Lót és a nagybátyja, Ábrahám Kánaán földjén lakik. Egy idő után olyan sok állatuk lesz, hogy már nincs elég legelő a nyájaiknak. Ábrahám ezt mondja Lótnak: „Itt már nem férünk el mindannyian. Kérlek, válassz, hogy hol szeretnél letelepedni, én pedig máshová megyek.” Ugye, milyen önfeláldozó Ábrahám?

Lót egy gyönyörű helyet választ magának. A családjával Szodomába költözik, melynek környékén van elegendő víz, és zöld legelő is.

Szodomában és a szomszédos városban, Gomorrában annyira rosszak az emberek, hogy Jehova úgy dönt, elpusztítja ezt a két várost. De Lótot és a családját meg akarja menteni. Elküld hozzájuk két angyalt, akik figyelmeztetik őket: „Siessetek! Fussatok ki a városból, mert Jehova el fogja pusztítani!”

Lót nem fogad szót rögtön, húzza az időt. Úgyhogy az angyalok kézen fogják őt, a feleségét és a két lányát, és kivezetik őket a városból. Majd ezt mondják: „Fussatok! Mentsétek az életeteket! És ne nézzetek hátra! Ha hátranéztek, meghaltok.”

Amikor megérkeznek Coárba, Jehova tüzes kénesőt zúdít Szodomára és Gomorrára, hogy megsemmisítse. Lót felesége nem fogad szót, és hátranéz, ezért azonnal sóoszloppá válik.  De Lót és a lányai életben maradnak, mert engedelmeskednek Jehovának. Biztosan nagyon szomorúak, hogy nem menekült meg az egész családjuk. Ebből látjuk, hogy milyen fontos engedelmeskednünk Jehovának.