Az igaz imádat egységet teremt az emberek között

NOHA a vallás rendszerint inkább megosztja az embereket, az egyedüli igaz Isten imádata képes egységet teremteni közöttük. Amikor Izrael volt Isten választott népe, sok őszinte embert vonzott az igaz imádat, bár nem volt zsidó. Például Ruth elhagyta szülőföldjének, Moábnak isteneit, és így szólt Naómihoz: „néped az én népem, és Istened az én Istenem” (Ruth 1:16). Időszámításunk szerint az első században már sok nem zsidó származású személy volt az igaz Isten imádója (Cselekedetek 13:48; 17:4). Később, amikor Jézus apostolai a távoli helyekre is elvitték a jó hírt, még több őszinte emberrel gyarapodott az igaz Istent imádók egységes közössége. ’Az Istenhez tértetek a bálványaitoktól, hogy rabszolgaként szolgáljatok egy élő és igaz Istennek’ — írta Pál apostol (1Tesszalonika 1:9). Vajon az igaz Isten imádata ma is képes egységet teremteni az emberek között?

A szkeptikusok nem hajlandók megváltoztatni véleményüket, hogy helytelen „igaz imádókról”, illetve „az igaz Istenről” beszélni. Lehetséges, hogy azért éreznek így, mert nem tudják, hová forduljanak, hogy megismerjék az igazságot. De az igazság után kutatók — akiknek a múltjuk igencsak eltérő — ráébredtek, hogy az imádat nem személyes ízlés kérdése. Egyedül Jehova Isten méltó az imádatunkra, mivel ő teremtett mindent (Jelenések 4:11). Ő az igaz Isten, így neki van joga meghatározni, hogy mi módon imádjuk őt.

Jehova a Szaván, a Biblián keresztül szól hozzánk, és segít nekünk megismerni a követelményeit. A ma élő emberek közül szinte mindenki számára elérhető a Biblia, ha nem is mindenkinek az egész könyv, de egyes részei mindenképp. Isten Fia továbbá kijelentette: „Ha megmaradtok a szavamban . . . , megismeritek az igazságot” (János 8:31, 32). Az igazságot tehát meg lehet ismerni, és tiszta szívű emberek milliói — a legkülönbözőbb vallásos neveltetéssel maguk mögött — bátorságot tükrözve meg is teszik ezt. Az igaz imádat egységet teremt közöttük (Máté 28:19, 20; Jelenések 7:9, 10).

Világméretű egység napjainkban!

A bibliai Sofóniás könyvében egy rendkívüli próféciát olvashatunk, mely különféle származású emberek összefogásáról beszél. Ezt mondja: „Akkor [én, Jehova Isten] tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt” (Sofóniás 3:9, NW). Mennyire csodálatos látvány: egy közösség, melynek tagjai megváltoztak, és most egységben szolgálják Istent!

Mikor kell ennek beteljesednie? A Sofóniás 3:8 elmondja: „várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!” Ezek szerint akkor, amikor Jehova egybegyűjti a népeket, de még mielőtt kiöntené rájuk haragját, tisztává változtatja a föld alázatosainak a nyelvét. Ez az idő pedig most van, mivel a nemzetek összegyűjtése már folyamatban van a mindenható Isten nagy napjának armageddoni háborújára (Jelenések 16:14, 16).

Jehova tiszta nyelvet ad a népének, hogy egységet teremtsen közöttük. Ez az új nyelv magában foglalja az Istenről és az ő szándékairól szóló bibliai igazság helyes megértését. Ahhoz, hogy valaki ezt a tiszta nyelvet beszélje, el kell hinnie az igazságot, tanítania kell másoknak, és összhangban kell élnie Isten törvényeivel és alapelveivel. Fontos, hogy távol tartsa magát a politikától, ami csak megosztja az embereket, és hogy kiölje a szívéből az önzést, melynek sokszor a világra jellemző faji előítélet és a széthúzást okozó nacionalizmus a következménye  (János 17:14; Cselekedetek 10:34, 35). Mindenki megtanulhatja ezt a nyelvet, akinek tiszta a szíve, és telve van az igazság szeretetével. Nézzük csak meg, hogy miként teremtett egységet az egyedüli igaz Isten, Jehova imádata a között az öt személy között, akikkel az előző cikkben megismerkedtünk, és akik között a vallás régen oly hatalmas hegyként tornyosult.

Az igaz imádat egységet teremtett köztük

Fidelia — akiről tudjuk, hogy buzgó római katolikus volt — vett egy Bibliát a lányának az iskolába. Megkérte a papot, hogy magyarázza el az új Bibliából, hogy mi történt azzal az öt gyermekével, aki meghalt. „Micsoda csalódás ért!” — mondja Fidelia. Így amikor Jehova Tanúi felkeresték, őket is megkérdezte erről. Amikor a saját Bibliájában látta, hogy mi az igazság a halottak állapotát illetően, rájött, hogy az egyház csúnyán rászedte. Megértette, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ezért nem is szenvedhetnek sem a pokol tornácán, sem másutt (Zsoltárok 146:4; Prédikátor 9:7). Megszabadult hát az összes kegytárgyától, otthagyta az egyházát, és elkezdte tanulmányozni a Bibliát (1János 5:21). Már tíz éve örömmel tanítja a Szentírás igazságát másoknak.

