Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

16. FEJEZET

Összegyűlünk az imádatra

Összegyűlünk az imádatra

A FEJEZET TÉMÁJA:

Hogyan alakultak ki az összejöveteleink, és miért fontosak?

1. Milyen segítséget kaptak a tanítványok, amikor összegyűltek, és miért volt erre szükségük?

 RÖVIDDEL Jézus feltámadása után a tanítványok összegyűltek, hogy bátorítsák egymást. De mivel féltek az ellenségeiktől, bezárták az ajtókat. Ám minden bizonnyal eloszlott a félelmük, amikor Jézus megjelent közöttük, és a következőket mondta: „Vegyetek szent szellemet.” (Olvassátok fel: János 20:19–22.) Később a tanítványok ismét összegyűltek, és Jehova kiárasztotta a szent szellemét rájuk. Ez kétségkívül erőt adott nekik az előttük álló prédikálómunkához (Csel 2:1–7).

2. a) Hogyan ad nekünk erőt Jehova, és miért van szükségünk a tőle kapott erőre? b) Miért fontos a családi imádat? (Lásd a széljegyzetet és „ A családi imádat” című kiemelt részt.)

2 Mi is hasonló nehézségekkel nézünk szembe, mint az első századi testvéreink (1Pét 5:9). Időnként rajtunk is úrrá lehet az emberektől való félelem. Továbbá nekünk is szükségünk van a Jehovától kapott erőre, ha szeretnénk kitartani a prédikálómunkában (Ef 6:10). Jehova ennek az erőnek a nagy részét az összejövetelek által adja meg. Jelenleg minden héten két összejövetelen szerezhetünk ismeretet: a nyilvánosságnak szánt előadáson és az Őrtorony-tanulmányozáson, valamint a hétköznap tartott keresztényi életünk és szolgálatunk összejövetelen. a Emellett évenkénti összejöveteleink is vannak: egy regionális kongresszus, két körzetkongresszus és Krisztus halálának emlékünnepe. Miért létfontosságú mindegyik összejövetelen részt vennünk? Hogyan alakultak ki a modern kori összejöveteleink? És hogyan tekintsük az összejöveteleinket?

Miért fontos összegyűlnünk?

3–4. Mit vár el Jehova a népétől? Mondj példákat!

3 Jehova régóta elvárja a népétől, hogy összegyűljön az imádatra. Például i. e. 1513-ban Isten Törvényt adott Izrael nemzetének, melyben elrendelte a hetenkénti sabbat megtartását. A sabbat során minden család imádatot mutathatott be Jehovának, és tanulhatott a Törvényről (5Móz 5:12; 6:4–9). Ha az izraeliták megfogadták ezt a parancsot, akkor a családok megerősödtek, és az egész nemzet szellemileg tiszta és erős tudott maradni. Ám ha nem engedelmeskedtek a Törvényben levő rendelkezéseknek, például annak, hogy rendszeresen gyűljenek össze Jehova imádatára, akkor elveszítették Isten kegyét (3Móz 10:11; 26:31–35; 2Krón 36:20, 21).

4 Emellett gondoljunk egy másik példára is. Jézusnak szokása volt minden héten sabbatnapon elmenni a zsinagógába (Luk 4:16). A halála és a feltámadása után a tanítványainak is szokásuk volt rendszeresen összegyűlni, noha már nem volt érvényben a sabbatra vonatkozó törvény (Csel 1:6, 12–14; 2:1–4; Róma 14:5; Kol 2:13, 14). Ezeken az összejöveteleken az első századi keresztények nemcsak bátorításban és oktatásban részesültek, hanem az imáik, a közreműködésük és az énekek által dicséretáldozatot mutattak be Istennek (Kol 3:16; Héb 13:15).

Jézus tanítványai összegyűltek, hogy erősítsék és bátorítsák egymást

5. Miért veszünk részt a hetenkénti összejöveteleken és az évenkénti kongresszusokon? (Lásd „ Az évenkénti összejövetelek egyesítik Isten népét” című kiemelt részt is.)

