Alighanem Kapernaumban történik, hogy Jézus elítéli a farizeusokat. Még aznap a közeli Galileai-tenger partjára megy, ahol nagy tömeg gyűlik össze. Beszáll egy csónakba, majd kicsit eltávolodva a parttól tanítani kezdi az embereket az egek királyságáról. Sok szemléltetést és példázatot mond, csupa olyan dolgot, mely ismerősen hangzik a hallgatóinak. Így könnyebb megérteniük, amit a királyság különféle vonásairól tanít.

Elsőként egy magvetőről beszél, aki kimegy magot vetni. Némelyik mag az út szélére esik, és megeszik a madarak. Más magok sziklás részre hullanak, ahol nincs elég föld. A gyökerek itt nem tudnak elég mélyre hatolni, ezért a friss hajtások megperzselődnek a napon, és elszáradnak. Néhány mag pedig tövisbokrok közé esik, amelyek megfojtják a fiatal hajtásokat. És vannak magok, amelyek jó földbe hullanak. Ezek a magok termést hoznak, „az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost, és [van], amelyik 30-szorost” (Máté 13:8).

Egy másik szemléltetésében Jézus szintén egy magvetőhöz hasonlítja a királyságot. Akár alszik a magvető, akár ébren van, a magok növekednek. De hogy pontosan hogyan, „azt nem tudja” (Márk 4:27). Maguktól nőnek, és termést hoznak, amelyet végül learathat.

Majd Jézus egy harmadik szemléltetésben is a magvetésről beszél. Egy ember jó magot vet a földjébe, de az éj leple alatt az ellensége gyomot vet a búza közé. Az ember szolgái megkérdezik, hogy összeszedjék-e a gyomot. Ezt válaszolja nekik: „Nem, nehogy véletlenül a gyom összeszedése közben kiszaggassátok a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig,  és az aratási időszakban megmondom az aratóknak, hogy előbb szedjék össze a gyomot, és kössék csomókba elégetésre, aztán menjenek, gyűjtsék be a búzát a raktáramba” (Máté 13:24–30).

A legtöbben, akik Jézust hallgatják, jártasak a földművelésben. Most Jézus egy szintén közismert dolgot említ, az aprócska mustármagot. Ebből az apró magból olyan nagy fa nő, hogy az ágain még a madarak is letelepedhetnek. Jézus így magyarázza: „Az egek királysága olyan, mint a mustármag, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe” (Máté 13:31). Természetesen Jézus nem botanikai ismertetőt tart. Inkább egy látványos növekedést szemléltet, hogy valami, ami nagyon kicsi, hatalmassá válhat.

Ezután Jézus egy olyan folyamatot említ meg, amely ugyancsak ismerős sok hallgatójának. Azt mondja a királyságról, hogy „olyan, mint a kovász, amelyet fogott egy asszony, [és] összekevert három nagy mérték liszttel” (Máté 13:33). Noha a kovász nem látható, az egész tésztát átjárja és megkeleszti. Figyelemre méltó növekedést és változást okoz, bár ez nem látszik azonnal.

Miután Jézus elmondja ezeket a szemléltetéseket, elbocsátja a tömeget, ő pedig visszamegy a házba, ahol megszállt. Nem sokkal ezután odamennek hozzá a tanítványai, mivel szeretnék tudni, hogyan kell érteni ezeket a szemléltetéseket.

A tanítványok már máskor is hallottak Jézustól szemléltetéseket, de nem ilyen sokat egyszerre. Így hát megkérdezik tőle: „Miért szemléltetésekben szólsz hozzájuk?” (Máté 13:10).

Az egyik ok az, hogy ezzel bibliai próféciát teljesít be. Máté beszámolójában ezt olvassuk: „Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, hogy beteljesedjen, amit Isten a próféta által mondott: »Szemléltetésekkel fogok beszélni, olyan dolgokat fogok hirdetni, amelyek rejtve vannak a megalapítás óta«” (Máté 13:34, 35; Zsoltárok 78:2).

De Jézus azért is használ szemléltetéseket, hogy kiderüljön, hogyan gondolkoznak a hallgatói. Sokan csupán azért figyelnek rá, mert lenyűgöző történeteket mesél, és látványos csodákat hajt végre. Nem úgy tekintik, mint akinek Urukként engedelmeskedniük kellene, és akit önzetlenül követniük kellene (Lukács 6:46, 47). Nem akarnak változtatni sem a gondolkodásukon, sem az életmódjukon. Nem akarják, hogy Jézus üzenete ennyire komoly hatással legyen rájuk.

