Niszán 14-e, péntek késő délután van. Naplementekor kezdődik niszán 15-e, sabbat. Jézus már halott, de a mellette levő két bűnöző még életben van. A törvény szerint a holttestnek nem szabad „egész éjjel az oszlopon” maradnia, hanem „még aznap” el kell temetni (5Mózes 21:22, 23).

A pénteket előkészületi napnak is nevezik, mert az emberek ilyenkor készítik el az ételeket, és fejeznek be minden olyan munkát, amely nem várhat sabbat utánig. Naplementekor kezdődik a „nagy” sabbat (János 19:31). Ez a nap kétszeresen is sabbat, ugyanis niszán 15-e a hétnapos kovásztalan kenyerek ünnepének az első napja, amelyet mindig sabbatnak tekintenek (3Mózes 23:5, 6). És most az első nap egybeesik a hetenkénti sabbattal, azaz a hét hetedik napjával.

A zsidók megkérik Pilátust, hogy gyorsítsa meg Jézus és a két bűnöző halálát. Hogyan? A lábuk eltörésével, ugyanis ez megakadályozza, hogy a lábukkal megemeljék a testüket, és lélegezni tudjanak. A katonák odamennek, és eltörik a két bűnöző lábát. Jézus azonban már halottnak látszik, ezért az ő lábát nem törik el. Ezzel beteljesedik a Zsoltárok 34:20: „Megőrzi minden csontját, egy sem töretett meg.”

Hogy eloszlasson minden kételyt Jézus halála felől, az egyik katona lándzsát döf Jézus oldalába  a szíve tájékán. „Azonnal vér és víz” jön ki (János 19:34). Ezzel beteljesedik egy másik prófécia: „néznek majd Arra, akit átszúrtak” (Zakariás 12:10).

József is jelen van a kivégzésnél. Ő egy Arimateából való „gazdag ember”, és tekintélyes tagja a szanhedrinnek (Máté 27:57). „Jó és igazságos férfi” hírében áll, aki várja Isten királyságát, és aki tanítványa Jézusnak, de csak titokban, mert fél a zsidóktól. Ő nem vett részt a Jézus feletti ítélethozatalban (Lukács 23:50; Márk 15:43; János 19:38). József bátorságot gyűjt, és elkéri Pilátustól Jézus holttestét. Pilátus hívatja a katonatisztjét, aki megerősíti, hogy Jézus meghalt. Ezek után Pilátus teljesíti József kérését.

József tiszta, finom lenvásznat vásárol, és leveszi Jézus testét a kínoszlopról. Begöngyöli a vászonba, hogy előkészítse a temetésre. Nikodémusz, „aki először éjszaka ment” Jézushoz, szintén segít az előkészítésben (János 19:39). Körülbelül száz római fontnyi (33 kg) mirhából és aloéból készült, drága keveréket hoz. Jézus testét ezekkel a fűszerekkel együtt tekerik lenvászonba a zsidó temetési szokásoknak megfelelően.

Józsefnek van egy új, sziklába vájt sírja, és oda helyezik Jézus testét. Aztán egy nagy követ hengerítenek a sír bejáratához. Mindezt gyorsan kell megtenniük, mert mindjárt elkezdődik a sabbat. Mária Magdaléna és Mária, Kisebb Jakab anyja, valószínűleg szintén segítenek Jézus testének előkészítésében. Ők most hazasietnek, „hogy fűszereket és illatos olajakat készítsenek elő”, és majd sabbat után bekenjék még velük Jézus testét (Lukács 23:56).

A következő nap, sabbaton, a magas rangú papok és a farizeusok odamennek Pilátushoz, és ezt mondják: „emlékszünk, hogy az a szélhámos, mikor még élt, ezt mondta: »Három nap múlva feltámadok.« Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, és ezt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül!« Mert ennek az utóbbi csalásnak rosszabb következményei lennének, mint az előbbinek.” Pilátus ezt feleli: „Vigyetek magatokkal őröket! Menjetek, és biztosítsátok a sírt, ahogy tudjátok!” (Máté 27:63–65).

Vasárnap korán reggel Mária Magdaléna, és Mária, Jakab anyja, valamint más asszonyok odaviszik a sírhoz a fűszereket, hogy bekenjék velük Jézus testét. Ezt mondogatják egymásnak: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?” (Márk 16:3). De előzőleg egy földrengés volt. Sőt Isten angyala már elhengerítette a követ, az őrök elmentek, a sír pedig üres!