Mire Annette felfogta, mi történik, a támadója már a földre teperte. „Teljes erőmből próbáltam eltaszítani magamtól – mondja. – Próbáltam sikítani, de nem jött ki hang a torkomon. Rúgkapáltam, ütöttem, karmoltam. Aztán egyszer csak egy kés hegyét éreztem a bőrömön. Teljesen megbénultam.”

Te mit tettél volna egy ilyen helyzetben?

Lehet, hogy mindent megteszel, hogy elkerüld a veszélyt – például óvatos vagy, ha sötétben mész valahová –, de sajnos még ilyenkor is érhet baj. A Biblia ezt írja: „nem a gyorsaké a futóverseny. . . és a jóindulat sem azoké, akiknek ismeretük van; mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiukkal” (Prédikátor 9:11).

Sok fiatalon egy idegen követ el nemi erőszakot, míg másokat az ismerőseik vagy a családtagjaik bántalmaznak. Ez történt Natalie-val is, aki csak tízéves volt, amikor egy tőlük nem messze lakó tizenéves fiú szexuálisan bántalmazta. „Annyira féltem és szégyelltem magam, hogy kezdetben senkinek sem beszéltem róla” – mondja.

Annette még mindig hibásnak érzi magát. Ezt mondja: „Újra és újra leperegnek előttem az események. Úgy érzem, jobban kellett volna küzdenem. De amikor hozzám ért a kés, egyszerűen megbénultam a félelemtől. Nem tudtam volna ennél többet tenni, mégis úgy érzem, hogy kellett volna.”

Natalie-t is bűntudat gyötri. „Nagyon naiv voltam – emlékszik vissza. – A szüleim megmondták, hogy együtt kell maradnom a testvéremmel, amikor kint játszunk, de én nem hallgattam rájuk. Ezért úgy érzem, hogy én adtam lehetőséget a szomszéd fiúnak, hogy bántson. A történtek a családomat is mélyen érintették, és azt gondolom, én tehetek arról, hogy annyi fájdalmat éltek át. Ez bánt a leginkább.”

Ha hasonló érzéseid vannak, mint Annette-nek és Natalie-nak, ne felejtsd el, hogy ha valakin nemi erőszakot követnek el, az az akarata ellenére történik. Néhányan lekicsinylik a helyzet komolyságát, és azt mondják, hogy „a fiúk már csak ilyenek”, vagy hogy a nemi erőszak áldozatai maguk tehetnek arról, hogy bajba kerültek. Ám senki sem érdemli meg, hogy megerőszakolják. Ha veled is ilyen szörnyűség történt, nem te vagy a hibás.

Persze ezt könnyű mondani, de elhinni már sokkal nehezebb. Néhányan inkább nem beszélnek az érzéseikről és a történtekről, és bűntudat vagy más rossz érzések kínozzák őket. De kinek teszel jót azzal, ha hallgatsz? Magadnak vagy a támadónak? Tartozol magadnak annyival, hogy átgondolod, milyen más lehetőséged van.

A Biblia leírja, hogy mit mondott az igazságos Jób, amikor elárasztották a bajok: „beszélni fogok lelkem keserűségében!” (Jób 10:1). Ha beszélsz valakivel, akiben megbízol, az neked is jót fog tenni. Segíteni fog, hogy fel tudd dolgozni a történteket, és megszabadulj a gyötrő érzésektől.

Ezzel Annette is egyetért: „Beszéltem egy jó barátnőmmel, és ő arra buzdított, hogy forduljak a vénekhez a gyülekezetben. Nagyon örülök, hogy hallgattam rá. Többször is beszélgettek velem, és mindig pontosan azt mondták, amire szükségem volt, hogy ami történt, az nem az én hibám. Semmiről sem tehetek.”

Natalie elmondta a szüleinek, hogy a szomszéd fiú szexuálisan zaklatta. „Mellettem álltak, és arra buzdítottak, hogy beszéljek a dologról. Így már nem voltam annyira szomorú és dühös” – emlékszik vissza.

Natalie az imából is sok vigaszt merített. „Rengeteget segített, hogy kiöntöttem a szívem Istennek, különösen amikor úgy éreztem, hogy egyetlen embernek sem tudnék megnyílni. Amikor imádkozok, szabadon tudok beszélni az érzéseimről. Ez békével és nyugalommal tölt el.”

Idővel jobban fogod érezni magad (Prédikátor 3:3). Figyelj oda az egészségedre, ne merülj el a negatív gondolatokban, próbálj a pozitív dolgokra összpontosítani. Pihenj eleget. És ami a legfontosabb, támaszkodj a vigasztalás Istenére, Jehovára (2Korintusz 1:3, 4).

Ha egy fiú olyasmire akar rávenni, ami nem erkölcsös, ne szégyelld határozottan azt mondani neki, hogy „ne csináld ezt!”, vagy „vedd le rólam a kezed!”. Ne tartson vissza az attól való félelem, hogy elveszítheted a barátodat. Ha emiatt szakít veled, jobb is, ha nem jársz vele. Végtére is egy olyan fiút érdemelsz, aki tisztel téged is, és az elveidet is.

„A középsuliban a fiúk húzkodták a melltartómat, és degradáló megjegyzéseket tettek, például, hogy mennyivel jobban érezném magam, ha lefeküdnék velük” (Coretta).

Szerinted minek nevezhetjük, amit ezek a fiúk csináltak?

1. Piszkálódásnak.

2. Flörtölésnek.

3. Szexuális zaklatásnak.

„A buszon egy fiú zavarba ejtő megjegyzéseket tett, és tapogatni kezdett. Azonnal eltoltam a kezét, és mondtam neki, hogy menjen arrébb. Teljesen bolondnak nézett” (Candice).

Minek neveznéd a fiú viselkedését?

1. Piszkálódásnak.

2. Flörtölésnek.

3. Szexuális zaklatásnak.

„Tavaly egy srác folyton azzal jött, hogy tetszem neki, és járjak vele, pedig mondtam neki, hogy hagyjon békén. Néha megsimogatta a karomat. Rászóltam, de hiába. Egyszer, amikor a cipőmet vettem fel, rácsapott a fenekemre” (Bethany).

Minek neveznéd a fiú viselkedését?

1. Piszkálódásnak.

2. Flörtölésnek.

3. Szexuális zaklatásnak.

A helyes válasz mindhárom esetben a C.

Mi a különbség a szexuális zaklatás a flörtölés és a piszkálódás között?

A szexuális zaklatás mindig egyoldalú, és annak ellenére is folytatódik, hogy megpróbálod leállítani.

Nagyon súlyos dolog, és nemi erőszakhoz vezethet.