1–2. Hogyan magasztalja fel A Szentírás új világ fordítása Isten nevét?

 EGY hűvös, napsütéses kedd reggelen, 1947. december 2-án a brooklyni Bételben szolgáló felkenteknek egy kis csoportja hatalmas feladatnak látott neki. Az ezt követő 12 évben kitartóan végezték ezt a nagy odafigyelést igénylő munkát. Ennek eredményeként 1960. március 13-án, vasárnap elkészült egy új bibliafordítás. 3 hónap múlva, 1960. június 18-án Manchesterben (Anglia) Nathan Knorr testvér közreadta A Szentírás új világ fordításának utolsó kötetét a fellelkesült kongresszusi hallgatóságnak. Az előadó szavai jól tükrözték a hallgatóság érzéseit, amikor így kiáltott fel: „A mai nap az ujjongás napja Jehova Tanúinak az egész világon!” Ennek az új fordításnak az egyik kiemelkedő jellemvonása különösen okot adott az örömre, mégpedig az, hogy sok helyen szerepel benne Isten neve.

² Sok bibliafordítás kihagyja Isten nevét. De Jehova felkent szolgái szembeszálltak Sátán mesterkedésével, melynek az a célja, hogy Isten neve ki legyen törölve az emberek emlékezetéből. Az Új világ fordítás előszavában ez áll: „Ennek a fordításnak a legkiemelkedőbb jellegzetessége az, hogy visszahelyezte az isteni nevet az azt megillető helyre a bibliai szövegben.” Az Új világ fordítás több mint 7000-szer használja Isten nevét, a Jehova nevet. Ez a fordítás kimagaslóan felmagasztalja égi Atyánk nevét, a Jehova nevet.

3. a) Mit értettek meg a testvéreink Isten nevének a jelentésével kapcsolatban? b) Hogyan értsük a 2Mózes 3:13, 14-et? (Lásd az „ Isten nevének jelentése” című kiemelt részt.)

³ Korábban a Bibliakutatók azt gondolták, hogy Isten nevének a jelentése az, hogy „vagyok, aki vagyok” (2Móz 3:14, King James Version). Ezért Az Őrtorony 1926. január 1-jei angol száma megjegyezte: „A Jehova név arra a Személyre utal, aki önmagától létezik. . ., akinek nincs kezdete és nincs vége.” De mire a testvérek elkezdték fordítani az Új világ fordítást, addigra már Jehova segített megérteni a népének, hogy a neve nem csupán arra utal, hogy ő önmagától létezik, hanem sokkal inkább arra, hogy olyan Isten, aki tevékeny, és  van szándéka. Megértették, hogy a „Jehova” név szó szerint azt jelenti, hogy ’előidézi, hogy legyen’. Igen, Jehova idézte elő, hogy létrejöjjön a világegyetem, és ő alkotta meg az intelligens teremtményeket, valamint azóta is előidézi, hogy az akarata és a szándéka megvalósuljon. De miért olyan fontos, hogy fel legyen magasztalva Isten neve, és hogyan tudunk mi is hozzájárulni ehhez?

4–5. a) Mit fejezünk ki azzal a kéréssel, hogy „szenteltessék meg a neved”? b) Hogyan és mikor fogja Isten megszentelni a nevét?

⁴ Jehova azt akarja, hogy a neve fel legyen magasztalva. Sőt, az az elsődleges szándéka, hogy megszenteli a nevét. Ez egyértelműen kiderül a Jézus mintaimájában szereplő első kérésből is: „szenteltessék meg a neved” (Máté 6:9). Mit fejezünk ki ezzel a kéréssel?

