1–2. a) Milyen módszert alkalmazott Jézus, amikor egy nagyszámú sokasághoz beszélt? b) Hogyan követték Krisztus hűséges szolgái Uruk példáját, és mi volt a céljuk?

 NAGY sokaság gyűlik Jézus köré a tó partján, de ő csónakba száll, és kicsit távolabbra evez a parttól. Miért? Mert tudja, hogy a víz felszíne felerősíti a hangját, és ezáltal a hallgatósága tisztábban hallhatja az üzenetét. (Olvassátok fel: Márk 4:1, 2.)

² A Királyság létrejöttét megelőző és követő évtizedekben Krisztus hűséges szolgái követték Uruk példáját, és újszerű módszereket alkalmaztak annak érdekében, hogy a Királyság jó hírét a lehető legtöbb emberhez eljuttassák. A Király irányítása alatt Isten népe napjainkban is alkalmazkodik a folyamatosan változó körülményekhez, és lépést tart a technika fejlődésével. Mielőtt eljön a vég, a lehető legtöbb emberrel szeretnénk kapcsolatba kerülni (Máté 24:14). Vizsgáljunk meg néhány olyan módszert, melynek segítségével megosztjuk a jó hírt az emberekkel, függetlenül attól, hogy hol élnek. Azon is gondolkodjunk el, hogy hogyan tudjuk követni azoknak a hithű embereknek a példáját, akik a modern korban elkezdték terjeszteni a jó hírt.

3. Mi dühítette fel az igazság ellenségeit?

³ Újságok. Russell testvér és a társai már 1879-től kiadták Az Őrtorony folyóiratot, így a Királyság jó híre sok emberhez eljuthatott. Krisztus irányításával az 1914-et megelőző évtizedben azonban még több emberhez eljutott a jó hír. Az események sora 1903-ban vette kezdetét. Abban az évben Dr. E. L. Eaton, a Pennsylvaniában élő protestáns lelkészek csoportjának szóvivője, kihívta Charles Taze Russellt bibliai tanításokról folyó vitasorozatra. Eaton ezt írta az egyik levelében Russellnek: „Arra gondoltam, hogy a nyilvánosság részéről nagyfokú érdeklődés kísérne egy nyilvános vitát olyan kérdésekről, melyekben eltérő véleményen vagyunk.” Russell és a társai is úgy gondolták, hogy ez érdekelné a nyilvánosságot, ezért megszervezték, hogy a vitákat egy vezető újságban,  a The Pittsburgh Gazette-ben közöljék. Az újságcikkek annyira népszerűnek bizonyultak, és Russell világos magyarázata a bibliai igazságokról annyira meggyőző volt, hogy az újság kiadói felajánlották, hogy minden héten közlik Russell előadásait. Ez kétségkívül feldühítette az igazság ellenségeit!

4–5. Milyen tulajdonság jellemezte Russellt, és hogyan tudják követni a példáját azok, akikre felelősséget bíztak?

⁴ Hamarosan még több újság szerette volna megjelentetni Russell előadásait. Az Őrtorony beszámolója szerint 1908-ban már „tizenegy újságban adták közre rendszeresen” a prédikációit. Ám az újságok kiadásában jártas testvérek felhívták Russell figyelmét arra, hogy ha a Társulat irodáit Pittsburghből egy ismertebb városba helyezné át, akkor még több újságban lehetne megjelentetni a Biblián alapuló cikkeit. Miután Russell mérlegelte a tanácsukat és egyéb tényezőket, 1909-ben átköltöztette az irodákat Brooklynba. Mi lett ennek az eredménye? Csupán néhány hónappal később már mintegy 400 újság közölte le az előadásait, és ez a szám folyamatosan növekedett. Mire a Királyság 1914-ben létrejött, már több mint 2000 újság, négy nyelven jelentette meg Russell prédikációit és cikkeit.