Tara, aki Katmanduban élt, egy olyan országba költözött, ahol nem sok hindu templom van. Ezért ellátogatott egy metodista templomba, mivel szerette volna kielégíteni szellemi szükségleteit. De nem kapott választ arra, hogy miért kell az embereknek szenvedniük. Majd Jehova Tanúi látogatták meg őt, és felajánlottak neki egy bibliatanulmányozást. „Felismertem, hogy egy szerető Isten nem lehet felelős mindazért a szenvedésért, amit a világban látunk . . . Mérhetetlenül nagy öröm töltött el annak hallatán, hogy egy olyan új világban reménykedhetünk, ahol béke és nyugalom fog uralkodni” — meséli (Jelenések 21:3, 4). Kidobta a hindu vallásban használt bálványait, és felhagyott a szülőhazájában gyakorolt vallási szokások követésével. Ehelyett Jehova Tanújaként segít kielégíteni mások szellemi szükségleteit, ami igazi boldogságot hoz az életébe.

A buddhista Panya jövendőmondó volt, amikor Jehova Tanúi Bangkokban első ízben meglátogatták, ezért lebilincselőnek találta a bibliai próféciákat. „Amikor megtudtam, hogy jelenleg miért nem a Teremtő eredeti szándékát tükrözik a földön uralkodó körülmények, és hogy milyen intézkedéseket tett Isten a károk helyrehozására, melyeket azok okoztak, akik elutasítják őt és a szuverenitását, olyan volt, mintha egy leplet távolítottak volna el a szemem elől — mesélte Panya. — A Biblia üzenetét minden tekintetben egybehangzónak találtam. Megszerettem Jehovát mint személyt, és ez arra indított, hogy mindig azt tegyem, amiről tudom, hogy helyes. Lelkesen segítettem másoknak felismerni az emberi bölcselkedés és az isteni bölcsesség közötti különbséget. Az igazi bölcsesség kétségtelenül megváltoztatta az életemet.”

Idővel Virgilt erős kételyek kezdték gyötörni a hitnézeteivel kapcsolatban. Már nem azért imádkozott, hogy Isten valamilyen módon segítse meg a feketéket, és egy olyan szervezetet, melyet Virgil rasszistának tartott, mivel úgy érezte, hogy gyűlöletet szítanak a fehér emberekkel szemben. Ehelyett az igazságért esedezett, bármi legyen is az, és bárhol találja is meg. „Szívből jövő imát mondtam — emlékszik vissza Virgil —, a következő reggel pedig Az Őrtorony egyik számára bukkantam a lakásban . . . Az ajtó alatt csúsztathatták be.” Nem sok időbe tellett, és Virgil szorgalmasan tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival. Így folytatja: „Először életemben az elégedettség érzése töltött el . . . Egy reménysugár gyenge fénye kezdett pislákolni bennem.” Hamarosan ő is ahhoz az egységes  néphez tartozott, amely elviszi az embereknek az egyetlen igaz reménységet, melyet Isten Szava, a Biblia tár fel.

Latin-Amerikában Charóra nagy hatással volt, amikor Gladys, egy Tanú megpróbált neki segíteni azzal, hogy elvitte őt vásárolni, mert látta, hogy mennyit küszködik Charo a kisgyermekeivel. Idővel Gladys felajánlott Charónak egy ingyenes házi bibliatanulmányozást, ő pedig elfogadta. Charót ámulatba ejtette, amikor a saját Bibliája segített rájönnie, hogy nem minden jó ember megy a mennybe, Jehova azonban a földön élő embereket is meg fogja áldani, méghozzá örök élettel (Zsoltárok 37:11, 29). Ezt a reménységet most már 15 éve Charo is megosztja másokkal.

Képzeljünk el egy olyan földet, melyet őszinte emberek laknak, akik között egység uralkodik, mert Jehovát imádják, az egyedüli igaz Istent! De ez nem csupán a képzelet szüleménye, Jehova pontosan ezt ígéri. Prófétáján, Sofóniáson keresztül kijelentette: „meghagyok benned egy alázatos, szerény népet, akik Jehova nevénél keresnek majd menedéket . . . nem tesznek majd semmi igazságtalanságot, nem szólnak hazugságot, és szájukban nem találtatik csalárd nyelv . . . , és senki meg nem rettenti őket” (Sofóniás 3:12, 13, NW). Mindenki, aki hívogatónak találja ezt az ígéretet, fogadja meg a Biblia intő szavait: „Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!” (Sofóniás 2:3).