Ábrahám segít a fiának, Izsáknak, hogy megszeresse Jehovát, és bízzon az ígéreteiben. De amikor Izsák 25 éves, Jehova valami olyat kér Ábrahámtól, amit nagyon nehéz megtennie. Mi ez?

Isten így szól Ábrahámhoz: „Kérlek, áldozd fel nekem az egyetlen fiadat Mórija földjén, az egyik hegyen!” Ábrahám nem tudja, hogy miért kéri ezt tőle Jehova, mégis engedelmeskedik.

Korán reggel útnak indul Izsákkal és két szolgájával Mórija földje felé. Háromnapi gyaloglás után előtűnnek a távolban a hegyek. Ábrahám azt mondja a szolgáinak, hogy várják meg őket, amíg áldozatot mutatnak be. Megkéri Izsákot, hogy vigye a tűzifát, ő pedig egy kést vesz magához. Izsák megkérdezi: „És hol az állat, amit fel fogunk áldozni?” Ábrahám ezt válaszolja: „Arról majd Jehova gondoskodik, fiam.”

Miután felérnek a hegyre, oltárt építenek. Majd Ábrahám megkötözi Izsák kezét és lábát, és felfekteti az oltárra.

Amikor felemeli a kést, Jehova egyik angyala azon nyomban szól az égből: „Ábrahám! Ne bántsd Izsákot! Most már látszik, hogy bízol Istenben, mert még a fiadat is feláldoztad volna neki.” Azután Ábrahám észreveszi, hogy egy kos a szarvánál fogva beleakadt egy  bokorba. Gyorsan eloldozza Izsákot, és a kost áldozza fel Jehovának.

Ettől a naptól kezdve Jehova a barátjának hívja Ábrahámot. Tudod, miért? Mert mindenben engedelmeskedik Jehovának, még akkor is, ha nem érti, hogy miért kell megtennie valamit.

Jehova megismétli, amit korábban ígért Ábrahámnak: „Megáldalak téged, és nagy nemzetté teszem az utódaidat.” Azt is megígéri, hogy fel fogja használni Ábrahám családját arra, hogy minden jó ember áldásban részesüljön majd.