⁵ Milyen fontos tanulságot vonhatunk le ebből? Azok, akikre felelősséget bíztak Isten szervezetében, jól teszik, ha Russellhez hasonlóan alázatosak, és a fontos döntéseknél figyelembe veszik mások tanácsát. (Olvassátok fel: Példabeszédek 15:22.)

6. Milyen hatással voltak az újságcikkekben megjelenő tanítások az emberekre?

⁶ Az újságcikkekben megjelenő, Királysággal kapcsolatos tanítások sok ember életét megváltoztatták (Héb 4:12). Például Ora Hetzel is, aki 1917-ben keresztelkedett meg, ilyen cikkekből ismerte meg az igazságot. Ora ezt mesélte: „Miután férjhez mentem, meglátogattam az édesanyámat Rochesterben (Minnesota, USA). Amikor megérkeztem, éppen cikkeket vágott ki egy újságból, Russell prédikációit. Az édesanyám elmagyarázta, hogy mit értett meg belőlük.” Ora elfogadta az igazságot, és mintegy hat évtizeden át hűségesen hirdette Isten Királyságát.

7. Milyen események miatt merült fel a Társulat vezetőiben, hogy célszerű-e továbbra is újságokon keresztül terjeszteni a jó hírt?

⁷ 1916-ban két fontos esemény miatt felmerült a Társulat vezetőiben, hogy célszerű-e továbbra is újságokon keresztül terjeszteni a jó hírt. Először is, akkoriban tombolt az I. világháború, és emiatt nehéz volt hozzájutni a nyomdai eszközökhöz. Erre a nehézségre utalt egy beszámoló is, mely 1916-ban érkezett Nagy-Britanniából, a folyóiratokért felelős osztálytól: „Jelenleg csak körülbelül 30 újság közli a prédikációkat. Nagyon valószínű, hogy ez a szám rövidesen igencsak csökkenni fog, mivel a papír egyre drágább.” A második esemény Russell testvér halála volt, mely 1916. október  31-én következett be. Az Őrtorony 1916. december 15-ei angol száma a következő bejelentést közölte: „Most, hogy Russell testvér eltávozott, a prédikációkat tartalmazó rovat [az újságokban] teljesen meg fog szűnni.” Noha ezzel a prédikálási módszerrel felhagytak, más módszerek nagy sikernek örvendtek. Ilyen volt például „A teremtés története képekben” című bemutató.

8. Hogyan készült „A teremtés története képekben” című bemutató?

⁸ Mozgóképes bemutatók. Russell és a társai mintegy három éven át dolgoztak azon, hogy elkészüljön „A teremtés története képekben” című mozgóképes előadás. A bemutatóra 1914-ben került sor (Péld 21:5). Az előadás, más néven a „Fotodráma”, mozgóképeknek, hanganyagoknak és színes üveglemezből készített diaképeknek volt az újszerű kombinációja. Több száz ember vett részt a bibliai eseményekről  készített filmjelenetekben, sőt még állatok is szerepeltek benne. Egy 1913-as beszámoló ezt írta: „A mozgóképes, hanganyaggal kiegészített bemutató Noéról szóló részének az elkészítéséhez felhasználták egy nagy állatkert állatainak a többségét.” A bemutatóban használt színes üveglemezből készített több száz diaképet kézzel festették londoni, New York-i, párizsi és philadelphiai festőművészek.

9. Miért áldoztak annyi időt és pénzt a „Fotodráma” elkészítésére?

⁹ Miért áldoztak ennyi időt és pénzt a „Fotodráma” elkészítésére? Egy 1913-as kongresszussorozaton elfogadott határozatban ez áll: „Az amerikai újságok példátlan sikerrel formálják a közvéleményt a hírekben és a folyóiratokban megjelenő karikatúrák és képek által. Továbbá a mozgóképek rendkívül népszerűek és könnyen felhasználhatók. Mindez azt bizonyítja, hogy ezek hatékony eszközök. Hisszük, hogy ez teljes mértékben feljogosít minket arra – mint haladó gondolkodású prédikálókat és bibliai osztályok tanítóit –, hogy a teljes jóváhagyásunkat adjuk a mozgóképekre és a sztereoszkopikus diákra, mint amelyek hatékony és figyelemfelkeltő módszerek az igehirdetésre és a tanításra.”

