Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Krónikák könyvei

Krónikák könyvei

A Héber Iratok két ihletett könyve. Minden jel szerint egyetlen tekercset alkottak az eredeti héber kánonban. A maszoréták is egyetlen műként utaltak rájuk. Ha a Héber Iratok 22, illetve 24 könyvre van felosztva, akkor a két könyvet egy könyvnek számítják, ha pedig 39 könyvre, akkor két különálló könyvként számolják. Úgy tűnik, először a görög Septuaginta fordítói osztották két könyvre. A héber kéziratokban pedig először a XV. században választották szét a könyvet. A héberben a Krónikák az Írásoknak nevezett rész utolsó könyve. A héber neve Div·réʹ Haj·já·mímʹ, és azt jelenti, hogy ’A napok történetei’. Jeromos javaslatára lett a két könyv neve Khro·ni·konʹ, innen ered a magyar Krónikák elnevezés. A krónika egy olyan elbeszélés, amely időrendben mondja el az eseményeket. Görögül a címe (a Septuagintában) Pa·ra·lei·po·meʹnón, melynek a jelentése ’kihagyott (el nem mondott, kimaradt) dolgok’, mármint a Sámuel és a Királyok könyveiből. De meg kell jegyezni, hogy a Krónikák könyvei nem csupán kiegészítői ezeknek a könyveknek.

Ki írta a könyveket, mikor, és mennyi időt ölelnek fel? Több oka is van annak, amiért Ezsdrást, a zsidó papot tekintik a könyvek írójának. Például a zsidó hagyomány már régóta ezt vallja. Ezenkívül szembeszökő a hasonlóság a Krónikák könyveinek és Ezsdrás könyvének a stílusa között. A Krónikák második könyvének a végét szinte szó szerint megismétli Ezsdrás könyvének az eleje. Mi több, a Krónikák második könyvének a végén szereplő rendelet, melyet Círusz adott ki, Ezsdrás könyvében teljes egészében megtalálható. Ez arra enged következtetni, hogy aki befejezte a Krónikák könyveit, tudta, hogy fog írni egy másik könyvet is (Ezsdrás könyvét), melyben részletesebben kitér mind a rendeletre, mind az abban foglaltak megvalósítására. Ezsdrás a Krónikák könyveit kb. i. e. 460-ban fejezte be. A héber kánon könyvei közül nyilvánvalóan csak két könyv írása fejeződött be ennél később, Nehémiás és Malakiás könyve.

Ha nem számítjuk az Ádámtól kezdődő leszármazási jegyzékeket, akkor a Krónikák könyveinek a beszámolója Saul király halálával kezdődik, és a babiloni száműzetéssel, valamint Círusz rendeletével zárul, melyet a király 70 éves száműzetés végén adott ki.

Forrásanyagok: Ezsdrás abból indult ki, hogy az olvasói ismerik a Királyok könyveit, így nem az volt a célja, hogy ugyanazokat az eseményeket írja le. Időnként ugyan közöl olyan részleteket, melyek pontosan vagy közel ugyanúgy szerepelnek a Királyok könyveiben is, de ezt azért teszi, hogy kerek legyen az a gondolat, melyet a Krónikák könyveiben kibont. Lehet, hogy Ezsdrás forrásanyagért a Sámuel és a Királyok könyveihez vagy a Biblia más részeihez fordult, de úgy tűnik, hogy a legtöbbször – hacsak nem mindig – olyan írásokhoz is hozzáfért, melyek a tudomásunk szerint ma már nem léteznek. Ilyen írások lehettek állami dokumentumok Izraelből és Júdából, származási jegyzékek, próféták által írt történelmi beszámolók, illetve törzsfők vagy családfők dokumentumai. A felhasznált forrásanyagok némelyike kétségkívül képzett emlékírók műve volt (1Ki 4:3).

