1–2. Hogyan változott meg a Sioni Őrtorony 1895-ben, és hogyan fogadták ezt a testvérek?

 AMIKOR az egyik buzgó Bibliakutató, John A. Bohnet megkapta a Sioni Őrtorony 1895. januári számát, nagyon fellelkesítette, amit látott. A folyóirat címlapja teljesen megújult: egy viharos tenger partján álló világítótornyot ábrázolt, melynek fénye utat tör a sötét égbolton. A folyóiratban megjelent egy közlemény az új címlappal kapcsolatban, „Az új külsőnk” címmel.

² Bohnet testvér örömében egy levelet írt Russell testvérnek. Ez állt benne: „Örülök, hogy a TORONY kiemelt szerepet kapott. Nagyon jól mutat.” Egy másik hűséges Bibliakutató, John H. Brown a következőt írta a címlapról: „Nagyon megkapó, ahogyan a torony szilárdan áll az alapzaton, miközben tombol a vihar, és hullámok csapdossák az oldalát.” A megújult címlap volt az első változás abban az évben, mely hatással volt a testvérekre, de nem az utolsó. Novemberben egy másik jelentős változásról értesültek, melyet a gyülekezetekben kialakult viharos állapotok tettek szükségessé.

3–4. Milyen problémáról írt Az Őrtorony 1895. november 15-ei száma, és milyen nagy horderejű változást jelentett be?

³ Az Őrtorony 1895. november 15-ei angol számában megjelent egy cikk, mely részletesen tárgyalt egy komoly problémát: Tajtékzó hullámokhoz hasonló háborgás bontotta meg a Bibliakutatók szervezetének egységét. A testvérek a gyülekezetekben egyre hevesebben vitatkoztak arról, hogy ki legyen a helyi vezető. A cikknek az volt a célja, hogy segítsen a testvéreknek felülkerekedni a megosztottságot előidéző versenyszellemen. A szervezetet egy hajóhoz hasonlította, majd nyíltan elismerte, hogy azok, akik vállalták a vezetést a szervezetben, nem készítették fel a hajóhoz hasonló szervezetet a viharos időkre. Mi volt a teendő?

⁴ A cikk megjegyezte, hogy egy jó kapitány gondoskodik arról, hogy a fedélzeten legyenek életmentő eszközök, és hogy a hajó legénysége felkészült legyen a fedélzeti nyílás bedeszkázására, ha vihar közeleg. Ehhez hasonlóan a szervezet élén álló testvéreknek is gondoskodniuk kell arról, hogy  a gyülekezetek felkészülten várják a viharos körülményeket. Ezért a cikk bejelentett egy nagy horderejű változást. Azt az utasítást adta, hogy késedelem nélkül „minden csoportban véneket kell választani”, hogy „felügyeletet gyakoroljanak” a nyáj felett (Csel 20:28).

5. a) Miért volt időszerű lépés a vének kinevezése? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?

⁵ A vének kinevezése időszerű lépés volt ahhoz, hogy megerősítsék a gyülekezeteket. Segített a testvéreinknek áthajózni az I. világháború által keltett tajtékzó hullámokon. Az ezt követő évtizedekben további szervezeti kiigazításokra került sor, hogy Isten népe még felkészültebben szolgálhassa Jehovát. Melyik bibliai prófécia jövendölt ezekről a változásokról? Te milyen szervezeti kiigazításoknak voltál a tanúja? Hogyan váltak ezek a javadra?

6–7. a) Mit jelent az Ézsaiás 60:17-ben leírt prófécia? b) Mire utal a felvigyázók és a munkaadók említése?

⁶ Ahogyan a 9. fejezetben megvizsgáltuk, Ézsaiás megjövendölte, hogy Jehova egyre nagyobb növekedéssel fogja megáldani a népét (Ézs 60:22). Ám Jehova megígérte, hogy ennél többet is tesz majd. Ugyanebben a próféciában kijelentette: „A réz helyett aranyat hozok, a vas helyett ezüstöt, a fa helyett rezet, a kő helyett vasat; a békét nevezem ki felvigyázóiddá, és az igazságosságot munkaadóiddá” (Ézs 60:17). Mit jelent ez a prófécia? Hogyan vonatkozik ránk napjainkban?

