Miután Ádám és Éva elhagyja az Éden-kertet, sok gyermekük születik. A legidősebb fiuk, Káin földműveléssel foglalkozik, a második gyermekük, Ábel pedig pásztor.

Az egyik nap Káin és Ábel felajánlást mutat be Jehovának. Te tudod, mi az a felajánlás? Egy Istennek adott különleges ajándék. Jehova örül Ábel felajánlásának, de Káinénak egyáltalán nem. Káin ezért nagyon dühös. Jehova figyelmezteti, hogy ha haragszik, annak nagyon rossz vége lehet. De Káin nem hallgat Istenre.

Káin inkább ezt mondja Ábelnek: „Gyere, menjünk ki a mezőre!” Amikor kettesben vannak a mezőn, Káin  rátámad a testvérére, és megöli. Mit tesz Jehova? Megbünteti Káint: elküldi őt messzire, távol a családjától. Káin soha többet nem mehet haza.

Mit tanulhatunk ebből? Talán megharagszunk, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerintünk kellene. Lehet, hogy egyre mérgesebbek vagyunk, vagy talán mások is látják rajtunk, és szólnak érte. Ilyenkor gyorsan változtassunk, és győzzük le a rossz érzéseinket, mielőtt azok győznének le minket!

Ábel mindig szerette Jehovát, és azt tette, ami helyes. Ezért Jehova sohasem fog elfeledkezni róla. Fel fogja támasztani, amikor a földet paradicsommá teszi.