I. sz. 32 vége felé járunk, és körülbelül 3 év telt el azóta, hogy Jézus megkeresztelkedett. A tanítványaival nemrég még Jeruzsálemben volt a sátoros ünnepen. Valószínűleg most is a környéken vannak (Lukács 10:38; János 11:1). Jézus a szolgálatának hátralevő hat hónapját főként Júdeában és a Jordán másik oldalán, Perea vidékén tölti. Ezeken a területeken is kell prédikálni.

I. sz. 30 pászkája után Jézus néhány hónapot Júdeában prédikált, és keresztülutazott Szamárián. Aztán Jeruzsálemben i. sz. 31 pászkája körül a zsidók meg akarták őt ölni. A következő másfél évben főleg északon, Galileában tanított, ahol sokan váltak a követőjévé. Itt képezte ki az apostolait, és a következő útmutatással küldte őket prédikálni: „Amint mentek, hirdessétek: »Közel van már az egek királysága«” (Máté 10:5–7). Most pedig Júdeában kezd egy nagyszabású tanúskodómunka szervezésébe.

Először kiválaszt 70 tanítványt, és kiküldi őket kettesével. Így 35 pár fog prédikálni a királyságról a területen, ahol „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Lukács 10:2). Olyan helyekre kell menniük, ahova talán majd Jézus is utánuk megy. A 70 tanítvány betegeket fog gyógyítani, és ugyanazt az üzenetet fogja hirdetni, mint Jézus.

Ezek a tanítványok nem a zsinagógákban fognak prédikálni. Jézus azt mondja nekik, hogy az otthonaikban keressék fel az embereket: „Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!« És ha van ott valaki, aki vágyik a békére, megnyugszik rajta a békétek.” És milyen üzenetet mondjanak el nekik? „Már közel van hozzátok Isten királysága” – mondja Jézus (Lukács 10:5–9).

Jézus útmutatása, amit a 70 tanítványának ad, hasonló ahhoz, amit a 12 apostolnak adott egy évvel ezelőtt. Figyelmezteti őket, hogy nem számíthatnak mindenhol szívélyes fogadtatásra. Erőfeszítéseik azonban segítenek felkészíteni az őszinte szívű embereket arra, hogy amikor nemsokára megérkezik Jézus, az Úr, lelkesen fogadják őt, és tanuljanak tőle.

Nem sokkal később a 35 pár visszatér Jézushoz. Örömmel számolnak be neki: „Uram, a neved használatára még a démonok is engedelmeskednek nekünk.” Ezek a jó hírek igazán fellelkesítik Jézust, hiszen így válaszol: „Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből. Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok” (Lukács 10:17–19).

Ezáltal Jézus arról biztosítja a követőit, hogy még komoly veszélyeket is képesek lesznek legyőzni,  mintha csak jelképes kígyókon és skorpiókon taposnának. Sőt, abban is biztosak lehetnek, hogy a jövőben Sátánt le fogják vetni az égből. Jézus segít a 70 tanítványának megérteni, hogy mi számít igazán hosszú távon: „ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben” (Lukács 10:20).

Jézus boldogan dicséri Atyját, hogy ezeket az alázatos szolgáit ilyen hatalmas tettekre használja fel. Majd ezt mondja a tanítványainak: „Boldogok azok, akik látják, amiket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta” (Lukács 10:23, 24).