Közeledik i. sz. 32 pászkája, és Jézus lankadatlanul tanítja az embereket Galileában. Ezután valószínűleg Jeruzsálembe megy a pászka ünnepére, ahogy azt Isten törvénye előírja. Ám óvatosnak kell lennie, mert a zsidók meg akarják őt ölni (János 7:1). Az ünnep után visszamegy Galileába.

Feltehetően Kapernaumban van, amikor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jönnek hozzá. Miért teszik meg ezt a nagy utat? Alkalmat keresnek rá, hogy megvádolhassák Jézust azzal, hogy megszegi az imádatra vonatkozó előírásokat. Ezt kérdezik tőle: „Miért térnek el a tanítványaid a régiek hagyományától? Például nem mossák meg a kezüket, mielőtt esznek” (Máté 15:2). Isten sohasem mondta a népének, hogy szertartásszerűen a könyökükig mossák meg a kezüket (Márk 7:3). A farizeusok viszont úgy tartják, hogy ennek elmulasztása súlyos vétség.

Jézus nem válaszol a vádjaikra. Ehelyett rámutat, hogy ők szándékosan megszegik Isten törvényét. „Ti miért szegitek meg az Isten parancsolatát a hagyományotok miatt? Isten például ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és: »Aki gyalázza az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.« De ti ezt mondjátok: »Aki azt mondja apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az Istennek odaszentelt ajándék’, annak egyáltalán nem kell tisztelnie az apját«” (Máté 15:3–6; 2Mózes 20:12; 21:17).

A farizeusok azt állítják, hogy az Istennek odaszentelt ajándék – pénz vagy tulajdon – a templomé, tehát nem szabad más célra felhasználni. A valóságban azonban az ilyen ajándék az ajándékozónál marad. Például egy fiú mondhatja, hogy a pénze vagy a tulajdona „korbán”, azaz Istennek vagy a templomnak szentelt ajándék. Vagyis ettől a kijelentésétől fogva elsődlegesen a templomnak van rá joga. Noha a pénz vagy a tulajdon még mindig a fiú használatában áll, ő mégis azt állítja, hogy ezekkel az ajándékokkal nem segítheti az idős, szükséget szenvedő szüleit. Így kibújik a szülei iránti kötelezettsége alól (Márk 7:11).

Jézus jogosan háborodik fel azon, hogy kiforgatják Isten törvényét, ezért ezt mondja nekik: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt. Képmutatók! Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, amikor így szólt: »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«” A farizeusok képtelenek válaszolni erre az éles kritikára. Jézus most odahívja a sokaságot, és így szól hozzájuk: „Figyeljetek, és értsétek meg: nem az szennyezi be az embert, ami bemegy a szájába, hanem az, ami kijön a szájából” (Máté 15:6–11; Ézsaiás 29:13).

Később a tanítványok ezt kérdezik Jézustól: „Tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak azon, amit mondtál?” Jézus így felel: „Minden növényt, amelyet nem az én égi Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak szaggatni. Hagyjátok őket. Vak vezetők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten verembe esnek” (Máté 15:12–14).

Jézus meglepettnek látszik, mikor a tanítványok nevében Péter azt kéri tőle, hogy magyarázza meg, mi szennyezi be az embert. Így válaszol: „Nem tudjátok, hogy minden, ami bemegy a szájba, a gyomorba jut, onnan pedig az emésztőgödörbe? Bármi jöjjön is ki a szájból, az a szívből jön, és az szennyezi be az embert. A szívből jön például a gonosz okoskodás, gyilkosság, házasságtörés, nemi erkölcstelenség,  lopás, hamis tanúskodás és káromlás. Ezek szennyezik be az embert, de ha valaki mosdatlan kézzel eszik, az nem szennyezi be az embert” (Máté 15:17–20).

Jézus nem a tisztálkodásról akarja lebeszélni az embereket, és arról sem, hogy mossanak kezet ételkészítés vagy étkezés előtt. A vallási vezetők képmutatását ítéli el, akik emberi hagyományok kedvéért igyekszenek megkerülni Isten igazságos törvényeit. Igen, a gonosz tettek a szívből indulnak ki, és valójában ezek szennyezik be az embert.