⁵ Amint a könyv 1. fejezetéből megtudtuk, az a kérés, hogy „szenteltessék meg a neved”, egyike a Jézus mintaimájában szereplő, Jehova szándékával kapcsolatos három kérésnek. A másik két kérés így hangzik: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod” (Máté 6:10). Tehát nemcsak azt kérjük Jehovától, hogy cselekedjen annak érdekében, hogy eljöjjön a Királysága, és legyen meg az akarata, hanem azt is kérjük tőle, hogy cselekedjen a neve megszentelése érdekében. Más szavakkal azt kérjük, hogy tisztítsa meg a nevét minden gyalázattól, amellyel az édeni lázadás óta illették. Hogyan fog Jehova válaszolni erre az imára? Kijelenti: „Meg fogom szentelni nagy nevemet, amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között” (Ez 36:23; 38:23). Armageddonkor, amikor Jehova megszünteti a gonoszságot, meg fogja szentelni a nevét minden teremtménye szeme láttára.

6. Hogyan lehet részünk Isten nevének megszentelésében?

⁶ A történelem folyamán Jehova megengedte, hogy a szolgáinak részük legyen a neve megszentelésében. Természetesen mi nem tudjuk még szentebbé tenni Isten nevét, hiszen az már a legteljesebb mértékben szent. De akkor hogyan tudjuk megszentelni? Ézsaiás kijelenti: „A seregek Jehováját, őt tartsátok szentnek”. Jehova pedig ezt mondta a népéről: „megszentelik a nevemet. . ., és tiszteletteljes félelemmel tekintenek Izrael Istenére” (Ézs 8:13; 29:23). Tehát azzal tudjuk megszentelni Isten nevét, ha úgy tekintünk rá, mint ami különbözik minden más névtől, és felette áll minden névnek; ha tiszteljük azt, amit képvisel; valamint ha segítünk másoknak is, hogy szentnek tartsák. A félelemmel vegyes tiszteletünket különösen azzal tudjuk kimutatni, ha elismerjük Jehovát az uralkodónknak, és teljes szívünkből engedelmeskedünk neki (Péld 3:1; Jel 4:11).

7–8. a) Miért kellett bizonyos időnek eltelnie, mielőtt Isten megengedte a népének, hogy az ő nevét viselje? b) Mit fogunk most megvizsgálni?

⁷ Isten modern kori szolgái már az 1870-es évek óta használják Isten nevét a kiadványaikban. Például a Sioni Őrtorony 1879. augusztusi száma és az ugyanebben az évben kiadott A menyasszony énekei című énekeskönyv is megemlíti a Jehova nevet. Ám úgy tűnik, mielőtt Jehova megengedte, hogy a népe az ő szent nevéről neveztessen, a szolgáinak meg kellett felelniük bizonyos követelményeknek, hogy ebben az óriási kiváltságban részesülhessenek. Hogyan készítette fel Jehova a Bibliakutatókat arra, hogy a nevét viseljék?

⁸ Visszatekintve az 1800-as évek végére és az 1900-as évek elejére, láthatjuk, hogyan segített Jehova a népének jobban megérteni a nevével kapcsolatos fontos igazságokat. Most vizsgáljunk meg hármat közülük.

9–10. a) Miért összpontosítottak Az Őrtorony cikkei kezdetben Jézusra? b) Milyen változás következett be 1919-től, és mi lett az eredménye? (Lásd a „ Hogyan magasztalta fel Az Őrtorony Isten nevét?” című kiemelt részt is.)

⁹ Először is, Jehova szolgái felismerték, hogy fontos Isten neve. A hűséges Bibliakutatók kezdetben úgy gondolták, hogy a Biblia legfőbb tanítása a váltság. Ez megmagyarázza, hogy miért összpontosított Az Őrtorony leginkább Jézusra. Például a folyóirat a megjelenésének első évében a Jézus nevet tízszer többször említette, mint a Jehova nevet. Az Őrtorony 1977. május 1-jei száma megjegyezte, hogy a Bibliakutatók a kezdeti időkben „túlzott fontosságot tulajdonítottak” Jézusnak. Idővel azonban Jehova segített megérteniük, hogy a Biblia milyen nagy hangsúlyt fektet az ő nevére. Milyen hatással volt ez a Bibliakutatókra? Ugyanez a folyóirat leírja, hogy különösen 1919-től „kezdtek nagyobb megbecsülést tanúsítani a Messiás mennyei Atyja, Jehova Isten iránt”. Az 1919-et követő évtizedben Az Őrtorony több mint 6500-szor használta Isten nevét!

