét]” 1914-ben (Máté 24:8).