Ezékiel könyvének 23. fejezetében éles bírálat éri Isten népét, amiért hűtlenek voltak. Ez a fejezet több szempontból is párhuzamos a 16. fejezettel. Mindkét fejezetben prostituáltakról esik szó. Jeruzsálem a fiatalabbik, míg Szamária az idősebbik lánytestvér. Mindkét fejezet arra mutat rá, hogyan lett a fiatalabb lány a nővéréhez hasonlóan prostituált, illetve hogyan lett gonoszabb és erkölcstelenebb nála. A 23. fejezetben Jehova megnevezi a két lányt: Oholá, aki az idősebbik, Szamáriát jelképezi, azaz Izrael tíz törzsből álló királyságának a fővárosát; Oholibá, aki a fiatalabbik, Jeruzsálemet jelképezi, azaz Júda fővárosát (Ez 23:1–4). *

A két fejezetben további párhuzamokra is bukkanhatunk. A legszembetűnőbbek talán ezek: a prostituáltak kezdetben Jehova feleségei, de aztán hűtlenek lesznek. Viszont mindkét fejezet reményteli ígéretet is tartalmaz. Bár a 23. fejezet nem annyira nyíltan beszél arról a reményről, hogy lesz szabadulás, de Jehova következő szavai párhuzamban vannak a 16. fejezettel: „Véget vetek szemérmetlen viselkedésednek és szajhálkodásodnak” (Ez 16:16, 20, 21, 37, 38, 41, 42; 23:4, 11, 22, 23, 27, 37).

Korábban azt mondták a kiadványaink, hogy a két lánytestvér, Oholá és Oholibá prófétai előképei a hamis kereszténységnek, azon belül is a katolikus és a protestáns egyháznak. Azonban további ima, elmélkedés és kutatás után felmerült néhány kérdés: Volt-e valaha is bármilyen értelemben Jehova felesége a hamis kereszténység? Volt valaha szövetség köztük? Egyértelmű, hogy nem. A hamis kereszténység még nem is létezett, amikor Jézus közvetítésének köszönhetően Jehova „új szövetséget” kötött a jelképes Izraellel; illetve sosem tartozott a felkent keresztények nemzetéhez (Jer 31:31; Luk 22:20). A névleges kereszténység csak jóval az apostolok halála után jött létre az i. sz. IV. században egy hitehagyott, romlott szervezetként. Jézus búzáról és gyomról szóló próféciájában „a gyom” jelképezi ennek tagjait, vagyis az álkeresztényeket (Máté 13:24–30).

Van egy másik szembetűnő különbség is a két lánytestvér és a hamis kereszténység között: Jehova ígéretet tett arra, hogy kiszabadítja a hűtlen Jeruzsálemet és Szamáriát (Ez 16:41, 42, 53–55). Vajon a Biblia a hamis kereszténység számára is tartogat ilyen reményt? Nem! Nagy Babilon többi részéhez hasonlóan neki sincsen reménye!

Oholá és Oholibá tehát nem prófétai előképei a névleges kereszténységnek. Viszont segítenek megértenünk egy ennél fontosabb dolgot, mégpedig azt, hogy mit gondol Jehova azokról, akik hamis színben tüntetik fel a szent nevét, és elferdítik a tiszta imádatra vonatkozó irányadó mértékeit. Ezért különösen a hamis kereszténység okolható, mivel a számtalan egyháza azt állítja, hogy a Biblia Istenét képviseli. Sőt, azt is állítják, hogy Jehova szeretett Fia, Jézus Krisztus a vezetőjük. Ám ezt meghazudtolják, amikor úgy ábrázolják Jézust, mint aki egy háromság része, továbbá amikor megszegik azt az egyértelmű parancsot, hogy ne legyenek része a világnak (Ján 15:19). Az, hogy a hamis kereszténység makacsul kitart a bálványimádás és a politikával folytatott viszonya mellett, egyértelműen bizonyítja, hogy a nagy prostituált őt is jelképezi (Jel 17:1). Minden kétséget kizáróan ugyanarra a sorsra jut, mint a hamis vallás világbirodalma!