¹⁰ A testvéreink Jehova neve iránti szeretetéről tanúskodott az, hogy kellő fontosságot tulajdonítottak ennek a névnek. Ahogy hajdanán Mózes tette, ők is hirdették Jehova nevét (5Móz 32:3; Zsolt 34:3). A Szentírásban található ígérettel összhangban Jehova figyelmet fordított a neve iránt tanúsított szeretetükre, és kegyes volt hozzájuk (Zsolt 119:132; Héb 6:10).

11–12. a) Hogyan változtak meg a kiadványaink 1919 után nem sokkal? b) Mire hívta fel Jehova a szolgái figyelmét, és mi volt a célja ezzel?

¹¹ Másodszor, az igaz keresztények megértették, hogy milyen munkával bízta meg őket Isten. Nem sokkal 1919 után Jehova szelleme arra indította azokat a felkenteket, akik vállalták a vezetést Isten népe közt, hogy vizsgálják meg Ézsaiás prófétai könyvét. Ezután megváltozott a kiadványaink fő témája. Miért bizonyult ez a változtatás „a kellő időben” jövő eledelnek? (Máté 24:45).

¹² 1919 előtt Az Őrtorony egyáltalán nem tárgyalta Ézsaiás következő kijelentését: „Ti vagytok az én tanúim – ez Jehova  kijelentése –, igen, szolgám, akit kiválasztottam”. (Olvassátok fel: Ézsaiás 43:10–12.) Ám nem sokkal 1919 után a kiadványaink elkezdtek figyelmet fordítani erre a bibliai részre. A felkenteket kivétel nélkül arra ösztönözték, hogy vegyenek részt abban a munkában, mellyel Jehova megbízta őket, vagyis hogy tanúskodjanak róla. 1925 és 1931 között Az Őrtoronynak 57 különböző száma vizsgálta meg az Ézsaiás könyve 43. fejezetét, és mindegyik szám az igaz keresztényekre alkalmazta Ézsaiás szavait. Egyértelmű, hogy ezek alatt az évek alatt Jehova arra a munkára irányította a szolgái figyelmét, amelyet végezniük kell. Mi volt a célja ezzel? Az, hogy kipróbálja az alkalmasságukat (1Tim 3:10). Mielőtt a Bibliakutatók jogosan viselték volna Isten nevét, bizonyítaniuk kellett a tetteikkel, hogy ők tényleg a tanúi (Luk 24:47, 48).

13. Hogyan tárja fel Isten Szava, hogy mi az, ami mindennél fontosabb?

¹³ Harmadszor, Jehova népe megértette, hogy fontos megszentelni Isten nevét. Az 1920-as években felismerték, hogy mindennél fontosabb Isten nevének a megszentelése. Hogyan világít rá Isten Szava erre a nagy horderejű igazságra? Nézzünk két példát. Mi volt a legfőbb oka annak, hogy Isten kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból? Az, „hogy hirdessék [Jehova nevét] az egész földön” (2Móz 9:16). És miért volt irgalmas Jehova az izraelitákkal, amikor fellázadtak ellene? Jehova ezt mondta: „Cselekedni kezdtem a nevemért, nehogy megszentségtelenítsék azt a körülöttük levő nemzetek szeme láttára” (Ez 20:8–10). Mit tanultak a Bibliakutatók ezekből és más bibliai beszámolókból?

14. a) Mit ismert fel Isten népe az 1920-as évek végén? b) Milyen hatással volt a prédikálómunkára az, hogy a Bibliakutatók jobban megértették, mennyire fontos Isten nevének a megszentelése? (Lásd az „ Erőteljes ösztönzés a prédikálásra” című kiemelt részt is.)