⁷ Ézsaiás próféciája kijelenti, hogy az egyik anyagot felváltja egy másik. De figyeld meg, hogy nem egy rossz minőségű anyagot vált fel egy jó minőségű, hanem egy jót vált fel egy még jobb. A réz felváltása az arannyal előrelépést jelent, és ugyanez igaz a megemlített többi anyag esetében is. Ezzel a szóképpel Jehova megjövendölte, hogy a népe lépésről lépésre előre fog haladni. Milyenfajta változásra utal a prófécia? A felvigyázók és a munkaadók említésével Jehova a népe felvigyázását érintő kiigazításokra és a szervezeti változtatásokra utalt.

8. a) Ki áll az Ézsaiás próféciájában megjövendölt szervezeti változtatások mögött? b) Hogyan válnak a javunkra a szervezeti változások? (Lásd az „ Alázatosan elfogadta a helyreigazítást” című kiemelt részt is.)

⁸ Ki áll a szervezeti változtatások mögött? A prófécia szerint Jehova, hiszen ő mondja ezt: „aranyat hozok. . . ezüstöt. . . a békét nevezem ki felvigyázóiddá”. Tehát a gyülekezetek szervezeti felépítésében megfigyelhető fejlődés nem emberi erőfeszítéseknek köszönhető, hanem Jehovának. És azóta, hogy Jézus királyi hatalmat kapott, őáltala hajtja végre Jehova ezeket a változtatásokat. De hogyan válnak a javunkra? Ugyanez az írásszöveg azt mondja, hogy ezek a változtatások „békét” és „igazságosságot” fognak eredményezni. Mivel követjük Isten irányítását, és megtesszük a szükséges kiigazításokat, béke van közöttünk. Az igazságosság szeretete pedig arra ösztönöz minket, hogy szolgáljuk Jehovát,  akit Pál apostol úgy nevezett, hogy „a békének Istene” (Fil 4:9).

9. Mi az alapja a gyülekezeteinkben levő rendnek és egységnek, és miért?

⁹ Pál még ezt írta Jehováról: „Az Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé” (1Kor 14:33). Figyeljük meg, hogy Pál a zűrzavart nem a renddel állította szembe, hanem a békével. Miért? Gondoljunk a következőre: A rend önmagában még nem feltétlenül eredményez békét. Például egy csapat katona talán rendezetten menetel a harcvonalba, ám az, hogy rendezetten haladnak előre, háborúhoz, nem pedig békéhez vezet. Ezért keresztényekként szeretnénk szem előtt tartani a következő lényeges gondolatot: Minden olyan szervezet, amelyet nem a béke jellemez, előbb-utóbb összeomlik. Ám Isten békéje tartós rendet eredményez. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy „a békét adó Isten” vezeti a szervezetünket, és kiigazításokat hajt végre benne (Róma 15:33). Az Istentől származó béke az alapja annak a rendnek és csodálatos egységnek, mely a gyülekezeteinket jellemzi világszerte, és amelyet oly nagyra értékelünk (Zsolt 29:11).

10. a) Milyen változások voltak a XIX. század végén és a XX. század elején? (Lásd a „ Változások a felvigyázásban” című kiemelt részt.) b) Milyen kérdésekre fogunk választ kapni?

¹⁰ A „ Változások a felvigyázásban” című kiemelt rész áttekintést nyújt a XIX. század végén és a XX. század elején történt változásokról, melyek elősegítették a rendet a szervezetünkben. De hogyan hozott Jehova réz helyett aranyat, vagyis milyen változásokat idézett elő az utóbbi időben a Királyunk által? Hogyan szilárdították meg a felvigyázással kapcsolatos kiigazítások a békét és az egységet a gyülekezeteinkben világszerte? Hogyan segítenek neked személy szerint ezek a változások abban, hogy a béke Istenét szolgáld?

11. a) Minek a felismeréséhez vezetett a Szentírás alapos tanulmányozása? b) Mit határoztak el a vezetőtestületben szolgáló testvérek?

¹¹ 1964-től 1971-ig a vezetőtestület felvigyázása alatt a testvérek a Szentírás alapos tanulmányozásába kezdtek. Például megvizsgálták, hogy hogyan működött az első századi keresztény gyülekezet. a Megértették, hogy az első században a gyülekezetekben a felvigyázást egy vénekből álló testület látta el, nem pedig egyetlen vén, vagyis felvigyázó. (Olvassátok fel: Filippi 1:1; 1Timóteusz 4:14.) Ennek a felismerésnek köszönhetően a vezetőtestület felismerte, hogy a Királyuk, Jézus azt akarja, hogy kiigazításokat tegyenek Isten szervezetének felépítésében. A vezetőtestületben szolgáló testvérek elhatározták, hogy engedelmeskedni fognak a Király vezetésének. Azonnal kiigazításokat tettek, hogy kövessék a szentírási mintát a vének kinevezésével kapcsolatban. Egyebek közt milyen kiigazításokra került sor az 1970-es évek elején?