Íme néhány forrásmű, melyet Ezsdrás megnevez, illetve amelyre utal:

1. Júda és Izrael királyainak könyve (2Kr 16:11; 25:26)

2. Izrael és Júda királyainak könyve (2Kr 27:7; 35:27)

3. Izrael királyainak a könyve (2Kr 20:34) (Az eddig felsorolt forrásanyagok lehettek az állami dokumentumoknak ugyanazon gyűjteményei, csak éppen más címmel, de akár utalhattak így a Bibliában szereplő Királyok könyveire is.)

4. Izrael királyainak könyve (nyilvánvalóan egy származási jegyzék) (1Kr 9:1)

5. A királyok könyvének fejtegetése (2Kr 24:27) (a Júdában uralkodó Joásról)

6. Izrael királyainak krónikája (2Kr 33:18) (Manasséról)

7. Sámuelnek, a látónak, Nátán prófétának és Gádnak, a látnoknak szavai (1Kr 29:29) (Dávidról) (Lehetett egy, kettő vagy három mű, de utalhatott a Bírák és a Sámuel könyveire is.)

8. Nátán próféta szavai (2Kr 9:29) (Salamonról)

9. A silói Ahija próféciája (2Kr 9:29) (Salamonról)

10. Semája írása (1Kr 24:6) (Dávidról), valamint Semája próféta és Iddó látnok szavai származási jegyzék formájában (2Kr 12:15) (Roboámról) (talán kettő vagy három forrásanyag)

11. Jéhunak, Hanáni fiának a szavai, amelyek belefoglaltattak Izrael királyainak a könyvébe (2Kr 20:34) (Josafátról)

12. Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának az írása Uzziás egyéb dolgairól (2Kr 26:22)

13. Manassé látnokainak a szavai (2Kr 33:19)

14. Jeremiásnak és valószínűleg az énekeseknek a gyászdalai (2Kr 35:25) (Jósiásról)

15. Iddó próféta fejtegetése (2Kr 13:22) (Abijáról)

16. A Dávid király napjairól szóló beszámoló (1Kr 27:24)

17. Dávidnak, Gádnak és Nátán prófétának a parancsolata (2Kr 29:25) (melynek a betartását Ezékiás megkövetelte)

18. Dávidnak az írása és a fiának, Salamonnak az írása (2Kr 35:4) (így utalt rájuk Jósiás)

19. Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jedutunnak, a király látnokának a parancsolata (2Kr 35:15) (Jósiás tetteivel kapcsolatban történik rá utalás)

20. Illés próféta írása Jórámnak, Júda királyának (2Kr 21:12–15)

(A Krónikák könyveiben vannak még utalások más írásokra is – főleg származási jegyzékekre –, és ezek lehet, hogy további forrásanyagokat jelölnek, melyeket Ezsdrás felhasznált.)

Afelől semmi kétség, hogy Ezsdrás nagyon gondos munkát és alapos kutatást végzett. Átnézett minden számára elérhető forrásanyagot, és nyilván minden olyan dokumentumot megvizsgált, amely segített megérteni egy adott témát. Nemcsak azért hivatkozott ezekre a dokumentumokra, hogy bizonyítsa, hogy pontos a munkája, hanem azért is, hogy az akkori olvasói tudják, hol találhatnak több információt a témáról. Mivel Ezsdrás ennyire lelkiismeretes és alapos volt, nyugodtan megbízhatunk a beszámoló pontosságában és történelmi hitelességében. De a könyvek megbízhatóságát mindenekelőtt az bizonyítja, hogy Ezsdrás ihletés alatt írt (2Ti 3:16), hogy a Krónikák könyvei a héber kánon részét alkotják, és hogy Jézus és az apostolok is fenntartás nélkül elfogadták őket (Lk 24:27, 44). És hát a Krónikák könyvei Isten írott Szavában találhatók, melynek a sértetlenségéről Isten gondoskodott, és eljuttatta azt Jézus Krisztus követőihez. Mindezekből az következik, hogy érdemes olvasni a Krónikák könyveit, mert igencsak erősítik a hitünket.

