1919-BEN két prófécia is beteljesedett, melyek összefüggnek egymással: az egyik a száraz csontokról szól, a másik pedig a két tanúról. A száraz csontokról szóló látomás egy nagyon hosszú időszakra utal (valójában sok évszázadra), melynek a végén Isten népének egy nagy csoportja életre kel (Ez 37:2–4; Jel 11:1–3, 7–13). A két tanúról szóló prófécia egy rövid időre utal (1914 végétől 1919 elejéig), melynek a végén Isten szolgáinak egy kis csoportja kel életre. Mindkét prófécia egy jelképes feltámadást jelenít meg, és mindkettő 1919-ben teljesedett be a modern korban. Ekkor történt, hogy Jehova lábra állította a felkent szolgáit, kiszabadította őket Nagy Babilon fogságából, és összegyűjtötte őket a helyreállított gyülekezetbe (Ez 37:10).

Figyelemre méltó, hogy egy fontos dologban eltér egymástól ennek a két próféciának a beteljesedése. A száraz csontokról szóló prófécia azt jövendölte meg, hogy a felkent maradék összes tagja életre fog kelni. A két tanúról szóló prófécia viszont azt vetítette előre, hogy Isten felkent maradékának néhány tagja fog életre kelni, azok, akik a szervezet élén álltak, és akiket kineveztek a hű és értelmes rabszolgának (Máté 24:45; Jel 11:6). *

1. i. sz. 100 UTÁN

   Az i. sz. II. századtól kezdve, amikor a felkent keresztény gyülekezetet jelképesen megölték, a „völgy” tele lett „csontokkal”

2. 1919 ELEJE

   1919: a „száraz csontok” életre keltek, amikor Jehova kiszabadította az összes felkentet Nagy Babilon fogságából, és összegyűjtötte őket a helyreállított gyülekezetbe

1. 1914 VÉGE

   „zsákruhába öltözve” prédikálnak

   1914: a két tanú három és fél évig „zsákruhába öltözve” prédikált, az időszak végén pedig jelképesen szólva megölték őket

2. jelképes halál

3. 1919 ELEJE

   1919: a két tanú életre kelt, amikor a felkent testvérek egy kis csoportja – mely a szervezet élén állt – ki lett nevezve a hű és értelmes rabszolgának