10. Hányan látták a „Fotodrámát”, illetve hol vetítették le?

¹⁰ A „Fotodrámát” 1914-ben mindennap 80 városban mutatták be. Az Egyesült Államokban és Kanadában közel 8 millióan látták. Ugyanebben az évben levetítették Ausztráliában, Dániában, Finnországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Svájcban, Svédországban és Új-Zélandon is. A kisebb városokban az előadásnak egy rövidített, mozgókép nélküli változatát, a „Heuréka drámát” mutatták be. Ezt olcsóbb volt előállítani, és egyszerűbb volt szállítani. 1916-ra vagy a „Fotodrámát”, vagy a „Heuréka drámát” már lefordították dán-norvég, francia, görög, lengyel, német, olasz, örmény, spanyol és svéd nyelvre.

11–12. Milyen hatással volt a „Fotodráma” egy fiatalra, és mit tanulhatunk a példájából?

¹¹ A „Fotodráma” francia fordítása nagy hatással volt a 18 éves Charles Rohnerra. „Levetítették a szülővárosomban, Colmarban (Elzász, Franciaország) – mondja Charles. – Már az első pillanattól fogva lenyűgözött a Bibliában található igazságok világos magyarázata.”

¹² Ennek köszönhetően Charles megkeresztelkedett, és 1922-ben elkezdte a teljes idejű szolgálatot. Az első megbízatásai közül az egyik az volt, hogy segítsen Franciaországban a „Fotodráma” vetítésében. Charles ezt mondta a munkájáról: „Több feladatom is volt: hegedülnöm kellett, számlaszolga, illetve irodalomszolga voltam. Az is az én dolgom volt, hogy a program kezdete előtt megkérjem a hallgatóságot, hogy csöndesedjen el. A szünetekben kiadványokat kínáltunk fel. Minden testvér annyi kiadványt vett magához, amennyit elbírt, és felkínálta azokat a nézőknek a teremnek egy adott  részében. Emellett a terem bejáratánál kiadványokkal teli asztalok voltak.” 1925-ben Charles-t meghívták, hogy szolgáljon a brooklyni Bételben. Azzal bízták meg, hogy vezényelje az újonnan létrehozott rádióállomásnak, a WBBR-nak a zenekarát. Rohner testvér példáját látva, tedd fel magadnak a kérdést: „Kész vagyok arra, hogy bármilyen megbízatást elfogadjak, amivel előmozdíthatom a Királyság üzenetének terjesztését?” (Olvassátok fel: Ézsaiás 6:8.)

13–14. Milyen szerepe volt a rádiónak a jó hír terjesztésében? (Lásd a „ Műsorok a WBBR-on” és az „ Egy jelentőségteljes kongresszus” című kiemelt részeket is.)

¹³ Rádió. Az 1920-as években a „Fotodráma” háttérbe szorult, viszont a rádió egyre fontosabb szerephez jutott a Királyság jó hírének terjesztésében. A philadelphiai Metropolitan Operaházból 1922. április 16-án sugározták Rutherford testvér történelmi jelentőségű előadását. A becslések szerint 50 000-en hallották „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” című előadást. 1923-ban közvetítettek először kongresszusi ülésszakot a rádióban. A Társulat vezetői úgy döntöttek, hogy bölcs lenne építeni egy saját rádióállomást is. Ezt New Yorkban, Staten Islanden építették fel, és a WBBR nevet kapta. Az első közvetítés 1924. február 24-én volt.