12. a) Milyen kiigazítás történt a vezetőtestületben? b) Hogyan épül fel ma a vezetőtestület? (Lásd a „ Hogyan támogatja a vezetőtestület a Királyságot?” című kiemelt részt.)

¹² Az első kiigazítás a vezetőtestületet érintette. A felkent testvéreknek ez a csoportja a Watch Tower Bible and Tract  Society of Pennsylvania igazgatótestületének hét tagjából állt. Azonban 1971-ben a vezetőtestület tagjainak a száma 7-ről 11-re nőtt, valamint különvált a két testület. A vezetőtestület tagjai úgy gondolták, hogy mindannyian egyenrangúak, és ezért az elnöki poszton évente váltották egymást, ábécérendben.

13. a) Ki látta el a gyülekezet felvigyázását 40 éven át? b) Mit tett a vezetőtestület 1972-ben?

¹³ A következő kiigazítás a gyülekezeteket érintette. 1932-től 1972-ig a gyülekezetekben a felvigyázást többnyire egyetlen testvér látta el. 1936-ig ezeket a testvéreket szolgálatvezetőnek nevezték. Ezután csoportszolga lett a nevük, majd gyülekezetszolga, végül pedig gyülekezeti felvigyázó. Ezek a testvérek buzgón törődtek a nyáj szellemi jóllétével. A gyülekezet felvigyázója általában anélkül hozta meg a gyülekezetet érintő döntéseket, hogy megbeszélte volna a gyülekezet többi szolgájával. 1972-ben a vezetőtestület előkészítette az utat egy történelmi jelentőségű változás előtt. Mit foglalt ez magában?

14. a) Milyen változtatás lépett érvénybe 1972. október 1-jén? b) Hogyan alkalmazza a vének testületének koordinátora a Filippi 2:3-ban levő alapelvet?

¹⁴ Egészen addig csupán egyetlen testvér volt kinevezve felvigyázónak egy gyülekezetben. 1972-től viszont más olyan testvéreket is kineveztek felvigyázónak az egyes gyülekezetekben, akik megfeleltek a szentírási követelményeknek.  Ők alkották a vének testületét. Ez a változtatás 1972. október 1-jén lépett érvénybe. Napjainkban a vének testületének koordinátora nem tartja magát fontosabbnak a többi vénnél, hanem „kisebb módjára viselkedik” (Luk 9:48). Igazi áldást jelentenek az ilyen alázatos testvérek a gyülekezeteknek az egész világon! (Fil 2:3).

15. a) Milyen jótékony hatásai vannak annak, hogy a gyülekezet felvigyázása a vének testületére hárul? b) Mi bizonyítja, hogy a Királyunk előrelátó?

¹⁵ Nagy előrelépést jelentett, hogy a gyülekezet felvigyázásának felelőssége már nem egy emberre hárult, hanem a vének testületére. Figyeljük meg ennek három jótékony hatását: Először is, tudatosítja a vénekben – függetlenül attól, hogy egy vénnek milyen feladata van a gyülekezetben –, hogy Jézus a gyülekezet feje (Ef 5:23). Másodszor, a Példabeszédek 11:14 kijelenti: „a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét” (Katolikus fordítás). A vének megbeszélik egymással a gyülekezet szellemi jóllétét érintő ügyeket, és figyelembe veszik egymás javaslatait, így a bibliai alapelvekkel összhangban tudnak döntéseket hozni (Péld 27:17). Jehova megáldja az ilyen döntéseket, ezért azok sikerrel járnak. Harmadszor, mivel egyre több képesített testvér szolgál vénként, a szervezet gondoskodni tud arról, hogy a gyülekezetekben el legyen látva a felvigyázói és a pásztori munka (Ézs 60:3–5). Gondolj csak bele:  a gyülekezetek száma az egész világon mintegy 27 000-ről több mint 113 000-re nőtt 1971 és 2013 között! A Királyunk kétségtelenül nagyon előrelátó, és ügyel rá, hogy mindig legyen elegendő pásztor a gyülekezetekben (Mik 5:5).

16. a) Milyen kötelességük van a véneknek? b) Hogyan tekintették a Bibliakutatók Jézus felszólítását?

