Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

45. FEJEZET

A királyság két részre szakad

A királyság két részre szakad

Amíg Salamon Jehovát imádja, béke van Izraelben. De idővel sok, más országból származó nőt vesz feleségül, akik bálványokat imádnak. Emiatt lassanként ő maga is bálványimádó lesz. Jehova megharagszik, és ezt mondja Salamonnak: „Elveszem a családodtól Izraelt, és az ország két részre szakad. A nagyobbik részt az egyik szolgádnak adom, a családod pedig csak a kisebbik rész felett fog uralkodni.”

Jehova máshogy is egyértelművé teszi, hogy mi a döntése. Salamon egyik szolgája, Jeroboám találkozik Ahija prófétával. Ahija 12 darabra tépi a köntösét, majd ezt mondja Jeroboámnak: „Jehova elveszi Salamon családjától Izrael királyságát, és az ország két részre szakad. Vegyél el 10 darabot, mert 10 törzs fölött fogsz uralkodni.” Salamon király hall minderről, ezért meg akarja ölni Jeroboámot. Jeroboám Egyiptomba menekül. Később Salamon meghal, és a fia, Roboám lesz a király. Ekkor Jeroboám azt gondolja, itt az idő, hogy visszatérjen Izraelbe.

Izrael vénei így szólnak Roboámhoz: „Ha jól bánsz az emberekkel, lojálisak lesznek hozzád.” De Roboámnak ezt tanácsolják a fiatal barátai: „Bánj szigorúan a néppel! Dolgoztasd még keményebben őket!” Roboám hallgat rájuk. Kegyetlenül bánik az emberekkel, ezért fellázadnak ellene. Csak két törzs marad hűséges Roboámhoz, ez lesz Júda királysága. Tíz törzs viszont Jeroboámot választja királynak. Ezt a tíz törzset nevezik Izrael királyságának. Így szakad ketté Izrael 12 törzse.

Jeroboám nem akarja, hogy az alattvalói Jeruzsálembe, Roboám királyságába menjenek Jehovát imádni. Szerinted miért? Attól fél, hogy átpártolnak Roboámhoz. Ezért készít két aranyborjút, és ezt mondja a népnek: „Jeruzsálem túl messze van. Itt is mutathattok be áldozatot.” Az emberek sajnos elhagyják Jehovát, és az aranyborjúkat kezdik imádni.

„Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel. Mert mi közös van az igazságosságban és a törvénytelenségben? . . . Vagy mi közös lehet egy hívőben és egy nem hívőben?” (2Korintusz 6:14, 15)