Jézus választ adott az apostolai kérdésére, hogy mi lesz a jele a jelenlétének és a világrendszer befejezésének. Ehhez kapcsolódóan egy újabb szemléltetést mond el, amely bölcs figyelmeztetésül szolgál nekik. Szavai beteljesedését a jelenléte idején élők figyelhetik majd meg.

Így vezeti be a példázatát: „az egek királysága tíz szűzhöz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat, és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt. Öt közülük ostoba volt, öt pedig értelmes” (Máté 25:1, 2).

Jézus nem úgy érti, hogy az egek királyságát öröklő tanítványainak a fele ostoba, a másik fele pedig értelmes. Inkább arra céloz, hogy a királyságot tekintve minden tanítványa képes eldönteni, hogy éber lesz-e, vagy pedig hagyja, hogy elterelődjön a figyelme. Mindenesetre Jézus nem kételkedik abban, hogy minden egyes szolgája képes hűséges maradni, és így elnyerni Atyja áldását.

A szemléltetésben mind a tíz szűz kimegy, hogy fogadják a vőlegényt, és csatlakozzanak az esküvői menethez. Amikor megérkezik a vőlegény, a szüzek megvilágítják előtte az utat a lámpáikkal. Így mutatják ki a tiszteletüket, amint a vőlegény beviszi a menyasszonyát a számára előkészített házba. Vajon hogyan alakulnak az események?

Jézus így folytatja: „Az ostobák. . . fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat.  Az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek palackokban. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan álmosak lettek és elaludtak” (Máté 25:3–5). A vőlegény nem akkor érkezik meg, amikorra várják. Úgy tűnik, sokáig késlekedik, a szüzek pedig időközben elalszanak. Az apostoloknak talán eszükbe jutnak Jézus szavai az előkelő származású emberről, aki elutazott, majd „végül, miután megkapta a királyi hatalmat. . . visszajött” (Lukács 19:11–15).

Jézus a tíz szűzről szóló szemléltetésében elmondja, mi történik, amikor végül megérkezik a vőlegény: „Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt!«” (Máté 25:6). Vajon mennyire éberek a szüzek, és mennyire vannak felkészülve?

Jézus tovább magyarázza: „Akkor az összes szűz felkelt, és rendbe hozta a lámpáit. Az ostobák így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.« Az értelmesek ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Lehet, hogy nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak«” (Máté 25:7–9).

Az öt ostoba szűz tehát nem éber, és nem is várja felkészülten a vőlegény érkezését. Nincs náluk elég olaj a lámpájukhoz, ezért szerezniük kell. Jézus így beszél erről: „Míg azok elmentek olajat venni, a vőlegény megjött. A szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult. Később aztán jött a többi szűz is, és ezt mondta: »Uram, uram, nyisd ki nekünk az ajtót!« Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket«” (Máté 25:10–12). Milyen végzetes következménye ez annak, hogy nem voltak éberek és felkészültek!

Az apostolok felismerik, hogy maga Jézus a vőlegény. Korábban már szintén vőlegényhez hasonlította magát (Lukács 5:34, 35). És kik az értelmes szüzek? Amikor Jézus a kicsiny nyájról beszélt, akik a királyságot öröklik, ezt mondta: „Legyetek felöltözve, álljatok készen, égjen a lámpátok” (Lukács 12:32, 35). Ezt az apostolok össze tudják kapcsolni a szüzekről szóló példázattal, és így felismerik, hogy Jézus az értelmes szüzek alatt őket érti, más hozzájuk hasonló tanítványokkal együtt, akik a kicsiny nyájhoz tartoznak. De vajon mit szeretne hangsúlyozni ezzel a szemléltetéssel?

Jézus nem hagy kétségek közt, ugyanis ezzel zárja a példázatát: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik az a nap, és melyik az az óra” (Máté 25:13).

Világos, hogy Jézus arra buzdítja a hűséges követőit a jelenlétével kapcsolatban, hogy virrasszanak kitartóan. El fog jönni, nekik pedig az öt értelmes szűzhöz hasonlóan felkészültnek és ébernek kell lenniük. Így nem fogják szem elől téveszteni az értékes reménységüket, és nem maradnak le a jutalomról.