¹⁶ A Bibliakutatók már korán megértették, hogy a véneknek kötelességük segíteni a hittársaiknak, hogy Isten szolgálatában tudjanak maradni. (Olvassátok fel: Galácia 6:10.) 1908-ban Az Őrtorony egyik cikke Jézus következő felszólításával foglalkozott: „Terelgesd a juhocskáimat” (Ján 21:15–17). A cikk ezt írta a véneknek: „Nagyon fontos, hogy az Úrtól kapott megbízatás a nyájra vonatkozóan elsődleges helyen legyen a szívünkben, és hogy nagy megtiszteltetésnek tekintsük az Úr követőinek táplálását, és a róluk való gondoskodást.” 1925-ben Az Őrtorony ismét a pásztori munka fontosságára emlékeztette a véneket: „Isten egyháza az övé. . ., és mindenkinek, akinek az a kiváltsága, hogy szolgálhatja a testvéreit, számot kell adnia Istennek.”

17. Milyen segítséget kaptak a felvigyázók ahhoz, hogy jobb pásztorokká váljanak?

¹⁷ Hogyan teljesedett a próféciának az a része, hogy a vasat ezüst váltja fel, vagyis hogyan segített Jehova szervezete a véneknek jobb pásztorokká válni? Úgy, hogy képzésekről gondoskodott számukra. 1959-ben megtartották az első Királyság-szolgálati iskolát a felvigyázóknak. Az egyik tanórának a témája a következő volt: „Fordítsunk személyes figyelmet a nyájra”. A testvéreket arra buzdították, hogy „készítsenek egy időtervet, hogy mikor látogatják meg a hírnököket”. Szó volt arról is, hogy milyen módokon tehetik a pásztorok buzdítóvá az ilyen látogatásokat. 1966-ban elindult  a Királyság-szolgálati iskola egy átdolgozott tananyaggal. A következő témával foglalkozott az egyik óra: „A pásztori munka fontossága”. Mi volt a fő mondanivalója ennek az előadásnak? Azoknak, akik vállalják a vezetést a gyülekezetekben, „szeretettel kell törődniük Isten nyájával, és közben nem szabad elhanyagolniuk a saját háznépüket és a szántóföldi szolgálatot”. Az utóbbi években több iskola is indult a véneknek. Mi lett az eredménye a folyamatos képzésnek, melyről Jehova szervezete gondoskodott? Napjainkban már több ezer képesített testvér szolgál pásztorként a gyülekezetekben.

18. a) Milyen fontos feladattal vannak megbízva a vének? b) Miért szereti Jehova és Jézus a keményen dolgozó véneket?

¹⁸ Jehova egy fontos feladattal bízza meg a felvigyázókat a Királyunk, Jézus által. Mi ez a feladat? Az, hogy átvezessék Isten juhait az emberi történelem legválságosabb időszakán (Ef 4:11, 12; 2Tim 3:1). Jehova és Jézus szívből szereti ezeket a keményen dolgozó véneket, mivel engedelmeskednek a szentírási felszólításnak: „terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját. . . önként. . . buzgó készséggel. . . úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak” (1Pét 5:2, 3). Vizsgáljuk meg, hogy a keresztény pásztorok egyebek közt hogyan mutatnak példát a nyájnak, és hogyan járulnak hozzá a gyülekezet békéjéhez és öröméhez.

19. Milyen érzéssel tölt el minket, ha egy vénnel mehetünk a szolgálatba?

¹⁹ Először is, a vének együtt szolgálnak a gyülekezet tagjaival. Lukács, az evangéliumíró ezt jegyezte le Jézusról: „elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét. És vele volt a tizenkettő” (Luk 8:1). Ahogyan Jézus együtt prédikált az  apostolaival, úgy a példamutató vének is részt vesznek a hittársaikkal a prédikálómunkában. Tisztában vannak vele, hogy ezzel nagyban hozzájárulnak a gyülekezet jó légköréhez. Hogyan éreznek a gyülekezet tagjai az ilyen vének iránt? Jeannine, egy nyolcvanas éveiben járó testvérnő megjegyzi: „Amikor részt veszek a szántóföldi szolgálatban egy vénnel, lehetőségem van beszélgetni vele, és jobban megismerni őt.” Steven, egy harmincas évei közepén járó testvér ezt mondja: „Ha egy vén elkísér a házról házra végzett szolgálatba, érzem, hogy segíteni akar nekem. Ez nagy örömet szerez.”

20–21. Hogyan tudják követni a vének a Jézus példázatában szereplő pásztor példáját? Mondj el egy megtörtént esetet. (Lásd az „ Eredményes hetenkénti látogatások” című kiemelt részt is.)