5 Ehhez hasonlóan, amikor részt veszünk a hetenkénti összejöveteleinken és az évenkénti kongresszusainkon, jelét adjuk annak, hogy támogatjuk Isten Királyságát. Ezenkívül megerősít minket a szent szellem, és bátorítjuk egymást a hitünk által. De ami még ezeknél is fontosabb, imádatot mutatunk be Jehovának, amikor imádkozunk, közreműködünk és énekelünk. A modern kori összejöveteleink talán másképp vannak megszervezve, mint azok, melyeken az izraeliták és az első századi keresztények vettek részt, de ettől még ugyanolyan fontosak. Hogyan alakultak ki a modern kori összejöveteleink?

A hetenkénti összejövetelek „szeretetre és jó cselekedetekre” ösztönöznek

6–7. a) Mi az összejöveteleink célja? b) Miben különböztek az egyes csoportok összejövetelei?

6 Amikor Charles Taze Russell elkezdett kutatni Isten Szavában az igazság után, szükségesnek látta, hogy összegyűljön olyanokkal, akiknek ugyanez a céljuk. 1879-ben Russell testvér ezt írta: „Másokkal együtt bibliaosztályt szerveztünk és működtettünk Pittsburghben, hogy minden vasárnap kutassuk az Írásokat.” A Sioni Őrtorony olvasóit arra buzdították, hogy gyűljenek egybe. 1881-ben már minden vasárnap és szerdán tartottak összejöveteleket Pittsburghben (Pennsylvania). Az Őrtorony 1895. novemberi angol száma kifejtette, hogy ezeknek az összejöveteleknek az a céljuk, hogy előmozdítsák „a keresztények közötti jó kapcsolatot, a szeretetet és az összetartást”, valamint hogy a résztvevők bátorítani tudják egymást. (Olvassátok fel: Héberek 10:24, 25.)

7 A Bibliakutatók csoportjai éveken át eltérő módon és eltérő gyakorisággal tartották meg az összejöveteleiket. Például egy 1911-ben megjelentetett levélben, mely az Egyesült Államokban működő egyik csoporttól érkezett, ez állt: „Minden héten legalább öt összejövetelt tartunk.” Hétfőn, szerdán és pénteken tartottak összejövetelt, illetve vasárnap kétszer. Egy másik levél, melyet 1914-ben jelentettek meg, egy afrikai csoporttól érkezett: „Péntektől vasárnapig tartjuk meg az összejöveteleket, havonta kétszer.” Idővel azonban olyanná formálódtak az összejövetelek, mint amilyenek napjainkban. Nézzük meg röviden az egyes összejövetelek történetét.

8. Egyebek között milyen témákon alapultak a nyilvános előadások a XX. század elején?

8 Nyilvános összejövetel. Russell testvér 1880-ban, az azt követő évben, hogy elkezdte kiadni a Sioni Őrtorony folyóiratot, Jézushoz hasonlóan prédikáló körútra indult (Luk 4:43). A körútja során felállította azt a mintát, amely alapján napjainkban meg van tartva a nyilvános összejövetel. Amikor Az Őrtorony a körútról írt, megemlítette, hogy Russell testvér „boldog lenne, ha nyilvános összejöveteleket tarthatna, »Az Isten királyságára vonatkozó dolgok« témában”. 1911-ben, miután osztályok, vagyis gyülekezetek alakultak több országban is, minden osztály arra kapott buzdítást, hogy küldjön ügyes előadókat a környező településekre. Ezek a testvérek egy előadássorozat keretében hat előadást tartottak, melyek olyan témákat foglaltak magukban, mint az ítélet vagy a váltság. Minden előadás végén bejelentették a következő héten tartandó előadás témáját és az előadó nevét.

