Az izraelitákat nagyon nehéz rabszolgamunkára kényszerítik. Ezért Jehova ezzel az üzenettel küldi Mózest és Áront a fáraóhoz: „Engedd el a népemet, hogy imádatot mutassanak be nekem a pusztában!” A fáraó büszkén így felel: „Nem érdekel, mit mond Jehova, nem engedem el őket.” Ezután még keményebb munkára fogja az izraelitákat. De Jehova megleckézteti a fáraót. Tudod, hogyan? Tíz csapást mér Egyiptomra. Jehova ezt mondja Mózesnek: „A fáraó nem fogad szót nekem. Amikor majd reggel kimegy a Nílushoz, mondd meg neki, hogy mivel nem engedi el a népemet, a Nílus vize vérré fog változni.” Mózes azt teszi, amit Jehova mond. Reggel a fáraó látja, amint Áron rácsap a Nílusra a botjával, és a víz vérré változik. A folyó bűzleni kezd, nem lehet inni a vizéből, a halak pedig elpusztulnak. A fáraó ennek ellenére nem akarja elengedni az izraelitákat.

 Hét nappal később Jehova megint elküldi Mózest a fáraóhoz: „Ha nem engeded el a népem, Egyiptom tele lesz békákkal.” A fáraó nem engedi el a népet, ezért amikor Áron felemeli a botját, békák özönlik el az országot. Mindenhol békák vannak: a házakban, az ágyakban, az edényekben. A fáraó azt mondja Mózesnek, hogy könyörögjön Jehovához, hogy vessen véget a csapásnak. Megígéri, hogy elengedi az izraelitákat. Jehova véget vet a csapásnak, és az egyiptomiak halmokba rakják a döglött békákat. Bűzlik az egész ország. De a fáraó most sem engedi el a népet.

Ezután Jehova ezt mondja Mózesnek: „Üssön Áron a földre a botjával, és a porból szúnyogok lesznek.” Erre azonnal szúnyogok lepnek el mindent. A fáraó emberei ezt mondják: „Ez a csapás Istentől van.” Ám a fáraó még mindig makacs.