Jézusnak tökéletes emberként nem kellett átélnie sok olyan nyomorúságot és aggodalmat, mint amit a többi embernek. Ennek ellenére mélységesen együttérzett másokkal. Sok mindent kész volt megtenni az érdekükben, még olyasmit is, ami talán nem tűnt szükségesnek. Igen, a könyörülete arra indította, hogy segítsen másokon. Gondolkodj el a példáján, melyről a 32., 37., 57. és a 99. fejezetben olvashatsz.

Bármilyen korú ember – fiatal és idős – úgy érezte, hogy bátran odamehet Jézushoz, mert nem volt távolságtartó, és nem éreztette, hogy felsőbbrendű lenne. Érezték, hogy szívből érdeklődik irántuk, ezért nem voltak zavarban a társaságában. A 25., 27. és a 95. fejezet ír erről a tulajdonságáról.

Jézus rendszeresen fordult az Atyjához, őszintén imádkozva hozzá akkor is, amikor egyedül volt, és az igaz követői társaságában is. Számtalan alkalommal imádkozott, nem csupán étkezésekkor. Köszönetet mondott Atyjának, dicsérte őt, és az irányítását kérte komoly döntések előtt. Tanulj a példájából, amint áttanulmányozod a 24., 34., 91., 122. és a 123. fejezetet.

Olykor jólesett volna neki egy kis pihenés és kikapcsolódás, mégis lemondott róla, és mások érdekeit vette figyelembe. Távol állt tőle az énközpontú gondolkodás. Ebben is ragyogó példát állít elénk. Sokat megtudsz erről a 19., 41. és az 52. fejezetben.

Jézus nemcsak tanított a megbocsátásról, hanem tökéletes példát is mutatott azzal, ahogyan a tanítványaival és másokkal bánt. Gondolkodj el a példáján a 26., 40., 64., 85. és a 131. fejezet alapján.

A jövendöléseknek megfelelően a legtöbb zsidó nem fogadta el a Messiást, és az ellenségei meg akarták őt ölni. Jézus ezért megtehette volna, hogy önkímélően csak annyit tesz az emberekért, amennyit feltétlen szükséges. De ő lelkesen előmozdította az igaz imádatot. Kiváló példa a buzgalomban minden követőjének, akik közönnyel vagy ellenségeskedéssel néznek szembe. Lásd a 16., 72. és a 103. fejezetet.

Jézus számtalan dologban felülmúlta a tökéletlen embereket, például ismeretben és bölcsességben. Kétségtelen, hogy senkinek sem voltak hozzá hasonló fizikai és szellemi képességei. Mégis alázatosan szolgált másokat. A 10., 62., 66., 94. és a 116. fejezet ír alázatos példájáról.

Jézus mindvégig türelmes volt az apostolaival és másokkal, amikor nem tudták utánozni a példáját, vagy amikor nem alkalmazták, amit mondott. Türelmesen elismételte nekik azokat az igazságokat, melyekre szükségük volt, hogy közelebb kerülhessenek Jehovához. Gondolkozz el szép példáján, melyről a 74., 98., 118. és a 135. fejezetben olvashatsz.