Még tart Jeruzsálemben a sátoros ünnep (vagyis lombsátorünnep), és Jézus további létfontosságú igazságokról beszél a hallgatóinak. Néhány zsidó épp most mondta neki: „Mi Ábrahám utódai vagyunk, és sohasem voltunk senkinek a rabszolgái.” Jézus így válaszol: „Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok ölni engem, mert nem fogadjátok el a tanításomat. Én azt mondom, amit az Atyámnál láttam, amíg vele voltam, de ti azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok” (János 8:33, 37, 38).

Jézus mondanivalója egyszerű: az ő Atyja különbözik a vele vitatkozó zsidók atyjától. A zsidók nem értik, hogy mire gondol Jézus, ezért önmagukat ismétlik: „Mi Ábrahám gyermekei vagyunk” (János 8:39; Ézsaiás 41:8). Fizikai értelemben tényleg az ő leszármazottai. Ezért azt gondolják, hogy ugyanabban hisznek, mint Ábrahám, Isten barátja.

Jézus válasza azonban megdöbbentő: „Ha Ábrahám gyermekei lennétek, Ábrahám példáját követnétek.” Igen, egy fiú utánozza az apját. „Most azonban meg akartok ölni engem – folytatja Jézus –, egy olyan embert, aki az igazságot mondja nektek, melyet az Istentől hallott. Ábrahám soha nem tett volna ilyesmit.” Amit ezután mond, fejtörést okoz a hallgatóinak: „Ti azt teszitek, amit az atyátok” (János 8:39–41).

A zsidók még mindig nem értik, hogy kire utal Jézus. Azt állítják, hogy ők törvényes gyermekek: „Mi nem erkölcstelen kapcsolatból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten.” De vajon tényleg Isten az Atyjuk? „Ha az Isten volna az Atyátok – mondja Jézus –, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem, és most itt vagyok. Nem a magam kezdeményezéséből jöttem, hanem Isten küldött engem.” Majd feltesz egy kérdést, és válaszol is rá: „Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem bírjátok hallgatni a szavamat” (János 8:41–43).

Jézus eddig próbálta rávezetni a hallgatóit, milyen következménnyel jár, ha elutasítják őt. Ám most nyíltan kijelenti: „Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok tenni.” Milyen atyjuk van? Jézus nem köntörfalaz: „Az gyilkos volt kezdettől fogva, és eltért az igazságtól”. Ezt is hozzáteszi: „Aki az Istentől van, figyel arra, amit Isten mond. Ti azért nem figyeltek, mert nem az Istentől vagytok” (János 8:44, 47).

Ezek az elítélő szavak feldühítik a zsidókat: „Hát nem megmondtuk, hogy szamáriai vagy, és démon van benned?” Azzal, hogy Jézust szamáriainak nevezik, a megvetésüket fejezik ki. De Jézus nem vesz tudomást a becsmérlő megjegyzésükről, és ezt válaszolja: „Nincs bennem démon, hanem tisztelem az Atyámat, ti viszont nem tiszteltek engem.” Hogy ezt mennyire komolyan kell venni, az a következő, meglepő ígéretéből látszik: „ha valaki megfogadja a szavaimat, soha nem lát halált.” Nem arra gondol, hogy az apostolok és mások, akik követik őt, sosem fognak meghalni. Ezzel Jézus arra utal, hogy sosem fogják meglátni az örök pusztulást, „a második halált”, ahonnan nincs feltámadás (János 8:48–51; Jelenések 21:8).

De a zsidók szó szerint értik Jézus szavait, ezért ezt mondják: „Most már tudjuk, hogy démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták úgyszintén. Te pedig ezt mondod: »Ha valaki megfogadja a szavaimat, soha nem hal meg.« Csak nem vagy nagyobb, mint ősapánk, Ábrahám, aki meghalt? . . . Mit állítasz magadról, ki vagy te?” (János 8:52, 53).

Nyilvánvaló, hogy Jézus azt akarja megértetni velük, hogy ő a Messiás. Ám mégsem válaszol közvetlenül a kérdésükre, hanem ezt mondja: „Ha én dicsőítem magamat, a dicsőségem semmi. Az Atyám az, aki dicsőít engem, ő, akiről  azt mondjátok, hogy a ti Istenetek. Ti mégsem ismeritek őt, én viszont ismerem. Ha pedig azt mondanám, hogy nem ismerem, olyan lennék, mint ti: hazug” (János 8:54, 55).

Jézus most a hűséges ősapjuk példájára utal: „Ábrahám, az ősapátok nagyon örült annak, hogy majd láthatja a napomat, és látta, és örült.” Igen, Ábrahám hitt Isten ígéretében, és nagyon várta a Messiás eljövetelét. „Még 50 éves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” – hitetlenkednek a zsidók. Jézus így válaszol: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy mielőtt Ábrahám megszületett, én már voltam.” Ezzel arra utal, hogy emberré válása előtt már létezett az égben hatalmas szellemszemélyként (János 8:56–58).

A zsidókat felbőszíti Jézusnak az az állítása, hogy már élt Ábrahám előtt, ezért meg akarják kövezni őt. De Jézus sértetlenül megy el.