Jézus befejezi imáját a hűséges apostolaival. Miután dicséreteket énekelnek, kimennek az Olajfák hegyére (Márk 14:26). Kelet felé tartanak a Gecsemáné-kertbe, ahol Jézus gyakran megfordult.

Amikor erre a kellemes helyre érnek az olajfák közé, Jézus ezt mondja nyolc apostolának, valószínűleg a kert bejáratánál: „Üljetek le itt, míg én odamegyek, és imádkozom.” Három tanítványával együtt, Péterrel, Jakabbal és Jánossal beljebb megy a kertbe. Nagyon szomorú lesz, és ezt mondja nekik: „Mélységesen bánatos vagyok, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!” (Máté 26:36–38).

Kissé távolabb megy tőlük, földre borul, és imádkozni kezd. Mit mond Istennek ezekben a feszült pillanatokban? Így imádkozik: „Atyám, minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz” (Márk 14:35, 36). Miért kéri ezt? Vajon meghátrál attól a feladattól, hogy ő legyen a Megváltó? Nem!

Mikor Jézus az égben volt, megfigyelhette, hogy a rómaiak milyen mérhetetlen szenvedést tudnak okozni a halálra ítélteknek. Most emberként, akinek fizikai és érzelmi fájdalmat lehet okozni, nem örül annak, ami rá vár. Ám sokkal fontosabb dolog okoz neki gyötrelmet. Mégpedig annak tudata, hogy ha úgy hal meg, mint egy hitvány bűnöző, az szégyent hozhat Atyja nevére. Néhány óra múlva oszlopra fogják feszíteni, mintha istenkáromló lenne.

Jézus hosszú ideig imádkozik, majd visszamegy három apostolához, de alva találja őket. Ezt mondja Péternek: „Hát egyetlen órát sem tudtatok virrasztani velem? Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Jézus felismeri, hogy az apostolok is nyomás alatt vannak, és már későre jár az idő, ezért hozzáteszi: „A szellem persze buzgó, de a test gyenge” (Máté 26:40, 41).

Ezután Jézus másodszor is elmegy imádkozni, és azt kéri Istentől, hogy távolítsa el tőle „ezt a poharat”. Amikor visszajön, újra alva találja a három apostolt, jóllehet imádkozniuk kellene, nehogy kísértésbe essenek. Jézus ismét beszél velük, de nem tudják, „mit válaszoljanak neki” (Márk 14:40). Harmadszor is elmegy, és letérdelve imádkozik.

Jézus mélységesen aggódik amiatt, hogy szégyent hoz Atyja nevére, ha bűnözőként hal meg. Ám Jehova hallja a Fia imáját, ezért egy angyalt küld hozzá, hogy megerősítse őt. Jézus ezután sem hagy fel a könyörgéssel, hanem „még buzgóbban” kezd imádkozni az Atyjához. Óriási az érzelmi nyomás! A nagy felelősség súlyos teherként nehezedik rá, ugyanis az ő örök élete és a hithű emberek örök élete  forog kockán. Nem csoda, hogy „a verejtéke olyan. . ., mint a földre hulló vércseppek” (Lukács 22:44).

Amikor Jézus harmadszor is visszajön az apostolaihoz, ismét alva találja őket. „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! – mondja Jézus. – Közel van már az az óra, amikor az Emberfiát bűnösöknek adják át! Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem” (Máté 26:45, 46).