A jó hír megtermi gyümölcsét  São Tomé és Príncipén

A LEGTÖBB ember valószínűleg még sohasem hallott São Tomé és Príncipéről. Ezeket a szigeteket ritkán reklámozzák a nyaralási lehetőségekről készült prospektusokban. A világatlaszban apró pontoknak tűnnek a Guineai-öbölben, Afrika nyugati partjainál. A São Tomé-sziget majdnem az Egyenlítőn fekszik, míg Príncipe tőle egy kissé északkeletre. Az esős, párás éghajlat buja esőerdőknek ad életet, melyek 2000 méternél is magasabbra nyúló hegyek lejtőit borítják.

A trópusi szigeteket kéklő víz, valamint pálmafákkal szegélyezett part övezi, lakói barátságos, melegszívű emberek. Mivel a lakosok között van afrikai és európai származású is, így a kultúrák színes egyvelege figyelhető meg. A 170 000 lelket számláló népesség a fő kiviteli cikk, a kakaó termesztésével, valamint gazdálkodással és halászattal foglalatoskodik. Ám néhány éve az is nehézséget jelent, hogy a napi betevő falathoz hozzájussanak.

A XX. század utolsó évtizedében azonban olyan eseménynek lehetett szemtanúja a szigeteken élő egyre nagyobb számú lakosság, amely nagy hatással van az életükre. 1993 júniusában ugyanis São Tomé és Príncipe kormányzata hivatalosan bejegyezte Jehova Tanúi szervezetét, így az ottani Tanúk történetében lezárult egy hosszú és viszontagságokkal teli fejezet.

Nehézségek közepette vetik el a magokat

Úgy tűnik, hogy az első Tanú az 1950-es évek elején érkezett az országba azokkal a rabokkal, akiket Afrika más részein lévő portugál gyarmatokról küldtek a szigetekre, hogy munkatáborokban dolgozzanak. Ezt az afrikai származású Tanút, aki úttörő, azaz teljes idejű szolga volt, Mozambikból száműzték, mivel prédikálta Isten Királyságának jó hírét. Továbbra is buzgólkodott ez az egyedülálló testvér, és hat hónapon belül 13 személy csatlakozott hozzá a jó hír terjesztésében. Később más Tanúk is érkeztek hasonló körülmények között, ezúttal Angolából. Fogságuk idején megragadtak minden lehetőséget arra, hogy a helyi lakosokkal megosszák a jó hírt.

1966-ra a São Tomé-szigeten büntetésüket letöltő testvérek mind visszatértek az afrikai kontinensre. Távozásuk után a Királyság-hírnököknek maradt egy kis csoportja a szigeten, s ők bátran folytatták a munkát. Tették ezt úgy, hogy üldözték, megverték vagy börtönbe vetették őket, amiért összejöttek a Biblia tanulmányozására, valamint úgy, hogy senki nem látogatta meg őket, és nem is kaptak buzdítást. Az ország 1975-ben vívta ki függetlenségét Portugáliától, és lassan, de biztosan kezdték megteremni gyümölcsüket a Királyság-igazság magvai.

Növekedés és építkezés

1993-ban, éppen abban a hónapban, amikor az országban törvényesen bejegyezték a szervezetet, a Királyság-hírnökök száma 100 fővel csúcsot ért el. Még ugyanebben az évben különleges úttörők érkeztek Portugáliából. Erőfeszítések árán megtanulták a portugál kreol nyelvet, s ezzel belopták magukat a helyiek szívébe. Mindennél előbbre való volt, hogy keressenek egy földterületet Királyság-terem építéséhez. Egy testvérnő, Maria, értesülve e szükségletről, felajánlotta annak a területnek a felét, amelyen kicsinyke otthona állt. A telek elég nagy volt ahhoz, hogy egy jókora Királyság-termet építhessenek rá. Maria azonban nem tudta, hogy mivel nem élnek a rokonai, ezért ezt az ingatlant becsvágyó területfejlesztők már kiszemelték maguknak. Egy nap egy közismert üzletember felkereste, hogy beszéljen vele.

— Rossz híreket hallok önről! — mondta fenyegetően. — Hallom, elajándékozta a földjét. Nem tudja, hogy milyen sok pénzt kaphatna érte? Hiszen itt van a városközpontban!

