Jézus Jeruzsálembe jön a felavatás ünnepére (vagyis hanukára). Ezen az ünnepen a templom újbóli felavatásáról emlékeznek meg. Több mint egy évszázaddal korábban a szíriai uralkodó, IV. Antiokhosz Epiphanész egy oltárt épített Jehova templomában a nagy oltárra. Később egy zsidó pap fiai visszafoglalták Jeruzsálemet, és újból felavatták a templomot Jehova előtt. Azóta minden év kiszlév 25-én megtartják ezt az ünnepet. Ez a hónap a november vége és december eleje közti időszaknak felel meg.

Tél van, és az időjárás hűvös. Jézus épp a templomban jár, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körbeveszik őt, és így faggatják: „Meddig tartasz még minket kétségek közt? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” (János 10:22–24). Hogyan reagál Jézus? Ezt válaszolja: „Megmondtam nektek, és mégsem hisztek.” Nekik Jézus nem mondta meg olyan egyértelműen, hogy ő a Krisztus, mint a szamáriai asszonynak a kútnál (János 4:25, 26). Mégis feltárta, hogy ki is ő valójában, amikor ezt mondta: „mielőtt Ábrahám megszületett, én már voltam” (János 8:58).

Jézus azt akarja, hogy az emberek saját maguk jöjjenek rá, hogy ő a Krisztus. Össze kellene hasonlítaniuk a tetteit azzal, amit a Krisztus tetteiről jövendöltek az Írások. Ezért mondta más alkalmakkor a tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek sem, hogy ő a Messiás. De most nyíltan megmondja ezeknek az ellenséges zsidóknak: „A cselekedeteim tanúskodnak rólam, amelyeket az Atyám nevében teszek. De ti nem hisztek” (János 10:25, 26).

Miért nem hiszik el, hogy Jézus a Krisztus? Így folytatja: „ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim. Az én juhaim figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Örök életet adok nekik, és soha, semmiképpen nem pusztulnak el, és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből. Akiket az Atyám nekem adott, mindennél értékesebbek”. Jézus ezután elmondja, hogy milyen szoros kapcsolat van közte és az Atyja között: „Én és az Atya egyek vagyunk” (János 10:26–30). Jézus itt a földön van, az Atyja pedig az égben, ezért nem gondolhat arra, hogy az Atyjával szó szerint egyek. Tehát a szándékuk az, ami egy és ugyanaz, mivel egységben vannak.

Jézus szavai annyira felbőszítik a zsidókat, hogy ismét köveket kapnak fel, hogy megkövezzék őt. Ám ez nem félemlíti meg Jézust. „Sok jó dolgot tettem előttetek, amire az Atya utasított – mondja. – Ezek közül melyikért köveztek meg?” A zsidók így válaszolnak: „Nem egy jó tettért kövezünk meg, hanem káromlásért, azért, mert. . . istenné teszed magad” (János 10:31–33). Jézus sosem állította, hogy ő isten, akkor miért vádolják ezzel?

Nos, Jézus azt mondja, hogy neki olyan hatalma van, amilyen a zsidók szerint csak Istennek lehet. A juhokról például ezt mondja: „Örök életet adok nekik” (János 10:28). Ez olyasmi, amire az emberek képtelenek. A zsidók nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy Jézus nyíltan elismeri, hogy ő az Atyjától kapott hatalmat.

Jézus ezt a kérdést teszi fel, hogy megcáfolja a hamis vádat: „Vajon nincs megírva a törvényetekben [a Zsoltárok 82:6-ban]: »Én mondtam: ’Istenek vagytok.’« Ha isteneknek nevezte azokat, akiket az Isten szava elítél. . ., akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok, káromlást szólok, mert azt mondtam, hogy az Isten Fia vagyok?” (János 10:34–36).

Igen, az Írások még az igazságtalan emberi bírákat is isteneknek nevezik. Akkor hogyan hibáztathatják ezek a zsidók Jézust amiatt, hogy ezt mondja magáról: „Isten Fia vagyok?” Jézus rávilágít valamire, ami meg kellene, hogy győzze őket:  „Ha nem cselekszem azt, amit az Atyám akar, ne higgyetek nekem. De ha cselekszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok, és még világosabban értsétek azt, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával” (János 10:37, 38).

Erre válaszul a zsidók meg akarják ragadni Jézust, de ő ismét elmenekül. Elmegy Jeruzsálemből, átkel a Jordánon, és arra a vidékre megy, ahol János keresztelni kezdett csaknem négy évvel ezelőtt. Ez valószínűleg nincs messze a Galileai-tenger déli partvidékétől.

Tömegek jönnek Jézushoz, és ezt mondják: „János egyetlen jelt sem tett, de mindaz, amit róla mondott, igaz volt” (János 10:41). Így sok zsidó hisz Jézusban.