¹⁴ Az 1920-as évek végén Isten népe felismerte annak a kijelentésnek a súlyát, melyet Ézsaiás mintegy 2700 évvel korábban tett. Ezt mondta Jehováról: „Így vezetted népedet, hogy szépséges nevet szerezz magadnak” (Ézs 63:14). A Bibliakutatók megértették, hogy Isten nevének a megszentelése fontosabb, mint a megmentésünk (Ézs 37:20; Ez 38:23). Az 1929-ben kiadott Prófécia (Prophecy) című könyv így foglalta össze ezt az igazságot: „Az egész világegyetemben mindennél fontosabb [hogy meg legyen szentelve] Jehova neve.” Ennek a pontosabb megértése még inkább arra ösztönözte Isten szolgáit, hogy tanúskodjanak Jehováról, és megtisztítsák a nevét a rágalmaktól.

15. a) Mely három területen lett tisztább a testvéreink megértése az 1930-as évek hajnalára? b) Minek érkezett el az ideje?

¹⁵ Az 1930-as évek hajnalára felismerték a testvéreink, hogy fontos Isten neve, megértették, hogy milyen munkával bízta meg őket Jehova, és tisztábban látták, hogy mi az, ami mindennél fontosabb. Ekkor érkezett el az idő, hogy Jehova megadja a szolgáinak azt a kiváltságot, hogy viselhetik a nevét. Vizsgáljunk meg olyan múltbeli eseményeket, melyek elvezettek ehhez a fordulóponthoz.

16. a) Milyen kiemelkedő módon magasztalja fel Jehova a nevét? b) Melyik nép viselte először Isten nevét a múltban?

¹⁶ Az egyik kiemelkedő módja annak, ahogyan Jehova felmagasztalja a nevét az, hogy kiválasztott egy népet a földön, hogy a nevét viselje. I. e. 1513-tól Izrael nemzete képviselte Jehovát az ő népeként (Ézs 43:12). Mivel ők nem tartották meg az Istennel kötött szövetségüket, i. sz. 33-ban elveszítették az Istennel ápolt különleges kapcsolatukat. Rövid idő múlva Jehova „a figyelmét a nemzetekre [fordította], hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Csel 15:14). Ez az újonnan kiválasztott nép Isten Izraeleként vált ismertté, és Krisztus különféle nemzetiségű felkent követőiből áll (Gal 6:16).

17. Mit sikerült elérnie Sátánnak?

 ¹⁷ Körülbelül i. sz. 44-től Krisztus tanítványait „isteni gondviselés által keresztényeknek hívták” (Csel 11:26). Kezdetben ez egy megkülönböztető név volt, mivel csak az igaz keresztényekre utaltak vele (1Pét 4:16). Ám ahogy Jézus a búzáról és gyomról szóló példázatában megjövendölte, Sátánnak sikerült elérnie, hogy ezzel a különleges névvel illessék az összes hamis keresztényt is. Ezért az igaz keresztényeket évszázadokon át nem lehetett egyértelműen megkülönböztetni a hamis keresztényektől. De a helyzet kezdett megváltozni „az aratási időszakban”, ami 1914-ben kezdődött. Miért? Mert az angyalok elkezdték szétválasztani a hamis keresztényeket az igazaktól (Máté 13:30, 39–41).

18. Mi segített a testvéreinknek felismerni, hogy egy új névre van szükségük?

¹⁸ Miután Jehova 1919-ben kinevezte a hű rabszolgát, segített a népének felismerni, hogy milyen munkát kell elvégeznie. A szolgái hamar ráébredtek, hogy az különbözteti meg őket az összes hamis kereszténytől, hogy házról házra prédikálnak. Nem sokkal korábban ismerték fel azt is, hogy a Bibliakutatók elnevezés nem elég egyedi. Már nem csupán az volt a céljuk, hogy tanulmányozzák a Bibliát, hanem az is, hogy tanúskodjanak Istenről, valamint hogy tiszteljék és felmagasztalják a nevét. Milyen elnevezés illene rájuk? Erre a kérdésre 1931-ben kaptak választ.

19–20. a) Milyen izgalmas határozat hangzott el 1931-ben egy kongresszuson? b) Hogyan fogadták a testvéreink az új nevüket?

