Egyszer éhínség volt Izraelben, és egy izraelita asszony, Naomi, Moáb földjére költözött a férjével és a két fiával. Később, amikor meghalt a férje, a fiai moábita nőket vettek feleségül, Ruthot és Orpát. Sajnos nem sokkal ezután Naomi fiai is meghaltak.

Idővel Naomi megtudja, hogy már nincs éhínség Izraelben, és elhatározza, hogy visszatér. Ruth és Orpa is vele mennek, de útközben Naomi így szól hozzájuk:

– Jó feleségei voltatok a fiaimnak, nekem pedig jó menyeim. Szeretném, ha újra férjhez mennétek. Menjetek vissza Moáb földjére!

– Nagyon szeretünk, nem akarunk elhagyni – felelik a menyei.

De Naomi egyre csak mondogatja nekik, hogy menjenek vissza. Végül Orpa elmegy, de Ruth vele marad. Naomi ezt mondja neki:

– Látod, Orpa visszamegy a népéhez és az isteneihez. Menj vele, térj vissza édesanyádhoz!

– Én nem hagylak el téged. Néped az én népem lesz, és Istened az én Istenem – válaszol Ruth.

Szerinted milyen érzés ez Naominak?

Ruth és Naomi az árpaaratás kezdetén érkeznek Izraelbe. Egy nap Ruth elmegy összeszedni a gabonát, ami Boáz földjén maradt. Boáz Ráhábnak a fia. Hallotta, hogy Ruth moábita, és hogy mennyire ragaszkodik Naomihoz. Azt mondja a munkásoknak, hogy hagyjanak a szokásosnál több gabonát a földön, hogy Ruth összeszedhesse.

 Este Naomi ezt mondja Ruthnak:

– Kinek a földjén szedegettél ma gabonát?

– Boáz földjén – válaszol Ruth.

– Ő a férjem rokona – mondja örömmel Naomi. – Az ő földjén szedegess ezután is gabonát a többi fiatal nővel! Ott biztonságban leszel.

Ruth ezért Boáz földjén szedeget gabonát egészen az aratás végéig. Boáz felfigyel Ruthra, hogy milyen sokat dolgozik, és milyen nagyszerű asszony. Akkoriban, ha meghalt egy férfi, és nem születtek fiai, az özvegyét az egyik rokona vette feleségül. Így Boáz feleségül veszi Ruthot. Fiuk születik, Obed, aki később Dávid király nagyapja lesz. Naomi barátai nagyon örülnek. Ezt mondják: „Jehova először Ruthot adta neked, aki nagyon jó hozzád, most pedig unokád született. Minden dicséret Jehovát illeti!”