Nabukodonozor Babilonba viszi Júda nemeseit, és az egyik udvari tisztviselőjére, Aspenázra bízza őket. Nabukodonozor azt mondja neki, hogy válassza ki közülük a legegészségesebb és legokosabb fiatal fiúkat. Három évig fogják tanítani őket, hogy fontos tisztségeket töltsenek be Babilonban. Meg kell tanulniuk írni, olvasni és beszélni babiloni nyelven, vagyis az akkád nyelven. Ugyanazt az ételt kell enniük, mint amelyet a király és az udvara eszik. Köztük van négy fiú, Dániel, Hanánia, Misáel és Azária. De Aspenáz babiloni neveket ad nekik: Baltazár, Sidrák, Misák és Abednegó. Mit gondolsz, e miatt az oktatás miatt elhagyják Jehovát?

 Mind a négyen elhatározzák, hogy engedelmeskednek Jehovának. Tudják, hogy nem ehetik ugyanazokat az ételeket, mint a király, mert Jehova törvénye tiltja néhány állat fogyasztását. Ezt mondják Aspenáznak:

– Kérjük, engedd meg, hogy mi mást együnk, mint a király!

– De ha a király azt látja, hogy betegnek néztek ki, megöl engem! – feleli Aspenáz.

Dánielnek támad egy ötlete, és ezt mondja a rájuk vigyázó férfinak: „Kérünk, tíz napig csak zöldségféléket adj nekünk és vizet! Utána hasonlíts minket össze azokkal a fiúkkal, akik ugyanolyan ételt esznek, mint a király!” A férfi beleegyezik.

Miután letelik a tíz nap, Dániel és a három barátja sokkal egészségesebben néz ki, mint a többi fiú. Jehova nagyon örül, hogy engedelmeskedtek neki. Dánielnek olyan képességet ad, hogy megérti a látomásokat és az álmokat.

Amikor véget ér az oktatás, Aspenáz Nabukodonozorhoz viszi őket. A király beszélget velük, és látja, hogy Dániel, Hanánia, Misáel és Azária értelmesebb, mint az összes többi fiú. Kiválasztja őket, hogy a királyi udvarban szolgáljanak. Gyakran kér tőlük tanácsot fontos döntéseknél. Jehova bölcsebbé teszi őket a király valamennyi bölcsénél és mágusánál.

Nagyon távol vannak az otthonuktól, de nem felejtik el, hogy Jehova népéhez tartoznak. Te se felejtsd el soha, mit kér tőled Jehova, még akkor se, amikor a szüleid nincsenek veled!