9. Hogyan változtak a nyilvános összejövetelek az évek során, és hogyan támogathatod ezeket az összejöveteleket?

9 1945-ben Az Őrtorony bejelentette, hogy elkezdődik az egész világon egy előadássorozat, mely nyolc előadásból áll, és „az idők sürgető nehézségeivel” foglalkozik. Évtizedeken át a kijelölt előadók nemcsak a hű rabszolgától kapott témákat fejtették ki, hanem saját maguk is kidolgoztak előadásokat. 1981-ben azonban azt az útmutatást adták az előadóknak, hogy a gyülekezeteknek küldött vázlatok alapján tartsák meg az előadásaikat. b 1990-ig voltak olyan nyilvános előadások, melyek bemutatókat is magukban foglaltak, és a hallgatóságnak is közre kellett működnie az előadás során. Azonban ettől az évtől kezdve a megváltozott útmutatások alapján ez a program már csak előadásból áll. További kiigazításra került sor 2008 januárjában, amikor a nyilvános előadások időtartama 45 percről 30-ra csökkent. Noha a nyilvános előadások megváltoztak néhány szempontból, a jól kidolgozott előadások továbbra is megerősítik az Isten Szavába vetett hitünket, és segítenek, hogy Isten Királyságát jobban megismerjük (1Tim 4:13, 16). Vajon lelkesen meghívjuk ezekre a fontos Biblián alapuló előadásokra azokat, akiknél újralátogatást végzünk, vagy másokat, akik még nem Tanúk?

10–12. a) Milyen változásokon ment át az Őrtorony-tanulmányozás? b) Milyen kérdést tegyünk fel magunknak?

10 Őrtorony-tanulmányozás. 1922-ben a pilgrimek – vagyis olyan testvérek, akiket a Watch Tower Society azzal bízott meg, hogy tartsanak előadásokat a gyülekezetekben, és járjanak élen a prédikálómunkában – azt javasolták, hogy tartsanak rendszeresen összejöveteleket, abból a célból, hogy Az Őrtorony folyóiratot tanulmányozzák. A javaslatukat elfogadták, és eleinte vagy a hét közepén, vagy vasárnap voltak ezek az összejövetelek.

Őrtorony-tanulmányozás Ghánában, 1931-ben

11 Az Őrtorony 1932. június 15-ei angol száma további útmutatásokat adott ennek az összejövetelnek a levezetésére vonatkozóan. A cikk a Bétel-otthonban levezetett tanulmányozást hozta fel mintaként, és rámutatott, hogy az összejövetelt egy testvérnek kell levezetnie. Három testvérnek az összejöveteli hely első sorában kellett helyet foglalnia, ők olvasták felváltva a bekezdéseket. A cikkek akkoriban még nem tartalmaztak nyomtatott kérdéseket, ezért a tanulmányozást levezető testvérnek meg kellett kérnie a hallgatóságot, hogy tegyen fel kérdéseket az éppen tárgyalt anyaghoz. Ezután arra buzdította a jelenlevőket, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre. Ha pontosításra volt szükség, a tanulmányozást levezető testvér „rövid, tömör” magyarázatot fűzött az anyaghoz.

12 Eleinte minden gyülekezet maga dönthette el, hogy a többség véleménye alapján Az Őrtoronynak melyik számát vizsgálja meg. Az Őrtorony 1933. április 15-ei száma azonban azt javasolta, hogy minden gyülekezet az aktuális számot tanulmányozza. 1937-ben pedig azt az útmutatást kapták a gyülekezetek, hogy vasárnap tartsák meg a tanulmányozást. Az Őrtorony 1942. október 1-jei angol száma további kiigazításokat közölt. Ezeket figyelembe véve tartjuk meg napjainkban is az Őrtorony-tanulmányozást. Először is a folyóirat bejelentette, hogy a tanulmányozási cikkekben, minden lap alján lesznek nyomtatott kérdések, és ezeket kell használni a tanulmányozás során. Majd arra is kitért, hogy az összejövetelnek egyórásnak kell lennie. Emellett arra ösztönözte a közreműködőket, hogy a „saját szavaikkal” fejezzék ki magukat, ahelyett hogy felolvasnának a bekezdésből egy részt. Az Őrtorony-tanulmányozás továbbra is az elsődleges összejövetelünk, melyen keresztül a hű rabszolga szellemi táplálékról gondoskodik a kellő időben (Máté 24:45). Tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Felkészülök minden héten az Őrtorony-tanulmányozásra, és ha lehetőségem van rá, közre is működök?”