Miért íródtak? Ezsdrás nem pusztán azért írta ezeket a könyveket, hogy pótolja, ami kimaradt a Sámuel és a Királyok könyveiből. Látta, hogy a száműzetésből visszatérőknek szükségük van egy átfogó történelmi beszámolóra. A Krónikák könyvei egyértelműen azoknak a zsidóknak íródtak, akik nem sokkal korábban tértek vissza a száműzetésből, mivel nagyon hiányos volt az ismeretük a szent történelmükről és szokásaikról. Tudniuk kellett, hogy milyen szertartások vannak a templomban, és hogy mi a feladatuk a lévitáknak, Ezsdrás pedig pontosan erről írt nekik. Továbbá ezeknek a zsidóknak nem sok minden lehetett ekkor fontosabb a származási jegyzékeknél, és Ezsdrás nagy figyelmet fordított ezekre is. Izrael ekkor újra a saját földjén volt, és ismét egy nemzetet alkotott, melynek ugyan királya nem volt, de volt temploma, papsága és kormányzója. Ez egészen a Messiás eljöveteléig így volt. Hogy egységesek lehessenek, és hogy az igaz imádatot gyakorolhassák, szükségük volt mindarra, ami a Krónikák könyveiben van leírva.

Jeremiás próféta és pap volt, emellett Sámuelhez hasonlóan, aki ugyancsak lévita volt, ő is írt történelmi beszámolókat. Ezsdrás viszont csak pap volt. Ám hiba lenne azt gondolni, hogy Jeremiás prófétaként inkább csak a próféciák beteljesedésével foglalkozott, és nem annyira érdekelte a templomnál folyó imádat, vagy hogy Ezsdrást papként kiváltképp a léviták feladatai foglalkoztatták, és nem fordított túl nagy figyelmet a próféciákra. Mindketten Isten szolgái voltak, akiket érdekeltek az ő kijelentései, az is, hogy hogyan bánt a népével, továbbá mindaz, ami az imádatával kapcsolatos. Mindent összevetve Ezsdrást Jehova ihlette arra, hogy készítse el a Krónikák könyveit és Ezsdrás könyvét, méghozzá különleges okból.

A zsidók i. e. 537-ben nem azért tértek vissza Babilonból, hogy megalapítsanak egy politikailag független államot. Az volt a céljuk, hogy helyreállítsák az igaz imádatot, és első lépésként oltárt emeltek, és újjáépítették a templomot. Hasznosnak bizonyult hát, hogy Ezsdrás részletesebben írt az imádatról, illetve a papok és a léviták szolgálatáról. És a származási jegyzékek is fontosak voltak. Az Ezsdrás 2:59–63 szerint egyesek nem találták a bejegyzésüket, hogy nyilvánosan igazolják leszármazásukat, még néhány pap fiai sem. Babilonban ezeknek a jegyzékeknek valószínűleg nem volt nagy jelentőségük, de most csak ezek alapján kaphatták meg újra az ősatyáik örökségét. Többek között ezért állította össze Ezsdrás a származási jegyzékeket, melyek egyébként azoknak is nagyon értékesek, akik napjainkban tanulmányozzák a Bibliát.

Láthatjuk hát, hogy Ezsdrás a Krónikák két könyvével segíteni akart a társainak, hogy maradjanak hűségesek Jehovához. Arra ösztönözte őket, hogy figyelembe véve Izrael múltját tegyenek eleget a szövetségben vállalt kötelezettségeiknek. A történelmi példákkal pedig kiemelte, hogy milyen eredménye van annak, ha hűségesen ragaszkodnak az igaz imádathoz, illetve milyen szörnyű következményekkel jár, ha elhagyják Jehova Istent, és nem imádják őt.

