Jehova korábban bírákat nevezett ki az izraeliták fölé, hogy vezessék a népet, de most királyt akarnak. Ezt mondják Sámuelnek: „Körülöttünk minden népnek van királya. Mi is akarunk.” Sámuel érzi, hogy ez nem helyes, ezért Jehovához imádkozik. Jehova ezt mondja: „Nem ellened lázadtak fel, hanem ellenem. Mondd meg nekik, hogy legyen, ahogy akarják, de a királyuk sok mindent követel majd tőlük.” A nép ennek ellenére ezt mondja: „Nem bánjuk, akkor is királyt akarunk!”

Jehova elmondja Sámuelnek, hogy Saul lesz az első király. Amikor Saul meglátogatja Sámuelt Rámában, Sámuel olajat önt Saul fejére, vagyis felkeni királynak.

Később Sámuel összehívja az izraelitákat, hogy megmutassa nekik az új királyukat. Csakhogy sehol nem találják Sault. Tudod, miért? Mert elrejtőzött az úti holmi között. Amikor végre rátalálnak, a nép elé állítják. Saul mindenkinél magasabb, és nagyon jóképű. Sámuel ezt mondja: „Nézzétek, Jehova őt választotta!” Az emberek ezt kiabálják: „Éljen a király!”

Saul király eleinte hallgat Sámuelre, és engedelmeskedik Jehovának. De később megváltozik. Egyszer például Sámuel azt mondja neki, hogy várja meg, míg megérkezik, és bemutatja az áldozatokat Jehovának. Mivel Sámuel késik, Saul úgy dönt, hogy ő maga mutatja be az áldozatokat, pedig nem lenne szabad ezt tennie. Sámuel ezt mondja neki: „Engedelmeskedned kellett volna Jehovának.” Vajon tanul a hibájából Saul?

Később, amikor Saul az amálekiták elleni harcba indul, Sámuel azt mondja neki, hogy senkit ne hagyjon közülük életben. De Saul úgy dönt, hogy nem öli meg Agág királyt. Jehova így szól Sámuelhez: „Saul elhagyott engem, nem hallgat rám.”  Sámuel nagyon szomorú, és ezt mondja Saulnak: „Mivel már nem engedelmeskedsz Jehovának, másik királyt választ helyetted.” Amikor Sámuel megfordul, Saul megragadja a köpenye szegélyét, és az elszakad. Ezután Sámuel ezt mondja: „Jehova elszakította tőled a királyságot.” És így is történik, Jehova annak adja, aki szereti őt, és szót fogad neki.