— Ha önnek ajánlottam volna fel, mennyit adott volna érte? — kérdezte Maria.

Amikor a férfi nem válaszolt, így folytatta:

— Még ha a világ összes pénzét fizette volna is érte, akkor sem lett volna elég, mert az életet nem lehet pénzen megvásárolni.

 — De hiszen önnek nincsenek gyermekei? Vagy talán tévedek? — faggatta az üzletember.

— A földterület Jehováé — jelentette ki Maria, hogy lezárja a beszélgetést. — Ő adta nekem kölcsön oly sok évre, és most visszaadtam neki. Nagyon várom már azt az időt, amikor örökké élhetek.

Majd a következő kérdést szegezte a férfinak:

— Ön nem tud nekem örök életet ajánlani, vagy talán igen?!

A férfi sarkon fordult, és szó nélkül távozott.

Hogy mi lett mindennek az eredménye? Egy pompás, kétszintes épület, amelyet Portugáliából érkező, szakképzett testvérek segítségével építettek fel. Az egész épület alápincézett, vannak hozzá szolgálati lakások, maga a Királyság-terem pedig tágas. Ezenkívül osztálytermeket is kialakítottak, hogy meg tudják tartani a véneknek, kisegítőszolgáknak és úttörőknek az iskolákat. Jelenleg két gyülekezet tartja itt az összejöveteleit, így ez az épület a tiszta imádat nagyszerű oktatási központjaként üzemel a fővárosban.

Mé-Zochiban volt egy hatvan buzgó hírnökből álló gyülekezet. Mivel az összejöveteleket egy összetákolt Királyság-teremben tartották egy banánligetben, nem fért hozzá kétség, hogy szükség van megfelelő Királyság-teremre. Erről a városháza is értesült, és jóindulatú tisztviselők a főutcában ajánlottak egy elsőrangú telket. Portugál testvérek segítségével két hónapon belül felépült egy gyönyörű Királyság-terem, amely gyorsépítési technológiával készült. A helyi lakosok nem hittek a szemüknek. Egy svéd mérnök, aki érintett volt a városban folyó egyik építkezésben, csak ámult, amikor látta a testvéreket és testvérnőket dolgozni. „Hihetetlen! — hüledezett. — Jehova Tanúi itt, Mé-Zochiban gyorsépítési technológiával dolgoznak! Nekünk is ezt kellene alkalmaznunk.” A Királyság-termet 1999. június 12-én adták át, s ennél az alkalomnál 232-en voltak jelen. Azóta ez a terem a fő látnivaló Mé-Zochiban.

Történelmi kongresszus

A São Tomé és Príncipén élő Jehova Tanúi életében történelmi eseménynek számított az 1994 januárjában megrendezett, háromnapos „Isteni tanítás” kerületkongresszus. Ez volt az első kongresszus ezeken a szigeteken! Az ország  legkellemesebb, légkondicionált előadótermében tartották meg. Képzelheted, mennyire örült a 116 Királyság-hírnök a 405 fős tömeg láttán, és milyen boldog volt, amikor életében először nézhetett bibliai drámákat, valamint első ízben kapott kongresszuson közreadott, új kiadványt! A keresztelkedés színhelye a trópusi óceán volt, és ezúttal 20 önátadott személy merítkezett alá.

Az újdonság erejével hatott, hogy a küldöttek különleges kitűző kártyákat viseltek, ami felkeltette a nagyközönség figyelmét. Mivel Portugáliából és Angolából is jelen volt 25 látogató, ezért igazán nemzetközi hangulat érződött a kongresszuson. A forró, keresztényi szeretet köteléke hamar kialakult, és az utolsó ülésszak alatt sokak szemébe könnyeket csalt a búcsú (János 13:35).

A Nemzeti Rádióállomás riporterei interjút készítettek a kongresszusfelvigyázóval, valamint részleteket közöltek több előadásból. Valóban történelmi esemény játszódott le, amely segített abban, hogy az itt oly hosszú ideig elszigetelten élő, hűséges Tanúk sokkal, de sokkal közelebb érezzék magukhoz Jehova látható szervezetét.