Jézus ezekkel a szavakkal válaszol a tanítványainak: „Azért szólok hozzájuk szemléltetésekben, mert néznek, de hiába néznek, és hallanak, de hiába hallanak, és az értelmét sem fogják fel. És beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája, amely így szól: ». . .érzéketlenné vált ennek a népnek a szíve. . .«” (Máté 13:13–15; Ézsaiás 6:9, 10).

Persze ez nem mindenkire igaz, aki őt hallgatja. Jézus így magyarázza: „boldogok vagytok, mert a szemetek lát, és a fületek hall. Higgyétek el, hogy sok próféta és igazságos ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta” (Máté 13:16, 17).

Igen, a 12 apostolnak és a többi hűséges tanítványnak őszinte a szíve. Ezért Jézus így szól: „Nektek Isten megengedte, hogy megértsétek az egek királyságának szent titkait, de nekik  nem” (Máté 13:11). Mivel a tanítványok igazán szeretnék hallani a magyarázatokat, Jézus elmondja nekik, mit jelent a magvetőről szóló szemléltetés.

„A mag Isten szava”– magyarázza Jézus (Lukács 8:11). A talaj pedig az emberek szíve. Ez a megértés nyitja.

Arról a magról, amely a letaposott, út menti földbe hullik, Jézus ezt mondja: „eljön az Ördög, és elveszi azt a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne meneküljenek meg” (Lukács 8:12). A sziklás talaj alatt Jézus azoknak az embereknek a szívét érti, akik örömmel fogadják a jó hírt, de az nem ereszt mély gyökeret a szívükben. Ha „nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt”, elbotlanak. Igen, „próbatétel idején”, például a családtagoktól vagy másoktól jövő ellenségeskedés miatt elhagyják a hitüket (Máté 13:21; Lukács 8:13).

És mi a helyzet, ha a mag tövisbokrok közé hull? Ez azokra az emberekre utal, akik meghallgatják a jó hírt. Őket azonban teljesen lefoglalják „ennek a világrendszernek az aggodalmai és a gazdagság megtévesztő hatalma” (Máté 13:22). Egy ideig hatással van rájuk a jó hír, de az aggodalmak és a gazdagság megfojtja, ezért a szívük jelképesen gyümölcstelenné válik.

Végül Jézus a jó földről beszél. Ez azokat az embereket szemlélteti, akik hallják a jó hírt, szívből elfogadják, és megértik a valódi jelentőségét. Az eredmény pedig az lesz, hogy „termést hoznak”. A körülményeik, a koruk és az egészségük miatt nem tud mindegyikük ugyanannyit teremni. Van, aki százszoros termést hoz, míg mások hatvanszorost vagy harmincszorost. Igen, Jehova áldását azok élvezik, „akik miután kiváló és jó szívvel hallgatják a szót, megtartják azt, és termést hoznak, miközben kitartanak” (Lukács 8:15).

 Jézus szavai biztosan nagy hatással vannak a tanítványokra, akik azért mentek utána, hogy magyarázza meg nekik, amiről tanított. Most már értik, mit jelentenek valójában ezek a szemléltetések. Jézus szerint ez azért fontos, hogy aztán ők is megoszthassák másokkal, amit megértettek. „Vajon azért hoznak lámpát, hogy a kosár alá vagy az ágy alá tegyék? – kérdezi Jézus. – Nem inkább azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?” Ezért erre hívja fel a figyelmet: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Márk 4:21–23).

Miután elmagyarázza a magvetőről szóló szemléltetést, a tanítványok még többet szeretnének megtudni: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld gyomjáról szóló szemléltetést” (Máté 13:36).

