Miután Jézus találkozik Mártával, majd Máriával Betánia közelében, Lázár sírjához mennek. Ez valójában egy barlang, és egy kő van a bejáratához támasztva. „Vegyétek el a követ!” – mondja Jézus. Márta aggódik, nem tudja, mit akar tenni Jézus. „Uram – mondja –, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.” De Jézus így szól hozzá: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?” (János 11:39, 40).

Elveszik a követ, majd Jézus az égre emelve tekintetét imádkozni kezd: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál! Igaz, tudom, hogy mindig meghallgatsz. Ezt csak az itt álló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” Ez a nyilvánosan elmondott  ima világossá teszi a jelenlevőknek, hogy Jézus Isten hatalmával képes megtenni, amire most készül. Ezután hangosan ezt kiáltja: „Lázár, jöjj ki!” Lázár ekkor kijön, a keze és a lába még a temetésnél használt pólyákkal van körültekerve, az arcát pedig kendő borítja. „Vegyétek le róla a pólyákat, hadd menjen” – mondja Jézus (János 11:41–44).

Sok zsidó, aki azért jött, hogy Máriát és Mártát vigasztalja, látva ezt a csodát, hinni kezd Jézusban. De olyanok is vannak, akik elmennek a farizeusokhoz, és elmondják nekik, mit tett Jézus. A farizeusok és a magas rangú papok összehívják a legfelsőbb bíróságot, a szanhedrint. Kajafás, a főpap is a testület tagja. Néhányan így siránkoznak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik a helyünk meg a nemzetünk feletti hatalmat” (János 11:47, 48). Noha ezek a férfiak szemtanúktól hallották, hogy Jézus „sok jelt tesz”, nem örülnek annak, hogy Isten mi mindent visz véghez Jézus által. Ők a saját pozíciójuk és hatalmuk miatt aggódnak.

Lázár feltámasztása igazi csapás a szadduceusoknak, mert ők nem hisznek a feltámadásban. Kajafás, aki szintén szadduceus, most ezt mondja: „Ti semmit sem tudtok, és nem gondoltok bele, hogy a hasznotokra van, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nemzet pusztul el” (János 11:49, 50; Cselekedetek 5:17; 23:8).

Kajafás „nem saját magától” szólt. Mivel ő a főpap, Isten őt használta fel, hogy ezeket a szavakat mondja. Kajafás úgy véli, hogy Jézust azért kell megölni, hogy ne tudja tovább aláásni a zsidó vallási vezetők hatalmát és befolyását. Ám Kajafás próféciája valójában arra a tényre mutat rá, hogy Jézus a halálával váltságról gondoskodik, nemcsak a zsidóknak, hanem Isten minden szétszóródott gyermekének (János 11:51, 52).

Kajafásnak sikerül befolyásolnia a szanhedrint, hogy terveket szőjön Jézus megölésére. Nikodémusz a szanhedrin tagja, ugyanakkor Jézussal is barátságban van. Vajon elmondja neki ezeket a terveket? Bárhogy legyen is, Jézus elmegy Jeruzsálem közvetlen környékéről, mivel még nem jött el az Isten által meghatározott idő arra, hogy meghaljon.