Az írástudók és a farizeusok tagadják, hogy Jézus Isten hatalmával űzi ki a démonokat. Ezzel annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy a szent szellemet káromolják. Vajon kinek az oldalára állnak, Istenére vagy Sátánéra? Jézus ezt mondja nekik: „Ha gondoztok egy fát, jó gyümölcsöt fog teremni, de ha nem gondozzátok, akkor nem lesz jó a gyümölcse. A gyümölcsről lehet tudni, hogy egy fa jó-e, vagy sem” (Máté 12:33).

A démonok kiűzése jó gyümölcs. Ostobaság Jézust azzal vádolni, hogy ez annak az eredménye, hogy Sátánnak szolgál. Hegyi beszédében Jézus világosan kifejtette, hogy ha a gyümölcs jó, akkor a fa is jó, nem pedig korhadt. Tehát mit bizonyít a farizeusok gyümölcse, vagyis képtelen vádaskodása Jézus ellen? Azt, hogy romlottak. Jézus ezt mondja nekik: „Viperafajzatok, hogyan mondhatnátok jó dolgokat, amikor gonoszak vagytok? Mert a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív” (Máté 7:16, 17; 12:34).

Igen, a szavaink arról árulkodnak, hogy mennyire őszinte a szívünk, és ez alapot ad a megítélésünkre. Ezért Jézus ezt mondja: „Mondom nektek, hogy az emberek számot fognak adni az ítéletnapon minden hiábavaló szóról, amit mondanak. Mert a szavaid által leszel igazságossá nyilvánítva, és a szavaid által leszel elítélve” (Máté 12:36, 37).

Jézus minden hatalmas tette ellenére az írástudók és a farizeusok még többet követelnek tőle: „Tanító, jelt akarunk látni tőled.” Akár személyesen látták őt csodát tenni, akár nem, megannyi szemtanú bizonyítja, hogy mit visz véghez. Ezért Jézus ezt mondja a zsidó vezetőknek: „Ez a gonosz és házasságtörő nemzedék folyton jelt akar, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét” (Máté 12:38, 39).

Jézus nem hagyja őket kétségek között, hogy hogyan is érti ezt: „mint ahogy Jónás három nap és három éjjel volt az óriási hal gyomrában, úgy az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld szívében.” Jónást lenyelte egy nagy hal, de úgy jött elő, mintha feltámadt volna. Jézus ezzel előre elmondja, hogy ő maga is meg fog halni, és harmadnap feltámad. Amikor ez majd megtörténik, a zsidó vezetők elvetik „Jónás próféta jelét”, vagyis nem lesznek hajlandók megbánást tanúsítani és megváltozni (Máté 27:63–66; 28:12–15). Velük ellentétben „a niniveiek” megbánták a bűneiket, miután Jónás prédikált nekik. Így ők el fogják ítélni ezt a nemzedéket. Jézus azzal folytatja, hogy Sába királynője a példájával szintén el fogja ítélni őket. Sába  királynője hallani akarta Salamon bölcsességét, és amit hallott, csodálattal töltötte el. Jézus ezután megjegyzi: „Most viszont nagyobb van itt Salamonnál!” (Máté 12:40–42).

Jézus ennek a gonosz nemzedéknek a helyzetét egy olyan emberhez hasonlítja, akiből kimegy egy tisztátalan szellem (Máté 12:45). Mivel az ember nem tölti meg a helyét jó dolgokkal, a gonosz szellem visszatér hét, nála gonoszabb szellemmel, és megszállják őt. Ehhez az emberhez hasonlóan, akiből kiment a gonosz szellem, Izrael nemzete is megtisztult, és változásokon ment keresztül. De elvetették Isten prófétáit, sőt még Jézust is, akit egyértelműen Isten szelleme támogat. Ez azt mutatja, hogy a nemzet állapota most rosszabb, mint kezdetben volt.

Miközben Jézus beszél, megérkezik az anyja és a fivérei, és megállnak a tömeg szélén. Akik Jézus közelében ülnek, ezt mondják neki: „Anyád és a testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.” Jézus ekkor kifejti, mennyire közel érzi magát a tanítványaihoz, akik olyanok neki, mintha az édestestvérei vagy az édesanyja lennének. Kinyújtja a kezét a tanítványai felé, és így szól: „Ők az én anyám és az én testvéreim, akik hallják Isten szavát, és cselekszik azt” (Lukács 8:20, 21). Ezzel kifejezi, hogy bármennyire kedvesek is számára a rokonai, a tanítványaihoz fűződő köteléke még értékesebb. Mi is ilyen közeli kapcsolatban vagyunk a hittestvéreinkkel. Mennyire felüdítő erre gondolnunk, különösen akkor, ha mások kétségbe vonják az indítékainkat, illetve elítélnek minket vagy a jótetteinket!