Jézus 40 napot töltött a pusztában. Mielőtt visszatér Galileába, még újra elmegy Jánoshoz, aki megkeresztelte őt. Amint közeledik hozzá, János rámutat, és ezt mondja a jelenlevőknek: „Nézzétek, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről azt mondtam, hogy utánam jön egy férfi, aki felülmúl engem, mert már előttem létezett” (János 1:29, 30). Noha János egy kicsit idősebb Jézusnál, tisztában van azzal, hogy Jézus szellemi lényként már az ő világrajövetele előtt élt az égben.

Bár néhány héttel korábban, amikor Jézus elment hozzá megkeresztelkedni, nem volt biztos abban, hogy Jézus a Messiás, most ezt mondja: „Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízben, hogy Izrael megismerje őt” (János 1:31).

János elmondja a hallgatóinak, hogy mi történt Jézus keresztelkedésekor: „Láttam, ahogy a szellem leszáll rá az égből, mint egy galamb, és rajta is marad. Én sem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízben kereszteljek, az mondta nekem: »Akire látod, hogy leszáll a szellem, és rajta is marad, ő az, aki szent szellemmel keresztel.« Én pedig ezt láttam, és tanúskodtam róla, hogy ő az Isten Fia” (János 1:32–34).

A következő napon János együtt van két tanítványával, amikor Jézus ismét odamegy hozzá. János így szól: „Nézzétek, az Isten báránya!” (János 1:36). A két tanítvány rögtön követni kezdi Jézust. Az egyiket Andrásnak hívják. A másik pedig minden bizonnyal az a tanítvány, aki ezt az eseményt leírta. Őt is Jánosnak hívják, és úgy tűnik, hogy Jézus egyik unokatestvére, Salóménak és Zebedeusnak a fia. Salómé valószínűleg Mária nővére.

Mikor Jézus hátrafordul, és látja, hogy András és János követik őt, ezt kérdezi tőlük:

– Mit szeretnétek?

– Rabbi – kérdezik Jézustól –, hol szálltál meg?

– Gyertek, és majd meglátjátok – válaszolja Jézus (János 1:37–39).

Délután négy óra körül jár az idő. András és János a nap hátralevő részét Jézussal töltik. András annyira fellelkesül, hogy amikor találkozik testvérével, Simonnal, akit Péternek is hívnak, ezt mondja neki: „Megtaláltuk a Messiást” (János 1:41). András elviszi Pétert Jézushoz. A későbbi eseményekből kiderül, hogy János is találkozik a testvérével, Jakabbal, és elmegy vele Jézushoz. De ezt a részletet János nem írja le az evangéliumában.

A következő nap Jézus találkozik Fülöppel, aki Betsaidából való. Ez a város a Galileai-tenger északi partján fekszik, innen származik András és Péter. Jézus ezt mondja Fülöpnek: „Légy a követőm!” (János 1:43).

 Fülöp ezután találkozik Nátánaellel, akit Bertalannak is hívnak, és ezt mondja neki:

– Megtaláltuk azt, akiről Mózes is írt a Törvényben, és a Próféták is írtak: Jézust, József fiát, Názáretből.

– Jöhet valami jó Názáretből? – kételkedik Nátánael.

– Gyere és nézd meg! – sürgeti Fülöp.

Jézus észreveszi, hogy Nátánael közeledik felé, és ezt mondja:

– Íme, egy igazi izraelita, aki nem képmutató.

– Honnan ismersz? – kérdezi Nátánael.

– Mielőtt Fülöp hívott téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál – válaszolja Jézus.

– Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya! – álmélkodik Nátánael.

Jézus erre így szól: „Azért hiszel, mert megmondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt? Nagyobb dolgokat látsz majd ezeknél.” Majd a következőt ígéri: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy látni fogjátok az eget megnyílva, és az Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiához” (János 1:45–51).

Nem sokkal ezután Jézus és a tanítványai elindulnak Galileába a Jordán völgyéből.