Jehova kinevezi prófétának Jeremiást, és elküldi Júdába, hogy prédikáljon. Figyelmeztetnie kell az embereket, hogy ne tegyenek gonosz dolgokat. Jeremiás ezt mondja Jehovának: „Jaj, Jehova! Még gyerek vagyok, nem tudok beszélni az emberekkel.” De Jehova így szól hozzá: „Ne félj, majd én segítek, hogy mit mondjál.”

Jehova arra kéri Jeremiást, hogy hívja össze a véneket, törjön össze előttük egy agyagkorsót, majd mondja ezt: „Jeruzsálemet ugyanígy fogják összetörni.” Jeremiás úgy tesz mindent, ahogy Jehova mondta neki. A vének erre nagyon mérgesek lesznek. Egy pap, Pashúr megüti és kalodába zárja. A próféta egész éjjel nem tud mozogni. Másnap reggel elengedik. Ezután Jeremiás ezt gondolja magában: „Elég volt! Nem prédikálok tovább!” Szerinted feladja? Nem. Kicsit gondolkodik, aztán így szól: „Jehova üzenete olyan, mintha tűz lenne bennem. Egyszerűen nem tudom abbahagyni a prédikálást.” Jeremiás továbbra is bátran figyelmezteti az embereket.

Telnek-múlnak az évek, és Júdában új király lesz. A papok és a hamis próféták gyűlölik Jeremiást az üzenete miatt. Ezt mondják a fejedelmeknek:

– Ez az ember megérdemli a halált!

– Ha megöltök, ártatlanul halok meg – mondja nekik Jeremiás. – Nem a saját szavaimat mondom nektek, hanem azt, amit Jehova üzen nektek.

A fejedelmek úgy látják, hogy a próféta nem érdemel halált.

 Jeremiás továbbra is prédikál, ami felidegesíti a fejedelmeket. Szólnak a királynak, aki azt mondja, hogy tegyenek vele, amit akarnak. Végezni akarnak vele, ezért bedobják egy mély víztárolóba. A tárolóban Jeremiás belesüllyed a sárba.

Ekkor egy tisztviselő, Ebed-Melek szól a királynak:

– A fejedelmek bedobták Jeremiást egy verembe. Ha ott hagyjuk, biztosan meghal.

A király megparancsolja Ebed-Meleknek, hogy vigyen magával 30 embert, és húzza ki Jeremiást a veremből. Elmondhatjuk, hogy Jeremiás nem hagyta, hogy bármi is megakadályozza a prédikálásban. Szeretnél te is ilyen bátor lenni?