13–14. Mi a gyülekezeti bibliatanulmányozás története, és miért tartod hasznosnak ezt az összejövetelt?

13 Gyülekezeti bibliatanulmányozás. Az 1890-es évek közepén, miután a Millenniumi hajnal több kötete is megjelent, H. N. Rahn testvér, egy Baltimore-ban (Maryland, USA) élő Bibliakutató javaslatot tett arra, hogy hozzanak létre Hajnal bibliatanulmányozó köröket. Eleinte próbaképpen gyűltek össze a testvérek, gyakran magánotthonokban. 1895 szeptemberére már több egyesült államokbeli városban is voltak ilyen körök. Ezért abban a hónapban Az Őrtorony azt javasolta, hogy mindazok, akik kutatják az igazságot, gyűljenek össze Hajnal bibliatanulmányozó körökbe. A folyóiratban a következő útmutatás szerepelt: A tanulmányozásvezető olyan testvér legyen, aki jól tud olvasni. A tanulmányozás alatt olvasson fel egy mondatot, majd várjon, hogy a jelenlevők közreműködhessenek. Miután egy bekezdés minden mondata fel lett olvasva, és megbeszélték, a tanulmányozásvezető keresse ki és olvassa fel a hivatkozásként megadott bibliaverseket. A fejezet végéhez érve pedig minden jelenlevő röviden foglalja össze az anyagot.

14 A körök összejövetelének neve többször is megváltozott. Bereai bibliatanulmányozó körök néven vált ismertté, az első századi bereai keresztények neve után, akik gondosan vizsgálták az Írásokat (Csel 17:11). Idővel gyülekezeti könyvtanulmányozásnak nevezték. Ma pedig gyülekezeti bibliatanulmányozás a neve, és az egész gyülekezet a Királyság-teremben gyűlik össze, nem pedig kisebb csoportokban, magánotthonokban. Az évtizedek során több könyvet, füzetet, sőt még Őrtorony-cikkeket is áttanulmányoztak. Már kezdettől fogva arra ösztönözték a jelenlevőket, hogy működjenek közre. Ezek az összejövetelek mindig is gyarapították a bibliai ismeretünket. Rendszeresen felkészülsz erre az összejövetelre, és a legjobb képességeid szerint közre is működsz rajta?

15. Mi volt a teokratikus szolgálati iskola célja?

15 Teokratikus szolgálati iskola. Carey Barber, aki a brooklyni főhivatalban szolgált, ezt mondta: „1942. február 16-án, hétfő este a brooklyni Bétel-család minden férfi tagját meghívták, hogy iratkozzon be egy képzésre, mely később a teokratikus szolgálati iskola nevet kapta.” Barber testvér, aki később a vezetőtestület tagja lett, úgy írta le az iskolát, mint ami „az egyik legkimagaslóbb kifejeződése annak, ahogy Jehova a népével törődik a modern korban”. A képzés olyan nagy segítséget nyújtott a testvéreknek ahhoz, hogy ügyesebben tudjanak tanítani és prédikálni, hogy 1943-tól az egész világon fokozatosan elérhetővé tették a gyülekezetek számára a Teokratikus szolgálati tanfolyam című füzetet. Az Őrtorony 1943. június 1-jei angol száma rámutatott, hogy a teokratikus szolgálati iskola célja az, hogy segítsen Isten szolgáinak „saját magukat képezni, hogy ügyesebben tudjanak tanúskodni a Királyságról” (2Tim 2:15).