A jó hír megtermi gyümölcsét Jehova dicséretére

Ha a Királyság-üzenet megtermi gyümölcsét, az a példás viselkedésben mutatkozik meg, ami dicséretet és tiszteletet szerez Jehovának (Titusz 2:10). Egy tizenéves lánynak nagyon tetszett, amit a hetenkénti bibliatanulmányozásain tanult. Az édesapja azonban megtiltotta neki, hogy eljárjon a gyülekezeti összejövetelekre. Amikor illedelmesen elmondta, hogy mennyire fontosak a keresztény összejövetelek, és hogy ő vágyakozik oda, az édesapja tüstént elkergette otthonról. Az apukája alighanem azt hitte, hogy a lánya majd sok más fiatalhoz hasonlóan gyorsan összeköltözik egy férfival, aki gondoskodik róla. Ám megtudta, hogy a lánya keresztényként példamutató, tiszta életet él, s ez arra indította őt, hogy visszafogadja gyermekét, valamint szabad kezet adjon neki Jehova szolgálatában.

Vagy nézzük most egy együttes vezetőjének a példáját. Amikor még erkölcstelen életmódot folytatott, ám nem azt kapta, amit remélt, csalódott. Kereste az élet célját, s eközben kapcsolatba került a Tanúkkal. A Biblia erkölcsi irányadó mértékeihez igazította az életét, ami miatt az egész város róla beszélt. Csakhamar felismerte, hogy meg kell szakítania minden kapcsolatot azokkal a személyekkel, akik rossz társaságnak bizonyulnak (1Korintusz 15:33). Ezután életbe vágó tettre szánta el magát: Jehovának való önátadása jelképeként megkeresztelkedett.

Egy csoport fiatal kereste az igaz vallást. Kutatásuk közben elbeszélgettek több protestáns felekezet lelkipásztorával, de csak még jobban összezavarodtak, és kiábrándulttá váltak. Ezért aztán erőszakosak lettek, csavargóként kezdtek élni, és kigúnyoltak mindent, ami a vallással függött össze.

Egy napon Jehova Tanúi egyik misszionáriusa bibliatanulmányozásra indult, és útközben oda ért, ahol ezek a fiatalok tartózkodtak. Azt akarták, hogy válaszoljon néhány kérdésükre, ezért az udvarra tessékelték, és leültették egy kisszékre. Kérdések özönét zúdították rá, melyek a lélekkel, a tüzes pokollal, a mennyei élettel, a világvégével és ehhez hasonló témakörökkel voltak kapcsolatosak. A Tanú minden kérdésükre a Bibliából adott választ, méghozzá abból, melyet a bandavezér adott a kezébe. Egy óra múlva a hangadó, Law így szólt a misszionáriushoz: „Amikor idehívtuk, hogy válaszoljon a kérdéseinkre, az volt a szándékunk, hogy kigúnyoljuk, mint ahogy azt más vallású emberekkel is tettük. Azt hittük, hogy ezekre a kérdésekre senki sem tud felelni. De ön tudott, és csak a Bibliát használta ehhez! Mondja, hogyan tudhatnék meg többet a Bibliából?” Bibliatanulmányozás kezdődött Law-val, aki nem sokkal később elkezdett járni az összejövetelekre. Kis idő múlva kivált a bandából, és felhagyott az erőszakos életmódjával. Egy éven belül átadta életét Jehovának, és megkeresztelkedett. Most kisegítőszolgaként tevékenykedik.

Az itt élő emberekben mélyen gyökeret vert egy szokás: a párok csak együtt élnek, de nem  kötnek törvényesen házasságot. Vannak, akik már évek óta így élnek, és több gyermekük is van. Nem könnyű nekik elfogadni Isten nézőpontját ebben a kérdésben. De megható, hogy egy ilyen személy esetében milyen segítséget nyújtott Isten Szava ahhoz, hogy leküzdje ezt az akadályt (2Korintusz 10:4–6; Héberek 4:12).