Miért értékesek? A Krónikák könyvei erősítik a hitünket, és segítenek jobban megérteni a Bibliát. Ezsdrás sok olyan dolgot elmond a templomnál végzett szertartásokról, illetve a papok, a léviták, az ajtónállók, az énekesek és a zenészek feladatairól, melyekről mások nem írtak. Sok részlettel gazdagítja az igaz imádattal kapcsolatos ismereteinket: Dávid Jeruzsálembe viteti a szövetségládát (1Kr 15.; 16.); előkészületeket tesz a templom építésére és az ott végzendő szolgálatra (1Kr 22–29.); a papok Roboám mellé állnak, amikor a tíz törzs leválik (2Kr 11:13–17); Abija és Jeroboám harcolnak egymással (2Kr 13.); Asa (2Kr 14.; 15.), Josafát (2Kr 17.; 19.; 20.), Ezékiás (2Kr 29–31.) és Jósiás (2Kr 34.; 35.) az igaz imádat érdekében reformokat hajt végre; Uzziást az elbizakodottsága miatt lepra sújtja (2Kr 26:16–21); Manassé megbánást tanúsít (2Kr 33:10–20).

A beszámolóból az is látható, hogy Ezsdrás nemcsak a papok feladataival foglalkozik, hanem a prófétákról is ír (2Kr 20:20; 36:12, 16). Kb. 45-ször használja a „próféta”, „látó” és „látnok” szavakat, és sok mindent az ő írásaiból tudhatunk meg egyes prófétákról, illetve olyan személyekről, akiknek a neve máshol nem szerepel a Szentírásban. Például beszél Iddóról; Dódavahu fiáról, Eliézerről; Zakariás fiáról, Jaházielről; több személyről is, akiket mind Zakariásnak hívtak; és Odedről, aki Júda királyának, Aháznak a napjaiban élt.

A Krónikák könyveiben sok olyan információ szerepel, melyek kiegészítik a Júda történelméről szóló ismereteinket. Beszélnek például Asa betegségéről és a temetéséről, vagy Joás helytelen tetteiről, miután Jójada főpap meghalt. És a származási jegyzékek is fontosak, mert nélkülük nem lehetne visszavezetni Krisztus leszármazását. A könyvek a pontos kronológia felállításában is fontos szerepet játszanak. Láthatjuk tehát, hogy milyen bölcs Jehova, a Biblia Szerzője, aki leíratta mindezt a szolgájával, Ezsdrással, hogy az emberiség történelméről egy teljes és következetes feljegyzést vehessenek a kezükbe azok, akik hitelesnek fogadják el a Bibliát.

[Kiemelt rész a 178. oldalon]

A KRÓNIKÁK ELSŐ KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Származási jegyzékek és egyéb részletek, melyek főleg a babiloni száműzetés után váltak szükségessé ahhoz, hogy az izraeliták úgy imádják Jehovát a templománál, ahogy neki tetszik

Kb. 55 évvel azután készült el, hogy Zorobábel újjáépítette a templomot, de még azelőtt, hogy Jeruzsálem falait újra felépítették

Származási jegyzékek Ádámtól kezdődően (1:1–9:44)

Júda, azon belül is Dávid és Salamon utódai (nélkülözhetetlen a Messiás azonosításához)

Lévi utódai (hogy tudni lehessen, ki szolgálhat jogosan a templomnál) és a templomnál végzett feladataik

Saul a hűtlensége miatt meghal (10:1–14)

Dávid királyi uralma (11:1–29:30)

Dávidot ismét felkenik királlyá, amikor Hebronban van; elfoglalja Siont; később egész Izrael felett lesz király

A szövetségládát helytelenül egy szekéren szállítják; Uzzah hozzáér a ládához, és meghal; a szövetségláda végül nagy örvendezés közepette megérkezik Dávid városába

Dávid elmondja Jehovának, hogy szeretne egy templomot építeni neki; Jehova ezt nem engedi meg, de szövetséget köt Dáviddal arra, hogy a királyi háza időtlen időkig fenn fog maradni

Izrael legyőzi minden ellenségét

Sátán arra indítja Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izraelben; 70 000 ember meghal