¹⁴ Az Őrtorony 1924. december 1-jei angol száma a következőt írta arról, hogy mi a WBBR célja: „Hisszük, hogy a rádió az eddigi leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja annak, hogy az igazság üzenetét terjesszük.” Majd hozzátette: „Ha az Úr jónak látja, hogy további rádióállomásokat építsünk az igazság terjesztésére, akkor a neki tetsző módon gondoskodni fog az ehhez szükséges pénzről” (Zsolt 127:1). 1926-ra Jehova népének már hat rádióállomás volt a tulajdonában. Kettő ezek közül az Egyesült Államokban volt: a WBBR New Yorkban, és a WORD Chicago közelében. A többi négy Kanadában volt: Albertában, Brit Columbiában, Ontarióban és Saskatchewanban.

15–16. a) Hogyan fogadta a papság Kanadában a rádióműsorainkat? b) Hogyan egészítették ki egymást a rádióműsorok és a házról házra végzett munka?

¹⁵ A bibliai igazság széles körű sugárzása nem kerülte el a kereszténység papságának figyelmét. Albert Hoffman, aki jól ismerte a saskatchewani rádióállomáson végzett munkát, ezt mondta: „Egyre több ember kezdte megismerni a Bibliakutatókat [így nevezték akkoriban Jehova Tanúit]. 1928-ig ez nagyszerű formája volt a tanúskodásnak, ám ekkor a papság nyomást gyakorolt a hivatalnokokra, és emiatt a Bibliakutatók által működtetett összes kanadai állomás engedélyét visszavonták.”

¹⁶ Noha a kanadai rádióállomásainkat bezárták, a kereskedelmi állomások továbbra is közvetítették a bibliai előadásokat (Máté 10:23). Azért, hogy növeljék ezeknek a műsoroknak a hallgatótáborát, Az Őrtorony és az Aranykorszak (mostani nevén Ébredjetek!) közölt egy listát azokról  a kereskedelmi állomásokról, melyek a bibliai tanításokat sugározták. Így amikor a hírnökök házról házra felkeresték a házigazdákat, arra tudták ösztönözni őket, hogy hallgassák meg a helyi rádióban sugárzott előadásokat. Milyen hatása volt ennek? A Bulletin 1931. januári angol száma ezt írta: „A rádióműsorok valódi lendületet adtak a testvéreknek a házról házra végzett prédikálásban. Számos beszámoló érkezett a főhivatalba arról, hogy sokan hallgatják a rádiót, és mivel hallották Rutherford testvér előadásait, szívesen elfogadták a felkínált könyveket.” A Bulletin a rádióműsorok közvetítését és a házról házra végzett munkát „az Úr szervezetének két legfontosabb szolgálati ágának” nevezte.

17–18. Noha a körülmények megváltoztak, hogyan játszott továbbra is fontos szerepet a rádió?

¹⁷ Az 1930-as években egyre többen ellenezték azt, hogy kereskedelmi állomásokat használunk. Jehova népe 1937 végén alkalmazkodott a változó körülményekhez, ezért megszüntette a műsorok sugárzását, és inkább a házról házra végzett szolgálatra összpontosított. a Ám a rádió ezután is fontos szerepet játszott abban, hogy a Királyság üzenetét a világ távoli vagy politikailag elszigetelt területein is terjesszék. Például 1951-től 1991-ig egy nyugat-berlini állomás rendszeresen sugárzott bibliai előadásokat, hogy az akkori Kelet-Németország területén élő emberek is hallhassák a Királyság üzenetét. 1961-től kezdődően több mint három évtizeden át egy nemzeti rádióállomás Suriname-ban, Dél-Amerikában hetente egy tizenöt perces műsort közvetített, mely bibliai tanításokat vizsgált meg. A szervezet 1969 és 1977 között „A teljes írás hasznos” című rádióműsorhoz több mint 350 műsort vett fel előre, melyeket az Egyesült Államok 48 államában 291 rádióállomás sugárzott. 1996-ban Apiában, a Csendes-óceán déli részén fekvő Szamoa fővárosában hetente közvetítették a „Válaszok a bibliai kérdéseidre” című műsort.

