A hegyi beszéde után Jézus Kapernaumba megy, ahol néhány zsidó vén a segítségét kéri. Egy nem zsidó férfi küldte őket. Ez a férfi egy katonatiszt, a római hadsereg egyik századosa.

A katonatiszt szeretett szolgája súlyos beteg, a halálán van. Bár a százados nem zsidó, mégis Jézus segítségét kéri. A zsidó vének elmondják Jézusnak, hogy a férfi szolgája „bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak” (Máté 8:6). A vének biztosítják Jézust arról, hogy a férfi megérdemli a segítségét: „szereti nemzetünket, és a zsinagógánkat is ő építette” (Lukács 7:4, 5).

Jézus hamarosan elindul a vénekkel a katonatiszt házához. Már nem járnak messze a háztól, amikor a katonatiszt elküldi a barátait Jézus elé ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere. Arra sem tartottam magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád” (Lukács 7:6, 7). Micsoda alázat egy olyan ember részéről, aki ahhoz van szokva, hogy parancsokat osztogasson! És az is nyilvánvaló, hogy mennyire különbözik a legtöbb rómaitól, akik durván bánnak a szolgáikkal (Máté 8:9).

A százados kétségtelenül tud arról, hogy a zsidók nem tartanak kapcsolatot a nem zsidókkal (Cselekedetek 10:28). Talán emiatt üzeni ezt Jézusnak: „csak mondd, és meggyógyul a szolgám” (Lukács 7:7).

Jézus elcsodálkozik ezen, és így szól: „Mondom nektek, még az izraeliták között sem találkoztam senkivel, akinek ilyen nagy hite lett volna” (Lukács 7:9). Amikor a százados barátai visszatérnek, jó egészségben találják a szolgát, aki olyan beteg volt.

Jézus felhasználja ezt az alkalmat arra, hogy újból elmondja, hogy áldás vár azokra a nem zsidókra, akik hisznek: „sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában”. És mi lesz a hitetlen zsidókkal? Jézus azt mondja, hogy őket „kivetik a sötétségbe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat” (Máté 8:11, 12).

Tehát elsőként a zsidóknak kínálják fel a lehetőséget, hogy Krisztussal legyenek a királyságában, de ha ezt visszautasítják, akkor elvetik őket. A nem zsidókat viszont szívesen fogadják a jelképes asztalánál „az egek királyságában”.