Másnap, niszán 9-én, vasárnap Jézus a tanítványaival elindul Betániából Jeruzsálembe. Amikor elérik Betfagét az Olajfák hegyén, Jézus a következőkre kéri két tanítványát:

„Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek, találtok majd egy megkötött szamarat, és vele egy csikót. Oldjátok el és hozzátok nekem ide őket. Ha bárki szólna nektek, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rájuk.« Akkor majd azonnal elengedi őket” (Máté 21:2, 3).

A tanítványok csak később értik meg, hogy Jézusnak ez a kérése Zakariás próféciájának a beteljesedéséhez vezet. Ő megjövendölte, hogy az Isten által megígért király, aki bevonul Jeruzsálembe, „alázatos, és szamárháton ül, kifejlett állaton, szamárkanca fiának hátán” (Zakariás 9:9).

A tanítványok Betfagéba érve eloldják a szamarat és a csikóját, az ott állók viszont megkérdezik tőlük: „Miért oldjátok el a csikót?” (Márk 11:5). Amikor megtudják, hogy az Úrnak van szüksége az állatokra, hagyják, hogy Jézushoz vigyék őket. A tanítványok ráteszik a felsőruháikat a két állatra, Jézus pedig a csikó hátára ül.

Egyre nagyobb lesz a tömeg, ahogy Jézus Jeruzsálem felé közeledik. Sokan leterítik az útra a felsőruháikat. Mások „lombos ágakat” hoznak a mezőkről, és azokat terítik le. Ezt kiáltozzák: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova nevében jön! Áldott a mi ősapánknak, Dávidnak eljövendő királysága!” (Márk 11:8–10). A tömeg szavai felháborítják a farizeusokat. Ezt mondják Jézusnak: „Tanító, szólj rá a tanítványaidra.” Ám Jézus így felel: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának” (Lukács 19:39, 40).

Ahogy Jézus Jeruzsálemre tekint, sírva fakad, és ezt mondja: „Ha te, igen, te, tisztán láttad volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz. . . de most már el van rejtve a szemed elől.” Jeruzsálemnek meg kell majd fizetnie a szándékos engedetlenségéért. Ezt jövendöli Jézus: „ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek, és mindenfelől ostrom alá vesznek. A földdel tesznek téged egyenlővé, és elpusztítják gyermekeidet tebenned, és nem hagynak benned követ kövön” (Lukács 19:42–44). Jézus szavainak megfelelően i. sz. 70-ben bekövetkezik Jeruzsálem pusztulása.

Amint Jézus beér Jeruzsálembe, „az egész város” felbolydul, és ezt kérdezik az emberek: „Kicsoda ez?” A sokaság pedig ezt mondogatja: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből!” (Máté 21:10, 11). Akik látták Lázár feltámasztását, most másoknak is beszámolnak erről a csodáról. A farizeusok siránkoznak, amiért teljesen tehetetlenek Jézussal szemben. Ezt mondják egymásnak: „Utánamegy az egész világ!” (János 12:18, 19).

Jézus a templomba megy tanítani, ahogy máskor is tette, amikor Jeruzsálembe látogatott. Meggyógyítja a vakokat és a sántákat. A magas rangú papok és az írástudók feldühödnek, amikor látják, hogy miket tesz, és amikor hallják, hogy a fiatal fiúk így kiáltoznak a templomban: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!” A vallási vezetők ezt kérdezik Jézustól: „Hallod, mit mondanak ezek?” Ő így válaszol: „Hát soha nem olvastátok ezt: »Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér téged«” (Máté 21:15, 16).

Jézus mindent tüzetesen megnéz a templomban. Majd mivel későre jár, elmegy a tanítványaival együtt. Mielőtt elkezdődne niszán 10-e, visszatér Betániába, és ott tölti a vasárnap éjjelt.