16–17. Miért nem csak a tanítói képességeket fejlesztette a teokratikus szolgálati iskola?

16 Eleinte sokan feszélyezve érezték magukat, amikor nagy hallgatóság előtt kellett beszélniük. Ifjabb Clayton Woodworth – akinek az édesapját 1918-ban jogtalanul bebörtönözték Rutherford testvérrel és másokkal együtt – így emlékezett vissza arra, hogy milyen érzések kavarogtak benne, amikor 1943-ban beiratkozott az iskolába: „Nagyon izgultam, ha előadást kellett tartanom. Úgy éreztem, hogy túl nagy a nyelvem, a szám teljesen kiszáradt, a hangom pedig a kiabálás és a cincogás furcsa keverékén szólalt meg.” Ám ahogy Clayton testvér egyre jobb előadó lett, egyre több előadást tarthatott a nyilvánosság előtt. Az iskolának köszönhetően nemcsak az előadói képességei fejlődtek, hanem azt is megtanulta, hogy mennyire fontos az alázat, és az, hogy Jehovára támaszkodjon. Ezt mondja: „Felismertem, hogy nem az előadó személye a fontos. Ha valaki alaposan felkészül, és teljesen bízik Jehovában, akkor örömmel hallgatják majd az előadását, és a hallgatói tanulni fognak belőle.”

17 1959-től a testvérnők is beiratkozhattak az iskolába. Edna Bauer testvérnő így gondol vissza a bejelentésre, mely a kongresszuson hangzott el: „Emlékszem rá, milyen izgatottak lettek a testvérnők. Új lehetőségek nyíltak meg előttünk.” Az évek során sok testvér és testvérnő iratkozott be a teokratikus szolgálati iskolába, hogy Jehovától tanított legyen. Napjainkban hasonló képzésben részesülünk a hétköznap tartott összejövetelen. (Olvassátok fel: Ézsaiás 54:13.)

18–19. a) Jelenleg milyen gyakorlati segítséget kapunk a szolgálatunk végzéséhez? b) Miért énekelünk az összejöveteleinken? (Lásd „ Az igazság éneklése” című kiemelt részt.)

18 Szolgálati összejövetel. Már 1919-től tartottak összejöveteleket abból a célból, hogy meg legyen szervezve a szántóföldi szolgálat. Akkoriban a gyülekezetekből nem mindenki volt jelen ezeken az összejöveteleken, csak azok, akik részt vettek a kiadványok terjesztésében. 1923-ban a szolgálati összejövetelt többnyire havonta egyszer tartották meg, és az osztály, vagyis a gyülekezet minden tagja részt vett rajta. 1928-ban arra buzdították a gyülekezeteket, hogy minden héten tartsák meg ezt az összejövetelt. 1935-ben pedig arra ösztönözte Az Őrtorony a gyülekezeteket, hogy a szolgálati összejövetel során kövessék az Útbaigazításban (későbbi nevén Informátor, majd pedig Királyság-szolgálatunk) található útmutatásokat. Hamarosan már minden gyülekezet rendszeresen megtartotta ezt az összejövetelt.

19 Napjainkban is hasznos tanácsokat kapunk a szolgálatunk végzésére a hétköznap tartott összejövetelünkön (Máté 10:5–13). Ha már kaphatsz saját példányt a Keresztényi életünk és szolgálatunk – Munkafüzetből, áttanulmányozod, és alkalmazod a javaslatait a szolgálatban?

Az év legfontosabb összejövetele

A keresztények az i. sz. első századtól kezdve évente egyszer összegyűlnek, hogy megemlékezzenek Krisztus haláláról (Lásd a 20. bekezdést.)

20–22. a) Miért emlékezünk meg Jézus haláláról? b) Hogyan válik a javadra, ha minden évben részt veszel az emlékünnepen?

