Elkánának, egy izraelitának két felesége van: Anna és Peninna. De Annát jobban szereti. Peninna állandóan gúnyolja Annát, mert nem születhet gyermeke, Peninnának viszont sok gyereke van. Elkána minden évben elviszi a családját a hajlékhoz, Silóba, hogy ott együtt imádják Jehovát. Most is ott vannak, és Elkána észreveszi, hogy szeretett felesége nagyon szomorú. Ezt mondja neki: „Ne sírj, kérlek! Itt vagyok neked én, és nagyon szeretlek.”

Anna elmegy imádkozni egyedül. Nem tudja abbahagyni a sírást, és így könyörög Jehovához: „Jehova, ha megengeded, hogy kisfiam szülessen, megígérem, hogy neked adom, és egész életében a te szolgád lesz.”

Éli főpap látja, hogy Anna magában beszél. Azt hiszi, hogy részeg. Anna így szól hozzá:

– Nem vagyok részeg, uram. Csak elmondtam Jehovának, hogy milyen bánat gyötör.

Éli látja, hogy tévedett, ezért így válaszol Annának:

– Adja meg neked Isten, amit kértél tőle!

 Anna megnyugszik, és elmegy. Egy év sem telik el, és fia születik, akinek a Sámuel nevet adja. El tudod képzelni, hogy Anna milyen boldog?

Anna betartja az ígéretét. Amikor már nem szoptatja Sámuelt, elviszi a hajlékhoz, hogy ott szolgáljon. Ezt mondja Élinek: „Ő a fiam. Érte imádkoztam. Szeretném, ha egész életében itt szolgálná Jehovát.” Elkána és Anna minden évben meglátogatják Sámuelt, és visznek neki egy ujjatlan köpenyt. Jehova megjutalmazza Annát: még három fia és két lánya születik.