¹⁸ Miközben a XX. század a végéhez közeledett, már nem a rádiónak volt elsődleges szerepe a jó hír terjesztésében. Egy másik technikai eszköz kezdett előtérbe kerülni, ami lehetővé tette, hogy a jó hír példátlanul sok emberhez jusson el.

19–20. Miért hozta létre a szervezet a jw.org honlapot, és milyen eredménye lett ennek? (Lásd a „ JW.ORG” című kiemelt részt is.)

¹⁹ Internet. 2013-ban több mint 2,7 milliárd ember, vagyis a világ lakosságának csaknem a 40 százaléka használt internetet. Egyes becslések szerint körülbelül 2 milliárdan mobilkészülékek – például okostelefonok és táblagépek – segítségével fértek hozzá az internethez. Ez a szám világszerte növekszik, de a leggyorsabb növekedés jelenleg Afrikában figyelhető meg, ahol több mint 90 millió embernek  van mobilinternet-előfizetése. Emiatt alapvetően megváltozott az információáramlás.

²⁰ 1997-től Jehova népe is használni kezdte ezt a tömegkommunikációs eszközt. 2013-ban a jw.org honlap mintegy 300 nyelven vált hozzáférhetővé, és több mint 520 nyelven lehetett letölteni bibliai témájú anyagokat. Naponta több mint 750 000-szer látogatnak el a honlapunkra. Emellett az emberek minden hónapban több mint 3 millió teljes könyvet, 4 millió teljes folyóiratot és 22 millió hangfelvételt töltenek le.

21. Mit tanultál Sina történetéből?

²¹ A honlap kiváló eszköz arra, hogy Isten Királyságának jó híre még olyan területekre is eljusson, ahol a prédikálómunka korlátozva van. Például 2013 elején egy Sina nevű férfi rábukkant a jw.org honlapra, és felhívta az egyesült államokbeli főhivatalt, hogy még többet tudjon meg a Bibliáról. Miért volt szokatlan ez a hívás? Sina muszlim vallású, és egy elszigetelt faluban él, egy olyan országban, ahol Jehova Tanúi munkája szigorúan korlátozva van. A hívást követően megszervezték, hogy Sina hetente kétszer tanulmányozza a Bibliát egy Egyesült Államokban élő Tanúval. A tanulmányozás internetes videoszolgáltatás segítségével történt.

22–23. a) Helyettesíti-e bármilyen más módszer a házról házra végzett munkát? b) Hogyan áldotta meg a Király az erőfeszítéseinket?

²² Az újságokat, a „Fotodrámát”, a rádióműsorokat és a honlapunkat azzal a céllal készítették, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson a jó hír. De a házról házra végzett munkát egyetlen más módszer sem helyettesíti. Miért? Jehova  népe Jézus példáját követi. Ő nemcsak tömegeknek prédikált; leginkább arra összpontosított, hogy személyre szabott segítséget nyújtson az embereknek (Luk 19:1–5). Jézus a tanítványait is kiképezte erre, és azt is elmondta nekik, hogy milyen üzenetet osszanak meg az emberekkel. (Olvassátok fel: Lukács 10:1, 8–11.) Ahogy a 6. fejezetben olvashattuk, Jehova szolgái mindig is arra kaptak ösztönzést, hogy személyesen keressék fel az embereket (Csel 5:42; 20:20).

²³ A Királyság létrejötte után száz évvel több mint 7,9 millió hírnök tanítja az embereket Isten szándékáról. A Király kétségtelenül megáldotta azokat a módszereket, melyekkel a Királyságot hirdetjük. A következő fejezetben látni fogjuk, hogy olyan eszközökről is gondoskodott, melyek segítségével minden nemzethez, törzshöz és nyelvhez el tudjuk juttatni a jó hírt (Jel 14:6).