¹⁹ 1931 júliusában mintegy 15 000 Bibliakutató érkezett Columbusba (Ohio) egy kongresszusra. Amikor meglátták a programfüzetet, felkeltette a kíváncsiságukat az elején szereplő két hatalmas betű: J és W. „Mit jelentenek ezek a betűk?” – tűnődtek. Egyesek úgy gondolták, azt jelentik, „Várj!” („Just Wait”), mások pedig, hogy „Virrassz!” („Just Watch”). Majd július 26-án, vasárnap Joseph Rutherford testvér közzétett egy határozatot, mely a következő erőteljes kijelentést tartalmazta: „azt akarjuk, hogy a Jehova Tanúi névről ismerjenek és így nevezzenek minket.” Abban a pillanatban az összes jelenlevő megértette, hogy mit jelent ez a két titokzatos betű: a Jehova Tanúi név (angolul Jehovah’s Witnesses) rövidítései voltak. Ez az Írás szerinti név az Ézsaiás 43:10-en alapul.

²⁰ A hallgatóság hangos éljenzéssel és óriási tapssal fogadta ezt a határozatot. A rádión keresztül a világ másik végén is hallani lehetett a Columbusban lévők lelkesedését! Ernest és Naomi Barber ezt így élte meg Ausztráliában: „Amikor Amerikában felhangzott a taps, Melbourne-ben a testvérek felugrottak, és ők is tapsolni kezdtek. Ezt sosem fogjuk elfelejteni!” a

21. Hogyan adott lendületet a prédikálómunkának az új nevünk?

²¹ Isten szolgáinak további erőt adott a prédikálómunka végzéséhez az, hogy felvették az Írás szerinti Jehova Tanúi nevet. Edward és Jessie Grimes, egy Egyesült Államokban szolgáló úttörő házaspár, akik részt vettek az 1931-ben Columbusban megtartott kongresszuson, ezt mondták: „Úgy mentünk el otthonról, mint Bibliakutatók, de Jehova Tanúiként tértünk vissza. Boldogok voltunk, hogy olyan nevünk lett, mellyel dicsőíteni tudjuk Istenünk nevét.” Ez után a kongresszus után voltak olyan Tanúk, akik új módszert kezdtek használni a szolgálatban. Amikor bemutatkoztak egy házigazdának, átadtak neki egy kártyát, melyen ez állt: „JEHOVA tanúja, aki JEHOVÁNAK, Istenünknek a Királyságáról prédikál.” Isten népe büszke volt arra, hogy Jehova nevét viselheti, és kész volt hirdetni szerte a világon ennek a névnek a fontosságát (Ézs 12:4).

22. Mi bizonyítja, hogy Jehova népét egyértelműen meg lehet különböztetni más vallásoktól?

²² Sok év telt el, mióta Jehova arra indította a felkent testvéreinket, hogy vegyék fel az új nevüket. Vajon azóta sikerült Sátánnak elhomályosítania azt, hogy ki Isten népe? Sikerült elérnie, hogy az emberek ne tudjanak megkülönböztetni minket más vallásoktól? Épp ellenkezőleg! Minden eddiginél jobban megkülönböztet minket az, hogy Istenről tanúskodunk. (Olvassátok fel: Mikeás 4:5; Malakiás 3:18.) Sőt, annyira hozzánk kötődik Isten neve, hogy könnyen előfordulhat, hogy Jehova Tanújaként azonosítanak bárkit, aki használja ezt a nevet. A sok hegyszerű hamis vallás nem tudja eltakarni Jehova igaz imádatát, mivel az „szilárdan áll. . . a hegyek teteje fölött” (Ézs 2:2). Napjainkban Jehova imádata és az ő szent neve valóban felmagasztaltatott.

23. Mit tudunk meg Jehováról a Zsoltárok 121:5-ből, ami megerősíti a hitünket?

²³ Milyen hiterősítő tudni, hogy Jehova megvéd minket Sátán jelenlegi és jövőbeli támadásaitól! (Zsolt 121:5). Minden okunk megvan rá, hogy visszhangozzuk a zsoltáríró szavait: „Boldog nemzet az, melynek Istene Jehova, a nép, melyet örökségül választott magának” (Zsolt 33:12).