1. „Csontomból csont, testemből test.”

Nem vagyok már, ki társ nélkül él.

Istentől kaptalak téged,

így lettél, lásd, enyém.

Egy test vagyunk, egy az utunk,

számtalan jóban osztozhatunk.

Mily szép, hogy férj-feleségként

egységet alkotunk,

s áldva őt, a szívünk érte ég.

Az, kit Jah vezet,

mindenkor hűen szeret.

Eskünk szavát tartsuk be hát,

úgy boldogság, sok jó vár reánk.

Ó, bárcsak őt magasztalnánk,

s egy testként mindig így élnénk!