Dávid nagy előkészületeket tesz a templom építésére; megszervezi a lévitákat; 24 osztályba sorolja a papokat; kinevez énekeseket és kapuőröket; Salamonnak adja az Istentől származó építési terveket; Dávid és a nép nagylelkű adományokat ad

Dávid halála után Salamon ’ül Jehova trónjára’

[Kiemelt rész a 179. oldalon]

A KRÓNIKÁK MÁSODIK KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Élénk történelmi beszámoló abból a korból, amikor Dávidtól származó királyok uralkodtak; kiemeli, mit eredményezett, ha engedelmeskedtek Istennek, és mi volt a következménye, ha nem

Eredetileg egyetlen tekercset alkotott a Krónikák első könyvével

Salamon uralma (1:1–9:31)

Salamon bölcsessége és gazdagsága; ostobán sok lovat hozat Egyiptomból, és feleségül veszi a fáraó lányát

A templom felépítése; Salamon imája az átadáskor

Sába királynőjének a látogatása

A Dávidtól származó többi király uralma (10:1–36:23)

Miután Roboám kemény választ ad a népnek, tíz törzs Jeroboámmal az élen elhagyja Roboámot, és borjúimádó lesz; Roboám elhagyja Isten törvényét, és ezért Jehova engedi, hogy az egyiptomi Sisák kezébe kerüljön

Mivel Abija Jehovára támaszkodik, Júda győzelmet arat Izrael seregei felett, amelyek az erőfölényben és az aranyborjúkban bíznak; megölnek közülük 500 000 embert

Amikor Asa Jehovában bízik, legyőzi az etiópok egymillió fős seregét; ostoba módon szövetséget köt Szíriával, és amikor Jehova prófétája ezért megdorgálja, dühös lesz

Josafát parancsára tanítani kezdik a népet Isten törvényére; Josafát esztelenül házassági szövetségre lép Ahábbal

Moábnak, Ammonnak és Szeir hegyvidékének a fiai betörnek Júdába; Josafát Jehovától kér segítséget; nem szabad elfelejtenie, hogy „a csata. . . Istené”

Jórám (akinek a felesége Ahábnak és Jezabelnek a lánya) gonoszul cselekszik, akárcsak a fia, Aházia; Jórám özvegye, a gyilkos Atália bitorolja a trónt

Míg Jójada főpap él, Joás jó király; később hitehagyottá válik, és megparancsolja, hogy kövezzék meg a hűséges Zakariást

Amácija uralma jól indul, de aztán Szeir fiainak isteneit imádja; Izrael legyőzi; meggyilkolják

Kezdetben Uzziás is jó király; később gőgösen füstölőszert akar felajánlani a templomban, és ezért leprás lesz

Jótám azt teszi, ami jó, de a nép romlottan cselekszik

Aház Baál imádója lesz; a nemzet nagyon szenved

Ezékiás megtisztítja a templomot; Szanhérib betör Júdába, és gyalázza Jehovát; Ezékiás Jehovára támaszkodik; egy angyal megöl 185 000 asszír katonát

Manassé bálványimádata felháborító, és a király rengeteg ártatlan vért ont; az asszírok fogságba hurcolják; megbánja tetteit, és Jehova visszaadja a királyságát

Ámon az apjának, Manassénak a rossz példáját követi; nem alázza meg magát

Jósiás lelkesen vallási reformokba kezd, és kijavíttatja a templomot; nem lehet lebeszélni arról, hogy harcoljon Nékó fáraóval, és a csatában megölik

Joakház csak rövid ideig van uralmon, mivel fogságba viszik Egyiptomba

Joákim utálatosan cselekszik; a fiát és utódját, Joákint Babilonba viszik fogságba

Sedékiás fellázad Babilon igája ellen; a zsidókat száműzetésbe viszik; a földjük 70 évig elhagyatott

Círusz, Perzsia királya kiad egy rendeletet, melyben megengedi a zsidóknak, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és újjáépítsék a templomot