Jézus és a vele utazók megérkeznek Jerikó városába, amely egynapi útra van Jeruzsálemtől. Bizonyos értelemben Jerikó kettős város: az óváros körülbelül másfél kilométerre van az új római várostól. Ahogy Jézus és a sokaság egyik városból halad a másikba, két vak koldus meghallja a tömeg közeledtét. Az egyik férfi neve Bartimeus.

Amint Bartimeus és a társa hallják, hogy Jézus egyre közelebb ér, kiáltozni kezdenek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” (Máté 20:30). Néhányan csendre intik őket, de ők annál hangosabban kiáltoznak. Jézus hallva a felbolydulást, megáll. Megkéri a vele levőket, hogy vezessék hozzá azt, aki kiáltozik. Páran odamennek a koldusokhoz, és ezt mondják az egyiknek: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!” (Márk 10:49). A vak férfi izgatottan ledobja a felsőruháját, talpra ugrik, és Jézushoz megy.

„Mit akartok, mit tegyek értetek?” – kérdi Jézus. A férfiak így könyörögnek neki: „Uram, hadd lássunk újra!” (Máté 20:32, 33). Jézus szánalomtól megindulva megérinti a szemüket, és az egyiküknek még ezt is mondja: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál” (Márk 10:52). A két vak koldus újra lát, és kétségtelenül mind a ketten dicsőíteni kezdik Istent. A történtek láttán a nép is dicséri Istent. Az imént még vak férfiak most elkezdik követni Jézust.

Hatalmas tömeg veszi körül Jézust, amint átmegy Jerikón. Mindenki szeretné látni azt az embert, aki meggyógyította a vak férfiakat. Mivel olyan sokan tülekednek Jézus közelében, vannak, akik egyáltalán nem látják őt. Ez a helyzet Zákeussal is. Ő egy főadószedő Jerikóban és a környékén. Alacsony, ezért nem látja, mi történik. Így hát előreszalad, és felmászik egy szikomorfára (vagy eperfügefára), amely az út mellett van, ahol Jézus jön. A fáról remek kilátás nyílik mindenre. Ahogy Jézus közeledik, és meglátja Zákeust fent a fán, ezt mondja neki: „Zákeus, siess, gyere le, mert ma a te házadban kell megszállnom” (Lukács 19:5). Zákeus lemászik, és hazasiet, hogy vendégül láthassa előkelő látogatóját.

Amikor ezt látják az emberek, morgolódni kezdenek. Helytelennek tartják, hogy Jézus olyan személynél vendégeskedik, aki az ő szemükben bűnös. Zákeus annak köszönheti a gazdagságát, hogy adószedőként tisztességtelenül kizsarolta az emberek pénzét.

Amikor Jézus belép Zákeus házába, az emberek így méltatlankodnak: „Olyan férfinak a házában vendégeskedik, aki bűnös.” De Jézus Zákeusban egy bűnbánásra kész személyt lát. És nem is csalódik. Zákeus feláll, és ezt mondja: „Uram, javaim felét odaadom a szegényeknek,  és bármit zsaroltam is ki valakitől, négyszeresen visszatérítem” (Lukács 19:7, 8).

Milyen meggyőzően bizonyítja Zákeus az őszinte bűnbánatát! Valószínűleg ki tudja számolni az adófeljegyzéseiből, hogy mennyi pénzt kapott a zsidóktól, és megfogadja, hogy négyszeresen visszatéríti. Ez több, mint amit Isten törvénye megkövetel (2Mózes 22:1; 3Mózes 6:2–5). Zákeus még azt is megígéri, hogy javainak a felét odaadja a szegényeknek.

Jézust örömmel tölti el Zákeus őszinte bűnbánata, és ezt mondja: „A mai napon Isten megmentett téged és a családodat, mivel te is Ábrahám fia vagy. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Lukács 19:9, 10).

Jézus nemrég mondta el a tékozló fiú példázatát, hogy rávilágítson azoknak a helyzetére, akik elhagyták Jehovát (Lukács 15:11–24). A jelenlevők most élő példáját láthatják annak, amikor valaki, aki elveszett, megkerül. A vallási vezetők és a követőik talán méltatlankodnak, és kritizálják Jézust, amiért odafigyel az olyan személyekre, mint Zákeus. Ám Jézus továbbra is megkeresi, és visszafogadja Ábrahám elveszett fiait.