Antonióban tudatosult, hogy törvényesítenie kell a kapcsolatát, ezért eltervezte, hogy a kukorica betakarítása után ezt meg is teszi, hiszen akkor lesz egy kis pénze a lakodalomra. Éppen a betakarítást megelőző éjszakán azonban tolvajok ellopták a termését. Ezért úgy döntött, hogy megvárja a következő évi termést, de azt is ellopták. Amikor később még egyszer kudarcba fulladt az a próbálkozása, hogy előteremtse az anyagi eszközöket az esküvőjéhez, rájött, hogy valójában ki az, aki akadályokat gördít elé. „Velem most már nem fogja a bolondját járatni Sátán! — jelentette ki. — Másfél hónapon belül összeházasodunk, akár lesz lakodalom, akár nem!” Így is történt, és legnagyobb meglepetésükre a barátaik több csirkét és kacsát, valamint egy kecskét hoztak a menyegzőre. A házasság bejegyzése után Antonio a feleségével és hat gyermekével együtt megkeresztelkedett a Jehovának való önátadása jelképeként.

Príncipe

A São Tomé-szigetről időnként a körzetfelvigyázó ellátogatott a 6000 lakost számláló Príncipére, csakúgy, mint egy-két úttörő. A szigetlakók nagyon vendégszeretően fogadták őket, és már alig várták, hogy hallják a Tanúk mondandóját. Egy férfi kapott egy traktátust, amelyet el is olvasott. Másnap megkereste az úttörőket, és felajánlotta, hogy segít nekik a traktátus terjesztésében. Az úttörők elmondták neki, hogy ezt a munkát nekik kell végezniük, de a férfi mindenáron velük akart menni házról házra. Be akarta őket mutatni, és arra szerette volna ösztönözni a lakókat, hogy jól figyeljenek oda rájuk. Végül aztán mégiscsak otthagyta őket, de előbb megdicsérte az úttörőket azért, hogy ezt a fontos munkát végzik.

1998-ban két úttörő költözött a São Tomé-szigetről Príncipére, és alig telt el egy kis idő, már 17 házi bibliatanulmányozást vezettek. A munka egyre csak fokozódott, és hamarosan a gyülekezeti könyvtanulmányozáson átlagosan 16-an vettek részt, a nyilvános előadáson pedig több mint 30-an voltak jelen. A városháza elé terjesztették, hogy szükségük van összejöveteli helyre, és nagy örömükre kaptak egy földterületet a Királyság-terem felépítéséhez. A São Tomé-szigeti testvérek önként ajánlkoztak arra, hogy felépítenek egy kis Királyság-termet, amelyben szolgálati lakás is van két különleges úttörőnek.

Kétségtelen, hogy a jó hír megtermi gyümölcsét, méghozzá nem is keveset, és egyre csak gyarapodik ezeken a távoli szigeteken (Kolosszé 1:5, 6). 1990 januárjában 46 hírnök szolgált São Tomé és Príncipén. A 2002-es szolgálati évben a Királyság-hirdetők új csúcsot értek el 388 fővel! A hírnököknek több mint a 20 százaléka a teljes idejű szolgálatban tevékenykedik, és mintegy 1400 házi bibliatanulmányozást vezetnek. A 2001-es Emlékünnepen minden idők csúcsát érték el a jelenlévők számában, ugyanis 1907-en gyűltek össze. Elmondható tehát, hogy ezeken a trópusi szigeteken Jehova szava gyorsan halad és dicsőíttetik (2Tesszalonika 3:1).

[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]

Népszerű rádióadások

Ezeken a szigeteken igen nagyra értékelik a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok * című könyvet. Ezzel a címmel minden második héten 15 perces műsort sugároznak a Nemzeti Rádióállomáson. Micsoda érzés hallani, amint a műsorvezető felteszi például azt a kérdést, hogy „fiatalok, honnan tudjátok, hogy amit éreztek, az igazi szerelem vagy belehabarodás?”, majd felolvas egy részletet a könyvből! (Lásd a 31. fejezetet.) Egy másik műsor A családi boldogság titka * című könyv kiválasztott részleteit teszi közzé.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 9. oldalon]

A São Tomé-sziget első Királyság-terme (1994)

[Képek a 10. oldalon]

1. Gyorsépítési technológiával készült Királyság-terem Mé-Zochiban

2. Ebben az épületben tartották meg a történelmi kerületkongresszust

3. Boldog keresztelkedésre jelöltek a kongresszuson

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

Földgömb: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.