Ebből a kérésükből nyilvánvaló, mennyire máshogyan gondolkoznak, mint a tömeg, amely a parton hallgatta Jézust. Azok az emberek meghallgatták ugyan Jézust, de nincs bennük őszinte vágy, hogy megértsék a szemléltetéseket, és azt, hogy miként vonatkoznak rájuk. Megelégednek csupán azzal, hogy nagy vonalakban értsék Jézust. Jézus szembeállítva a többi embert a tanítványaival, akik élénken érdeklődnek, és többet akarnak tudni, ezt mondja:

„Figyeljetek oda arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, sőt, ráadást is kaptok” (Márk 4:24). És a tanítványok oda is figyelnek arra, amit Jézus mond. Jelképesen szólva komoly figyelmet és érdeklődést mérnek Jézusnak, aki viszonzásul még több mindent tár fel előttük. Ezért válaszában így fejti ki nekik a búzáról és gyomról szóló szemléltetését:

„Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ. A jó mag a királyság fiai, a gyom viszont a gonosznak a fiai, és az ellenség, aki elvetette a gyomot, az Ördög. Az aratás egy világrendszer befejezése, az aratók pedig angyalok” (Máté 13:37–39).

Miután Jézus elmondja, hogy mi mit jelent a szemléltetésben, feltárja a végkimenetelt. Azt mondja, hogy a világrendszer befejezésekor az aratók, vagyis az angyalok különválasztják majd a gyomot, azaz a hamis keresztényeket azoktól, akik valóban „a királyság fiai”. „Az igazságosak” össze lesznek gyűjtve, és végül tündöklően fognak fényleni „Atyjuk királyságában”. És mi történik a gonosznak fiaival? Rájuk pusztulás vár. Méltó büntetésük miatt majd „sírnak, és csikorgatják a fogukat” (Máté 13:41–43).

Jézus három újabb szemléltetéssel további dolgokat tár fel a tanítványai előtt. Így kezdi: „Az egek királysága olyan, mint a mezőn elrejtett kincs, amelyet egy ember megtalált és elrejtett. Örömében aztán elmegy, eladja,  amije van, és megveszi azt a mezőt” (Máté 13:44).

A folytatásban ezt mondja: „Az egek királysága olyan, mint egy utazó kereskedő, aki drága gyöngyöket keres. Miután talált egyetlen nagy értékű gyöngyöt, elment, azonnal eladta mindenét, és megvette azt” (Máté 13:45, 46).

Jézus mindkét szemléltetéssel azt az áldozatkészséget hangsúlyozza, amit egy igazán értékes dologért nyilvánítunk ki. A kereskedő azonnal eladja „mindenét”, hogy megvásárolhassa a nagy értékű gyöngyöt. A tanítványok könnyen megértik ezt a példát. Az az ember pedig, aki elrejtett kincset talál a mezőn, szintén „eladja mindenét, amije van”, hogy az övé lehessen. Mind a két példában egy nagyon értékes dologról van szó, amit valaki szeretne megszerezni, mert kincset ér neki. Ez ahhoz hasonló, amikor valaki áldozatot hoz azért, hogy közelebb kerüljön Istenhez (Máté 5:3). Jézus hallgatói közül néhányan már készek voltak komoly erőfeszítéseket tenni ezért, és azért is, hogy igaz követői lehessenek (Máté 4:19, 20; 19:27).

Végül Jézus a királyságot egy vonóhálóhoz hasonlítja, amely mindenféle halat összegyűjt (Máté 13:47). A halakat szétválogatják, majd a jókat edényekbe teszik, a hasznavehetetleneket viszont eldobják. Jézus azt mondja, hogy a világrendszer befejezésekor az angyalok hasonlóképpen különválasztják majd az igazságos embereket a gonoszoktól.

Jelképes értelemben Jézus is halászott, amikor elhívta az első tanítványait, hogy legyenek „emberek halászaivá” (Márk 1:17). A vonóhálóról szóló szemléltetésről azonban azt mondja, hogy a jövőben fog beteljesedni, „a világrendszer befejezésekor” (Máté 13:49). Mindebből az apostolok és a többi tanítvány megértheti, hogy még nagyon izgalmas dolgok fognak történni.

Tehát azok a tanítványok, akik hallják Jézus szemléltetéseit, és kíváncsiak a magyarázatra is, végül további kiváltságban részesülnek. Jézus ugyanis készségesen mindent megmagyaráz „a tanítványainak maguk között” (Márk 4:34). Ő „olyan, mint egy ember, egy házigazda, aki újat és régit hoz elő a kincsestárából” (Máté 13:52). Amikor szemléltetéseket használ, nem a tanítói képességeivel akar kérkedni. Olyan igazságokat oszt meg a tanítványaival, amelyek felbecsülhetetlen értékű kincsek. Kétség sem fér hozzá, hogy Jézus páratlan tanító!