Jézus az Olajfák hegyén épp a végére ért a tíz szűzről és a talentumokról szóló szemléltetésének. Mivel fejezi be a válaszát az apostolok kérdésére, hogy mi lesz a jele a jelenlétének és a világrendszer befejezésének? Elmond még egy utolsó szemléltetést, amelyben juhokról és kecskékről van szó.

Bevezetőjében megemlíti, hogy mi előzi meg a szemléltetésben vázolt eseményt: „Amikor az Emberfia eljön a dicsőségében, és vele az összes angyal, akkor leül az ő dicsőséges trónjára” (Máté 25:31). Ezzel világossá teszi, hogy ő maga a szemléltetés főszereplője, hiszen gyakran utal magára úgy, hogy „az Emberfia” (Máté 8:20; 9:6; 20:18, 28).

Mikor teljesedik majd a szemléltetés? Amikor Jézus „eljön a dicsőségében” az angyalokkal, és leül „dicsőséges trónjára”. Korábban már beszélt róla, hogy az Emberfia eljön angyalaival „az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel”. Mikor kerül erre sor? „Mindjárt” a nyomorúság után (Máté 24:29–31; Márk 13:26, 27; Lukács 21:27). Tehát a szemléltetésnek akkor kell teljesednie, amikor Jézus eljön majd dicsőségben. Mit tesz ekkor?

Jézus így magyarázza: „Amikor az Emberfia eljön. . . Eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat a jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig a baljára” (Máté 25:31–33).

A juhokról, akiket a jobbjára állít, ezt mondja: „Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a királyságot, melyet előkészítettek nektek a világ megalapításától kezdve!. . .«” (Máté 25:34). Miért nyerik el a juhok a király áldását?

 A király ezt mondja: „éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretettel fogadtatok, meztelen voltam, és ruhát adtatok nekem. Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és meglátogattatok.” Amikor a juhok, azaz „az igazságosak” megkérdezik, hogy milyen értelemben tettek ilyen jó dolgokat, ő így válaszol: „amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg” (Máté 25:35, 36, 40, 46). Nem az égben teszik ezeket a jó dolgokat, hiszen ott nincsenek betegek vagy éhezők. Ezeket Krisztus földön élő testvéreivel kell hogy megtegyék.

És milyen sorsuk lesz a kecskéknek, akik a bal oldalon állnak? Jézus ezt jelenti ki: „Akkor [a király] szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el innen, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és az angyalainak készült! Mert éhes voltam, de nem adtatok ennem, és szomjas voltam, de nem adtatok innom. Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretettel, meztelen voltam, de nem adtatok nekem ruhát, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot«” (Máté 25:41–43). A kecskék megérdemlik az ítéletet, mivel nem bántak kedvesen Krisztus testvéreivel a földön, ahogyan kellett volna.

Az apostolok előtt világossá válik, hogy ez a jövőbeni ítélet visszavonhatatlan következményekkel jár. Jézus így folytatja: „Akkor [a király] ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Higgyétek el, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.« Ezekre örök halál vár, az igazságosak pedig örök életet kapnak” (Máté 25:45, 46).

Amit Jézus az apostolok kérdésére válaszol, az igazán elgondolkodtató minden tanítványának, hiszen segít megvizsgálni a hozzáállásukat és a tetteiket.