Josafát, Júda királya lerombolja Baál oltárait és bálványait az egész országban. Azt akarja, hogy az emberek ismerjék meg Jehova törvényeit. Ezért fejedelmeket és lévitákat küld Júda minden városába.

A körülöttük élő nemzetek nem merik megtámadni Júdát, mert tudják, hogy Jehova a népével van. Sőt, ajándékokat visznek Josafát királynak. De később a moábiták, az ammoniták és Szeir hegyvidékének lakói Júda ellen jönnek. Josafát tudja, hogy Jehova segítségére van szükségük. Minden férfit, nőt és gyermeket Jeruzsálembe hívat. Eléjük áll, és így imádkozik: „Jehova, nélküled nem tudunk győzni. Kérünk, mondd meg, mit tegyünk!”

Jehova ezt válaszolja: „Ne féljetek! Segíteni fogok nektek. Foglaljátok el a helyeteket, várjatok türelmesen, és lássátok, hogyan mentelek meg benneteket!” Tudod, hogyan szabadítja meg őket Jehova?

Másnap reggel Josafát énekeseket választ ki, és azt mondja nekik, hogy menjenek a hadsereg előtt. Mindannyian kivonulnak Jeruzsálemből Tékoába, a csatatérre.

Miközben az énekesek boldogan dicsérik Jehovát az énekükkel, Jehova harcol a népéért. Zavart kelt az ammoniták és a moábiták között, akik így egymásra támadnak, és egyikük sem marad életben. De Júda népét Jehova megvédi, minden embert, katonát és papot. A szomszédos népek hallanak róla, hogy mit tett Jehova, és ebből tudják, hogy még mindig megvédi a népét. Jehova ma is sokféleképpen védi meg a népét. És nincs szüksége rá, hogy ebben az emberek segítsenek neki.