Amikor Jézus párosával kiküldi az apostolait prédikálni, hasznos útmutatást ad nekik. De kedvesen figyelmezteti őket az ellenségeskedésre is: „Kiküldelek titeket, és olyanok lesztek, mint a juhok a farkasok között . . . Vigyázzatok az emberekkel, mert átadnak majd benneteket a helyi bíróságoknak, és megkorbácsolnak titeket a zsinagógáikban. Kormányzók és királyok elé fognak vinni benneteket miattam” (Máté 10:16–18).

Igen, Jézus követői komoly üldözésre számíthatnak, de ő így bátorítja őket: „Amikor. . . átadnak titeket nekik, ne aggódjatok amiatt, hogy mit kell mondanotok, és hogyan kell beszélnetek, mert abban az órában tudni fogjátok, mit kell mondanotok. Mert nem ti beszéltek, hanem Atyátok szelleme segít abban, hogy mit mondjatok.” Majd Jézus hozzáfűzi: „halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét, és gyermekek lázadnak majd fel a szüleik ellen, és halálra adják őket. És a nevem miatt minden ember gyűlölni fog titeket, de aki mindvégig kitart, az megmenekül” (Máté 10:19–22).

Mivel a prédikálás a legfontosabb feladat, Jézus hangsúlyozza, mennyire körültekintőnek kell lenniük a követőinek, hogy szabadon végezhessék ezt a munkát. Ezt mondja: „Amikor üldöznek benneteket az egyik városban, meneküljetek a másikba. Mert biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia meg nem érkezik” (Máté 10:23).

Micsoda jelentőségteljes szavak, amelyek útmutatásul, figyelmeztetésül és bátorításul szolgálnak a 12 apostolnak! Jézus szavai azonban azokra is vonatkoznak, akik majd a halála és a feltámadása után vesznek részt a prédikálómunkában. Ez világosan látszik abból, hogy Jézus szerint „minden ember gyűlölni” fogja a tanítványait, nem csupán azok, akiknek az apostolok prédikálnak. Mi több, nem olvasunk arról, hogy ez alatt a rövid galileai prédikáló körút alatt az apostolokat kormányzók és királyok elé vinnék, vagy hogy halálra adnák őket a családtagjaik.

Amikor Jézus ezeket mondja az apostoloknak, nyilvánvalóan a jövőről beszél. Gondolj arra a kijelentésére, hogy a tanítványai nem fogják befejezni a prédikálást, „amíg az Emberfia meg nem érkezik”. Ezzel arra utal, hogy nem fogják befejezni a prédikálást Isten királyságáról, mielőtt Jézus Krisztus, a megdicsőült király megérkezik mint Isten bírája.

Az apostolokat nem kell hogy váratlanul érje, ha ellenségeskedéssel néznek szembe a prédikálásuk  során, hiszen Jézus ezt mondja: „A tanítvány nem áll a tanítója felett, sem a rabszolga az ura felett.” Jézus mondanivalója világos. Az emberek ellenségesek vele, és üldözik őt, amiért Isten királyságáról prédikál, így hát ugyanezt teszik majd a tanítványokkal is. De Jézus így bátorítja őket: „ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni, hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” (Máté 10:24, 28).

Jézus kitűnő példát mutatott ebben. Félelem nélkül elszenvedte a halált, nem alkudott meg, hanem hű maradt Jehovához, minden hatalomnak a forrásához. Egyedül a mindenható Isten képes elpusztítani valakinek a lelkét (azaz megfosztani a jövőbeni élet lehetőségétől), vagy feltámasztani valakit, hogy örökké éljen. Mennyire megerősítheti ez az apostolokat!

Jézus így szemlélteti Isten szerető gondoskodását: „Vajon nem két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül.” „Ne féljetek hát, ti sokkal többet értek, mint a verebek!” (Máté 10:29, 31).

Az üzenet, amelyet Jézus tanítványai hirdetnek, megosztja majd a családokat, hiszen lesznek családtagok, akik elfogadják, míg mások elvetik majd. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre” – magyarázza Jézus. Igen, bátorságra van szükség, hogy valaki kiálljon a családjában a Biblia igazsága mellett. „Aki jobban szereti az apját vagy az anyját, mint engem – folytatja Jézus –, nem méltó hozzám, és aki jobban szereti a fiát vagy a lányát, mint engem, nem méltó hozzám” (Máté 10:34, 37).

De lesznek olyanok, akik kedvezően fogadják majd a tanítványait. Ezt mondja: „aki csak egy pohár hideg vizet is inni ad egynek a tanítványok közül azért, mert az tanítvány, higgyétek el, hogy mindenképpen megkapja a jutalmát” (Máté 10:42).

Jézus útmutatásait, figyelmeztetéseit és bátorítását megszívlelve az apostolok elmennek, és bejárják „a vidéket faluról falura”, mindenhol hirdetik a jó hírt, és gyógyítanak (Lukács 9:6).