Jézusról már nagyon sokan hallottak azóta, hogy megkeresztelkedett. Zsidók ezrei látták a csodáit, és tetteinek híre az egész országban elterjedt. Most Jeruzsálemben a sátoros ünnepen (vagyis lombsátorünnepen) sokan keresik őt.

Nagyon megoszlanak a vélemények Jézusról. „Ő jó ember” – mondják némelyek. Mások ezt mondják: „Nem az, mert félrevezeti a sokaságot” (János 7:12). Ilyen és hasonló dolgokat sugdolóznak róla az emberek, főleg az ünnep első napjaiban. De senkinek sincs bátorsága nyíltan kiállni Jézus mellett, mert mindenki fél attól, hogy mit szólnak majd a zsidó vezetők.

Az ünnep folyamán Jézus megjelenik a templomban. Sokakat lenyűgöz, hogy milyen mesterien tanít. Sosem járt olyan iskolába, ahol rabbik oktatnak, ezért a zsidók így tűnődnek: „Hogyhogy ez az ember ismeri az Írásokat, mikor nem is tanult az iskolákban?” (János 7:15).

„Amit tanítok, az nem tőlem van – magyarázza Jézus –, hanem attól, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni szeretné az Isten akaratát, tudni fogja, hogy a tanítás Istentől van-e, vagy a saját gondolataimat mondom” (János 7:16, 17). Jézus tanítása összhangban van Isten törvényével, így mindenki előtt nyilvánvalónak kell lennie, hogy Jézus nem a saját dicsőségét keresi, hanem Istenét.

Jézus így folytatja: „Nem Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem engedelmeskedik a törvénynek egyikőtök sem. Miért akartok megölni engem?” A tömegből néhányan, talán olyanok, akik nem a városban laknak, nem tudnak arról, hogy meg akarják ölni Jézust. Elképzelhetetlennek tartják, hogy valaki meg akarna ölni egy ilyen tanítót. Emiatt azt gondolják, hogy valami nincs rendjén Jézussal. „Démon van benned – mondják. – Ki akar téged megölni?” (János 7:19, 20).

Nos, másfél évvel ezelőtt a zsidó vezetők akarták megölni Jézust, mivel sabbaton gyógyított meg egy embert. Jézus most egy elgondolkodtató érveléssel leplezi le, hogy mennyire észszerűtlenek. Felhívja a figyelmüket arra a tényre, hogy a törvény szerint a kisfiúkat a nyolcadik napon kell körülmetélni, akkor is, ha ez a nap sabbatra esik. Majd ezt kérdezi: „Ha ti körülmetéltek egy embert sabbaton, hogy ne hágjátok át Mózes törvényét, akkor miért vagytok rám dühösek amiatt, hogy meggyógyítottam egy embert sabbaton? Ne ítéljetek többé a külső alapján, hanem igazságosan ítéljetek” (János 7:23, 24).

Jeruzsálem lakosai, akik emlékeznek a sabbatnapi gyógyításra, ezt kérdezik: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni [a vezetők]? Most mégis a nyilvánosság előtt beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán a vezetőink megbizonyosodtak róla, hogy ő a Krisztus?” De vajon miért nem hiszik az emberek, hogy Jézus a Krisztus? „Róla tudjuk, honnan való, viszont amikor a Krisztus eljön, senki sem fogja tudni, hogy honnan való” – mondják (János 7:25–27).

Jézus így folytatja a tanítását: „Ismertek engem, és tudjátok, honnan való vagyok. Én nem a magam kezdeményezéséből jöttem. Aki küldött engem, az valóságos, és ti nem ismeritek őt. Én ismerem őt, mert a képviselője vagyok, és ő küldött el engem” (János 7:28, 29). Ennek a határozott kijelentésnek a hallatán megpróbálják elfogni Jézust, hogy börtönbe vessék, vagy hogy megöljék. De nem járnak sikerrel, mert még nem jött el Jézus halálának az ideje.

Ám sokan hisznek Jézusban, hiszen számtalan okuk van rá. Járt a vízen, lecsendesítette a szelet, csodálatos módon ezreket vendégelt meg néhány kenyérrel és hallal, meggyógyította a betegeket, például a sántákat, vakokat és leprásokat,  sőt halottakat is feltámasztott. Igen, joggal mondják: „Amikor a Krisztus eljön, ő sem fog több jelet tenni, mint amennyit ez az ember tesz, nem igaz?” (János 7:31).

Amikor a farizeusok meghallják, hogy a sokaság ezeket mondogatja Jézusról, ők és a magas rangú papok hivatalszolgákat küldenek ki, hogy letartóztassák őt.