20 Jézus követői azt a parancsot kapták, hogy emlékezzenek meg a haláláról, míg az Uruk meg nem érkezik. A pászka ünnepéhez hasonlóan Krisztus halálának emlékünnepét is évente egyszer tartjuk meg (1Kor 11:23–26). Minden évben milliók vesznek részt rajta. A felkenteket arra emlékezteti, hogy az lesz a jutalmuk, hogy Krisztus társörökösei lesznek a Királyságban (Róma 8:17). A más juhokból pedig mély tiszteletet vált ki Isten Királyságának a királya iránt, illetve arra ösztönzi őket, hogy legyenek hűségesek hozzá (Ján 10:16).

21 Russell testvér és a társai felismerték, hogy fontos megemlékezni az Úr vacsorájáról, és azt is tudták, hogy évente csak egyszer kell megtartani. Az Őrtorony 1880. áprilisi angol száma ezt írta: „Itt, Pittsburghben évek óta szokása többünknek az, hogy. . . megemlékezünk a pászkáról [az emlékünnepről], és fogyasztunk az Úr testének és vérének jelképeiből.” Hamarosan az emlékünneppel egybekötve már kongresszusokat is tartottak. Ezek közül az első, melyről feljegyzés készült, 1889-ben volt. 225-en voltak jelen, és 22-en keresztelkedtek meg.

22 Napjainkban már nem kongresszusok keretében tartjuk meg az emlékünnepet. Királyság-teremben vagy bérelt teremben gyűlünk össze, ahová meghívunk mindenkit. 2013-ban több mint 19 millióan emlékeztek meg Jézus haláláról. Megtiszteltetés, hogy nemcsak részt vehetünk az emlékünnepen, hanem másokat is arra ösztönözhetünk, hogy jöjjenek el erre a legszentebb estére. Minden évben igyekszel meghívni a lehető legtöbb embert az emlékünnepre?

Hogyan tekintsük az összejöveteleinket?

23. Te hogyan tekinted az összejöveteleinket?

23 Jehova hűséges szolgái nem tartják megterhelőnek azt a parancsot, hogy tartsanak összejöveteleket (Héb 10:24, 25; 1Ján 5:3). Dávid király például szeretett Jehova házába menni, hogy imádatot mutasson be Istennek (Zsolt 27:4). Különösen örült annak, ha olyanokkal tehette ezt, akik szerették Istent (Zsolt 35:18). Vagy gondoljunk Jézusra. Már fiatalon erős vágyat érzett arra, hogy Atyja imádatának házában legyen (Luk 2:41–49).

Az, hogy mennyire szeretünk részt venni az összejöveteleken, feltárja, hogy mennyire valóságos nekünk Isten Királysága

24. Mire nyílik alkalmunk, amikor részt veszünk az összejöveteleinken?

24 Az összejöveteleken való részvételünkkel azt fejezzük ki, hogy szeretjük Jehovát, és szeretnénk bátorítani a hittársainkat. Továbbá azt is, hogy szeretnénk megtanulni, hogyan lehetünk Isten Királyságának az alattvalói, mivel elsődlegesen az összejöveteleinken és a kongresszusainkon kapjuk meg az ehhez szükséges oktatást. Emellett az összejöveteleink felkészítenek minket, és erőt adnak ahhoz, hogy kitartsunk az egyik legfontosabb munkában, melyet Isten Királysága valósít meg napjainkban, vagyis hogy a Királynak, Jézus Krisztusnak a tanítványaivá tegyünk és képezzünk embereket. (Olvassátok fel: Máté 28:19, 20.) Az, hogy mennyire szeretünk részt venni az összejöveteleken, feltárja, hogy mennyire valóságos nekünk Isten Királysága. Értékeljük mindig nagyra az összejöveteleinket!

a A hetenként megtartott összejöveteleink mellett arra kap ösztönzést mindenki, hogy tervezzen be időt a családi imádatra vagy a személyes tanulmányozásra.

b 2013-ban már több mint 180 vázlat szolgált a nyilvános előadások alapjául.