²⁰ Másodszor, Jehova szervezete arra tanítja a véneket, hogy foglalkozzanak azokkal, akiknek megszakadt a kapcsolatuk a gyülekezettel (Héb 12:12). Miért fontos, hogy segítsenek a vének a meggyengült személyeknek, és hogyan tehetik ezt meg? Jézusnak a pásztorról és az elveszett juhról szóló példázatából megtudhatjuk a választ. (Olvassátok fel: Lukács 15:4–7.) Amikor a pásztor észreveszi, hogy elveszett az egyik juha, úgy kezdi el keresni, mintha csak az az egy juha lenne. Hogyan követik ma a keresztény vének ennek a pásztornak a példáját? Ahogyan a pásztor értékesnek tartja az elveszett juhot, úgy a vének is értékesnek tartják azokat, akiknek megszakadt a kapcsolatuk Isten népével. Elveszett juhnak, nem pedig reménytelen esetnek tekintik azokat, akik eltávolodtak Istentől. Továbbá, ahogyan a pásztor addig keresi az elveszett juhot, „míg meg nem találja”, úgy a vének is kezdeményezők, és megkeresik a gyengéket, hogy segítsenek nekik.

²¹ Mit tesz a pásztor, amikor megtalálja a juhot? Gyengéden felemeli, „vállára veszi”, és visszaviszi a nyájhoz. Ehhez hasonlóan, ha a vének őszintén kifejezik a törődésüket azok iránt, akiknek meggyengült a kapcsolatuk Istennel, akkor talán gyengéden felemelhetik őket, és segíthetnek visszatérniük a gyülekezetbe. Ez történt egy Afrikában élő testvérrel, Victorral is, aki egy ideig nem járt gyülekezetbe. Ezt mondja: „Az alatt a nyolc év alatt, amíg tétlen voltam, a vének kitartóan próbáltak segíteni nekem.” Mi volt rá különösen nagy hatással? Elmagyarázza: „Egyik nap eljött hozzám John, egy vén, akivel együtt végeztük el az úttörőszolgálati iskolát. Mutatott néhány képet, melyek még az iskolán készültek rólunk. Ez rengeteg kellemes élményt idézett fel bennem, és ismét szerettem volna azt az örömet érezni, melyet Jehova szolgálata adott.” Röviddel John látogatása után Victor újra járni kezdett a gyülekezetbe. Most ismét úttörőként szolgál. A törődő vének kétségtelenül hozzájárulnak az örömünkhöz (2Kor 1:24). b

22. Hogyan erősíti meg az igazságosság és a béke a gyülekezetben levő egységet? (Lásd a „ Le voltunk nyűgözve!” című kiemelt részt is.)

²² Ahogyan korábban már szó volt róla, Jehova megjövendölte, hogy egyre inkább igazságosság és béke fog uralkodni a népén belül (Ézs 60:17). Ez megerősíti a gyülekezetekben levő egységet. Hogyan? Az igazságossághoz az járul hozzá, hogy „a mi Istenünk e g y Jehova” (5Móz 6:4). A jóra és rosszra vonatkozó igazságos irányadó mértékei nem különböznek országonként, hanem egységesek „a szentek összes gyülekezetében” (1Kor 14:33). Egy gyülekezet csak akkor lesz erős, ha a tagjai Isten irányadó mértékei szerint élnek. A békét illetően a Királyunk nemcsak azt szeretné, ha béke lenne a gyülekezetekben, hanem azt is, ha „békeszerzők” lennénk (Máté 5:9). Ezért olyasmikre törekszünk, „amik elősegítik a békét”. Kezdeményezők vagyunk abban, hogy rendezzük a nézeteltéréseket, melyek időnként előfordulnak (Róma 14:19). Ezáltal hozzájárulunk a békéhez és az egységhez a gyülekezetünkben (Ézs 60:18).

23. Miért örömteliek Jehova szolgái?

²³ Amikor 1895 novemberében Az Őrtorony közölte a vénekre vonatkozó első változtatást, a felelős testvérek imában kifejezték azt az őszinte vágyukat, hogy bárcsak „gyorsan eljutna [Isten népe] a hit egységére” ennek a szervezeti változtatásnak köszönhetően. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, örömmel látjuk, hogy a felvigyázással kapcsolatos kiigazítások, melyeket Jehova valósított meg a Királyunk által, hozzájárultak ahhoz, hogy egységes legyen az imádatunk (Zsolt 99:4). Ennek eredményeként Jehova szolgái az egész világon örömteliek, miközben mindannyian „ugyanabban a szellemben”, „ugyanazon a nyomdokon” járnak, és „vállvetve szolgálják” a béke Istenét (2Kor 12:18; olvassátok fel: Sofóniás 3:9).