Eseménydús nap áll Jézus mögött. Miután elhagyta Dekapolisz vidékét, meggyógyította a vérfolyásos asszonyt, és feltámasztotta Jairus lányát. De a napnak még nincs vége. Amint továbbmegy Jairus házától, két vak férfi követi őt, és ezt kiáltják: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” (Máté 9:27).

Mivel Dávid fiának szólítják Jézust, kifejezik, hogy hisznek abban, hogy ő Dávid trónjának az örököse, azaz a Messiás. Úgy tűnik, mintha Jézus nem hallaná a férfiak kiáltását. Talán próbára akarja tenni a kitartásukat. De a férfiak nem adják fel, és követik Jézust a házba, ahova bemegy. Jézus megkérdezi tőlük: „Elhiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Bizalommal a hangjukban így válaszolnak: „Igen, Uram.” Ekkor Jézus megérinti a szemüket, és ezt mondja: „Legyen meg, amiben hittetek!” (Máté 9:28, 29).

Amint ezt Jézus kimondja, a két férfi szeme rögtön meggyógyul! Ahogy máskor, Jézus most is azt kéri, hogy ne híreszteljék a történteket. De a férfiak túláradó örömükben később széles körben elmondják, mi történt velük.

Amikor ez a két férfi elmegy, az emberek Jézushoz visznek egy démontól megszállt néma férfit. Jézus kiűzi belőle a démont, és a néma azonnal beszélni kezd. A sokaság csodálkozva ezt mondja: „Ilyet még soha nem láttak Izraelben!” A farizeusok is szemtanúi ennek a csodának, így nem is tagadják. Ezért újból azzal a vádjukkal állnak elő, hogy Jézus „a démonok uralkodójának a segítségével űzi ki a démonokat” (Máté 9:33, 34).

Nem sokkal ezután Jézus visszamegy Názáretbe, ahol felnőtt. Ezúttal a tanítványai is vele mennek. Körülbelül egy évvel ezelőtt itt tanított a zsinagógában. Az emberek először álmélkodtak a szavain, de később megbotránkoztak a tanításán, és meg akarták ölni. Most Jézus újra megpróbál segíteni azoknak, akikkel valamikor egy városban élt.

Sabbaton megint elmegy a zsinagógába, hogy tanítson. Az emberek ámulnak, és ezt kérdezgetik: „Hogy lehet, hogy ez az ember ilyen bölcs, és hogy ilyen hatalmas tetteket hajt végre? Nem az ács fia ez? Az anyját nem Máriának hívják, és a testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? És a húgai nem mind itt laknak velünk? Akkor hogyan képes ez az ember minderre?” (Máté 13:54–56).

A názáretiek nem látnak mást Jézusban, csak egy férfit, aki ugyanabból a városból való, mint ők. „Itt nőtt fel köztünk, hogy lehetne ő a Messiás?” – gondolják. Így hát elvetik Jézust, hiába szól minden a messiási mivolta mellett, például a nagy bölcsessége és hatalmas tettei. Mivel Jézusban még azok a rokonai is megbotránkoznak, akik jól ismerik őt, ezt mondja: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában és a saját családjában” (Máté 13:57).

Igen, Jézus elképed a hitetlenségük láttán. Ezért itt nem tesz csodákat, azon kívül, hogy meggyógyít néhány beteg embert, rájuk téve a kezét (Márk 6:5, 6).