Miután Gábriel angyal elmondja a fiatal Máriának, hogy fia fog születni, akit Jézusnak hívnak majd, és aki örökké királyként fog uralkodni, Mária ezt kérdezi: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival?” (Lukács 1:34).

Gábriel ezt válaszolja: „Szent szellem száll rád, és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek hívni, Isten Fiának” (Lukács 1:35).

Gábriel a következőket mondja még Máriának, talán azért, hogy könnyebb legyen elhinnie a különleges hírt: „Erzsébet, a rokonod is fiút fogant öregkorában, és a hatodik hónapban van ő, akit meddő asszonynak mondanak, mert Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül” (Lukács 1:36, 37).

Mária elhiszi, amit Gábriel mond: „Jehova rabszolgalánya vagyok. Történjen velem a kijelentésed szerint!” (Lukács 1:38).

Gábriel távozása után Mária útra kel, hogy meglátogassa Erzsébetet, aki Jeruzsálemhez közel, Júdea hegyvidékén lakik a férjével, Zakariással. Ez az út három-négy napig tart Mária otthonától, Názárettől.

Mária végül megérkezik, és ahogy belép a házba, üdvözli a rokonát, Erzsébetet. Ekkor Erzsébet szent szellemtől indíttatva ezt mondja Máriának: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram anyja jön énhozzám? Mert ahogy meghallottam üdvözlésedet, örömében megmozdult a magzat a méhemben” (Lukács 1:42–44).

Mária válaszából szívből jövő hála érződik: „Magasztalja a lelkem Jehovát, és nem tudom megállni, hogy ne ujjongjak Istennek, az én megmentőmnek, mert letekintett rabszolgalányának alacsony sorára. Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett értem a hatalmas Isten”. Bár Mária különleges tiszteletben részesül, ő Istenre irányítja a figyelmet, és így dicsőíti Jehovát: „szent az ő neve, és irgalma nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik tisztelik őt” (Lukács 1:46–50).

Ihletett prófétai szavakkal Mária tovább dicsőíti Istent: „Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával, szétszórta azokat, akik gőgösek. Hatalmasokat taszított le trónjukról, és alacsony sorúakat magasztalt fel. Éhezőket elégített meg jó dolgokkal, és vagyonosokat küldött el üres kézzel. Segítségére sietett a szolgájának, Izraelnek, kifejezve, hogy emlékszik arra az ígéretére, hogy örökké irgalmas lesz, ahogyan megmondta ősapáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának” (Lukács 1:51–55).

Mária körülbelül három hónapot marad ott, és biztos a segítségére van Erzsébetnek a terhessége utolsó heteiben. Mindkét hűséges asszony Isten segítségével fogant gyermeket. Milyen jó lehetett együtt tölteniük az életüknek ezt a különleges időszakát!

Figyeljük meg, hogy mennyire tisztelték Jézust a megszületése előtt. Erzsébet már ekkor az Urának nevezte. És amikor Mária megérkezett hozzájuk, Erzsébet méhében a magzat „örömében megmozdult”. Mennyire más ez, mint ahogy később bánnak Máriával és a gyermekével.